Fogantatása óta egyedül várom és nevelem három éves örökmozgó kisfiamat.
Kissé megfáradt vagyok, talán a depi határát is átlépem néha szeretnék hasonló helyzetben lévő édesanyákkal vélemény cserélni, olyan jó lenne - tudni, ismerni olyan embereket is mint jómagam, aki egyedül küszködik, örül, sir és nevet gyermekével, mert sokszor az az érzésem - ebben a világban mndenki családban él, csak Mi nem! Nagyon fáj még nekem, hogy nem tudtam apát adni a fiamnak és sok minden hasonló, amin lehet hogy valaki már rég tul jutott - hátha engem is képes átsegítenia tulpartra_
e-mail cimem: nini10@freemail.hu
üdv. anyus
Hozzászólások: (összesen 2)
Új hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2006-12-19 23:13
szia framo
tisztellek a bátorságodért, azt biztosan tudom, hogy én nem szeretnék több gyermeket, és csodálom azok az anyákat, akik ujra nekifutnak, bizalmat szavaznak a párjuknak és ujra vállalják az anyaságot. Én még pillanatnyilag csak ott tartok, hogy össze kell kapnom magam és egy nyugis és kiegyensúlyozott anyuka szeretnék lenni - amihez nem feltétlenül egy társ a kulcs...
2006-12-19 11:04framo
Én 20 éves sem voltam,mikor szültem a kisfiamat.Anyámmal,és öcsémmel éltünk albérletben.Miután fiam 2 éves lett,és érett a bölcsire,megpróbáltam egyedül élni,és sikerült is.Még 5 sem volt,amikor találkoztam v.kivel,aki végre elfogadta,h van már gyerekem.Azóta van apuja is.Robin most 11 múlt,és van egy 4,és egy másfél éves hugicája.Ha v.mi ilyesmi életútra vagy kiváncsi,itt válaszolj,és én szívesen írok az e-mailodra