Az én kicsi Manóm egy csúcs! Rengeteg mindent meg tud már csinálni, de csak egy feltétellel: ha rá tudom szedni! Nem könnyű, sőt inkább ő az erősebb, és én veszítek, minden jel arra mutat egyre inkább, hogy megérti a dolgokat, nem csak azt ami a mindennapos rutinhoz tartozik. Az más kérdés, hogy nem hajlandó, vagy nem tudja kivenni a részét belőle, de tudja miről van szó. Az iskolában a tanító nénik dicsérik. Igen, ott nem engedheti meg magának az ember lánya, hogy nemet mond! Anyának, apának, nagyszükőknek lehet!
Változik a hiszti, de még mindig tart, valahogy lassan, szépen csak kinövi ez a szépség. Nem áll jól neki, mindig mondom!
Kezd szélhámoskodni, saját maga által kreált "gonoszságokat" művel, és jókat nevet rajta. Például a fürdésnél, a lehető legfontosabb dolog számára huncut kacagások közepette, hogy anya vizesebb legyen ruhástól mint 1szem kislánya a kádban. Fröcsköl, és nem is akárhogy! Vagy épp a minap tolt ki velem, amikor álltam a konyhában egy pohár szörppel a kezemben, és csak azért nem ittam, mert apához beszéltem éppen, Lilina huncut mosollyal a szemében egy pillanat alatt ott termett, bedobott egy macskaropit a poharamba, és hangos, szó szerint röhögéssel húzta el onnan a csíkot! Tudjátok milyen ügyesen fut? Hát persze, hogy örültem, és én is beszálltam a nevetésbe....



Esett a hó! Ezt minden kisgyerek imádja! Ez volt az első igazi hóesés Lili életében, amikor látható és érezhető volt, hogy valóban értékeli, hogy örül neki!
Valószínüleg eddig is így lehetett, csak nem tudott hangot adni neki. Önfeledt hancúrozás a hóesésben, nevetés. Jól megdobált, nagyon élvezte! Ez előtti teleken csak rugdosta a havat, most nem volt baj hogy hideg, felfedezte benne a játék lehetőségét! Végre! Ismét előre léptünk!

Az új fogaink is nőnek mint a gomba! Szépek és egészségesek!
Hajrá Lila! Csak így tovább!