nem szex és nem nyújork

nem jegyeztem napokig, otthon voltunk, a szülővárunkban. Van nálunk egy thermál, ahol prímán lehet forró-hideg váltófürdőzni, szombaton és vasárnap is lementem, és bizony a harmadik váltás már képes kimosni az emberből a fáradtságot, a bágyadtságot, a feszültséget. Varázslatos hely. Mindkét nap vagy két órán át áztam a 42-45 fokosban, majd a hidegben. Talán húsz alkalommal mentem oda-vissza a két medence között. A hidegben az ember képes akár 7-8 percet is üldögélni, majd amikor visszamegy a forróba, borzong. Itt mindig feltöltődöm.
Itt szinte mindig találkozom régi fürdős cimboráimmal, az ötvenes lerobbant kőművessel, akit megevett a munka, állandóan politizál, a hatvanas többdiplomással, aki akár kulimunkát is végezne, csak dolgozhatna nyugdíjasan is, de itt van az éjjeliőr, aki átfázott csontjait melengeti, a sebészfőorvos, aki itt lazít, a vállakozó, a fóliás, a külföldön játszó sztársportoló, a bírósági ügy előtt álló gondatlan mulasztó. Ismerem mind, szeretem őket.

Most a huszonéves vízilabdást láttam, a tíz évvel idősebb, korombeli barátnőjével, és jó volt látni, hogy tényleg szerelmesek. Jó volt látni, hogy a pasi van jobban oda a nőért.

És hétfőn délelőtt beugrottam a régi munkahelyemre is, jólesett, hogy örülnek nekem, és örültem, hogy én is oldott tudok lenni közöttük.

És haveroztunk is, meg a férjemmel sétáltunk másfél órát az éjszakában, mint régen, és vihorásztunk kettesben, míg a gyerek a nagyinál durmolt. Jó volt.