Szerintem nem cseszett el senki semmit,ez hagyomány.A nagyik és az unokák között mindig is varázslatos kapcsolat volt,amióta világ a világ.A szülők tisztességre,a nagyszülők szeretetre nevelnek.Semmi nem megnyugtatóbb,mint a nagymama békítő ölében csücsülni,biztonságot adó karjai közt megbújva,melleire hajtott fejjel a szívdobogását hallgatni,majd szép csendesen egy dúdolgatott dalba ringatózva elszunnyadni. ( Legalábbis így képzelném el)És ez így teljes,senki nem hibázik,csak teszi a dolgát.Én sem szeretném,ha anyuhoz hasonlítanék,de nekem ő az egyetlen "felmenőm",akit imádhatok.Hát akkor imádom is,csak kimutatni furi lenne.Te meg, Vandi csak szeresd is a nagyikád,nagyon,-sokunknak ez már nem adatik meg.Én is imádkozom érte.

Lehet, Vandi. Csak tartsál ki!

Bár lehet, hogy lélekben fel voltam rá készülve, és ezért tudtam tegnap olyan higgadtan viselkedni, amikor kellett.

Látod Mamagi! A múltkor írtam, hogy néha előre megérzek dolgokat, kb. 3 hónapja mondtam a páromnak, hogy érzek 1-2 dolgot, rosszat, kimondtam akkor, hogy műtét vár valakire a családban, stb és íme. Csak az a gond hiába érzek meg előre dolgokat nem tudok változtatni rajtuk.

Köszi lányok!

Az áldozatok áldozatai vagyunk. Ahogy elcseszték a szüleinket a nagyszüleink, ugyanúgy a szüleink is elcsesztek bennünket, és ha nem vigyázunk, mi is ezt hagyomázzuk tovább. Ezt nem én mondom, hanem dr. Csíky Antal pszichológus. Spirituális barátaim pedig állítják: a nagyszülők az unokáikon keresztül vezekelnek. Ami nálunk, gyerekeiken elmaradt, azt az unokáknál bepótolják. Vandi! Az após-anyós helyzet nálunk is ez: a mi kisfiúnk soha nem érhet az otthon lakó unokájuk nyomába sem. Néha az az érzésem, hogy úgy kezelik a miénket, mint egy kedves szomszéd gyereket. Ezt egy anyának tényleg nehéz lenyelni

Ha visszatekerhetném az idő kerekét, elmondanám anyunak, hogy búcsúzzon el a mamától és ne hagyjon elvarratlan szálakat. Ezek a szálak fojtogatják a szívét, ezért beteg a vérnyomása, szíve, mert úgy ment el a mama, hogy nem tisztáztak sok mindent. Az ő kapcsolatuk sem volt felhőtlen, mint ahogy az enyém sem az anyuval.Ezért vagyok boldog, hogy fiam vannak, mert talán nem adom tovább. Az anya-lánya viszony a legterheltebb..... Jobbulást a nagyidnak, megnyugvást Neked!!!!! Vigyázz magatokra!!!!!!!

Úgy látszik most jött el a megvilágosodás. Végre meg tudom fogalmazni, hogy mi is hiányzott igazán az éltemből: A SZERETET, az anyai szeretet. Anyuék sokat dolgoztak, még élvezték is a munkájukat, szinte a hobbyjuk volt, mindent megkaptunk gyerekként és most is , de csak anyagiakban mérhető dolgokat. A szeretetüket soha nem mutaták ki igazán. Nem is emlékszem rá, hozzábujhattam e, ahogy most azt a nagylányom teszi olykor. Bár érzem, hogy valami hiányzik a lányom és köztem, vagy csak a kevés együttöltött idő miatt érzek így. Azt látom, hogy most az unokáiknál próbálgatják szárnyikat. Őket dédelgetik, szeretgetik, jó, hogy végre látom tudnak így is szeretni. Az anyósékkal sem lenne semmi baj, de velük kapcsolatban is úgy érzek, hogy a lányával együtt laknak, az ő gyerekeit rajongásig szertik mind a ketten apóssal együtt. De ha a fia/ és az én/ gyerekei vannak ott, nem tudnak olyan szeretettel a gyerekeink felé lenni, mint a másik kettő felé és én ezt látom is, a mozdulataikből, ahogy beszélnek hozzájuk, ahogy adnak nekik valamit, minden mozdulatuk, rezdülésük elárulja, "én mint kívülálló látom" a kétféle szeretet közötti különbséget, szinte kézzel lehet fogni. Biztos ezért is nem kedveljük egymást, én nem tudom titkolni az érzelmeimet, az arcomon látszik minden. Biztos, hogy negatív jeleket küldök alapból is feléjük, nem szándékosan. Látom, hogy a fiát és a lányát is másként szereti. Ki is mutatja, és néha hangoztatja is, hogy a lányát félti és az ő gyerekeit, ne szenvedjenek hiányt semmiben. A fia, majd megoldja, ha valami baja van. Tudomást se vesz róla, és a családomról sem, nem tartja a kapcsolatot a szüleimmel, soha nem hívta őket se disznóvágásra, se sehova, pedig anyuék sokáig hívták őket és jöttek is, próbáltak kapcsolatot fenntartani velük. Ők már beletörődtek. Én meg most próbálom.