nem szex és nem nyújork

Fos hangulatom van.

Tegnap volt a férjem szülinapja, nekiálltam estére sütit sütni, éppen a diót törögettem, amikor felhívott a megharapott kislány anyukája, pedig nem is cseréltünk telefonszámot , szóval felhívott és fél órán át osztott, célozgatott, hogy vigyük el a gyereket az oviból, mert ő nem fogja, meg hogy ki fogják utálni. A szavaiból kiderült, lázítja a többi anyukát is, körinterjút csinált, vajon az ő gyereküket harapta-e a kölköm, majd hozzáfűzte, nem tudja, hogy én hogyan nevelem a gyerekemet (burkolt célzás...

( tudod vazze, marakodunk a férjemmel, ütjük-verjük egymást, részegre isszuk magunkat és két hányás között horror filmeket nézetünk a gyerekkel )

És hívogatta a vezetőóvónőt, akit már négy éve ismer, ellentétben az én négy hónapommal, a csörténk után újból felhívta, gondolom leadta neki, amit beszéltünk, valószínűleg szájíze szerint ferdítve.

Reggel nem mosolygott ránk a gyerek óvónénije, véres rongyok voltunk, hiába, ilyen az ember, esendő, végül kierőszakoltam egy beszélgetést az óvónőjével, de csak törögeti a kezét, meg hogy nem figyelhetnek minden percben, minden gyerekre. A vezetőóvónőt is elcsíptem, jófejkedett, hogy nem olyan nagy a gáz, de az volt az érzésem, hogy a másik anyukának mást mond.

Tudod, mondta még, amikor a gyerekek nem beszélnek (???), és nem tudják lekommunikálni maguk között a dolgokat, előfordul az ilyesmi.
Micsoda??? Nem beszél??? Hát egész nap be nem áll a szája, ettől zsong esténként az agyam, mert folyamatosan jár a csőrikéje. Érthetően, értelemesen, folyékonyan beszél. Csakhogy, ezek szerint az oviban nem szólal meg. Ez is bánt. Vajon miért?

De történt jó is. A karácsonyi antológiában is benne lesz négy írásom, és a kiadó felvetette egy önálló kötet gondolatát. Tök jó. De nem tudok neki örülni, mert nekem most mindent beárnyékol ez a harapós-ügy.