nem szex és nem nyújork

Megható dolog történt ma velem.

Levelet kaptam, amit valszeg személyesen hoztak el vagy adtak be a szomszédba.

A volt osztályomtól. Érettségi találkozóra hívtak meg

Két évig tanítottam franciát, mégis zűrös körülmények között váltunk el. Az egyik kiemelkedő képességű lány ellenem hangolta a többieket...mert nem magasztaltam eléggé a tudását.
Én mindig a gyengébbeket húztam, és nem a legjobbakat nyomtam. Ez bizonyos szempontból szakmai hiba, elismerem. De nem volt rá időm, és főleg, NEM TUDTAM, hogyan lehetne mindenkivel képességeinek megfelelően foglalkozni 45 percen belül. És közben rádióztam, újságírtam, próbáltam virítani a lóvét, hogy kinyögjem a tandíjaimat (nocsak, az egyik éppen a rádiós iskola volt az MR-nél), s hogy megírjam a szakdolgozataimat. Mert igen, közben két suleszban tanultam is.

Hát igen, tudom. Egy seggel két (több) lovat nem lehet megülni...

Szóval a harmadik évre is beírtak az órarendbe, de akkor én már a főváros felé tendáltam, egészen pontosan már ott dolgoztam, amikor felhívtak a vidéki középsuliból, hogy miért nem mentem órára? Há, mer, izé, senki nem szólt, hogy kellek a következő évben is, és bizony én már nem itt élek, nem ebben a kisvárosban dolgozom, nyögtem az igazgatónőnek.

De nem is bántam. Mert megutáltam azt a lányt, aki ellenem hangolta az én kicsikéimet, a kicsi-nagy kamaszaimat, imádott tinédzsereimet, egyenként szeretett tanítványaimat. És ezért megharagudtam a többire is...

Egy szó mint száz. Mégis meghívtak az érettségi találkozójukra, pedig már nem is én értettségiztettem őket, etikett szerint nem is kellett volna, hogy ott legyek.

De öt év távlatából, talán felsejlett nekik, hogy menniyre szerettem is őket, s hogy oda adtam nekik a szívemet, mindnek egyenként. S talán rájöttek ők is, hogy mégiscsak szerettek...

( bár ott lehettem volna. A meghívót a kezdési időpont után egy órával kaptam kézhez a szomszédból (szülővárosomban), és bár elmehettem volna, ugyan késve, de igyekeznem kellett a kicsimhez, anyuhoz. Persze lehet, hogy ez kifogás...lehet, hogy féltem a szemükbe nézni, hogy otthagytam őket érettségi előtt egy évvel...)