nem szex és nem nyújork

Így hát újabb önéletrajzot lőttem ki az éterbe. Újabb kozmetikázásokkal
Őrület.

Hogy miért nem akarok oda visszamenni, ahova a mai napig írok? Miközben már lassan negyedik éve be sem tettem a lábam a szeribe, mégis talonban tartanak?

Mert ott az első naptól kezdve szorongtam. Sosem volt olyan nap, hogy szerettem volna bemenni. Hiába voltam vérprofi, mégis érzékeltem, hogy én csak egy vidéki újságíró vagyok a szemükben. (Aki nyilván kicsorbult grafitceruzával, kockás salátapapírra vet borzasztóságos mondatokat.)

Tisztelet a kivételnek, (és bocs Banyek, Borka, meg az összes többi pesti csajnak, aki normális, de most sértve érzi magát) de hogy néha mennyire hülyék a fővárosiak az hihetetlen

Kértem az egyik pesti csoporttársnőmet, hogy faxolja már át a tételcímeket, mire ránézett a barátnőjére:
- Odaaa? De hogyaaan?
- Úgy (bébi), hogy berakod a faxkészülékbe, bepötyögöd a számot és én megkapom.
Szerintöm a csaj azt hitte, hogy mi ottan, vidékön, az uccán szallonázunk, oszt morzejelekkel tartjuk a kapcsolatot a világgal. Vagy galambpostával.

(mindig eltérek a fő csapásvonaltól, azaz attól, amit eredetileg írni akartam )