Figyelemre méltó pánikrohamom volt ma délelött.
Kisebbik gyermekem kulccsal bezárta magát a hálószobánkba. Tömör a ajtó, kissé nehezen fordítható zárnyelv, hirtelen jött magány odabenn, riadalom idekinn.
Használhatatlna voltam, mire magamhoz tértem a gyerek már kint volt. Ügyesen, az apja utasításait követve visszadugta a kulcsot, talán kivülről az ajtót támasztva, könnyebben fordult a zár.....
Ugyazez a szitu megtörtént a régi lakásunkban a nagyobbikkal. Mentünk oviba reggel és mindenféle kulcsozás nélkül sikerült úgy becsapódnia az ajtónak, hogy beszorult a retesz. Na, ott is elkapott a hiszti....
Nem vagyok rá büszke, lehet, tényleg van helyzet, amikor elkéne egy pofon???
Ebéd utánra lecsillapodott mindenki, elmentem edzeni, a fiúk szülinap, uncsitesó stb....