Régen jártam itt, zajlik az élet....
Lilina halad. "Anya kikészitőst" játszik minden nap. Megkésett fejlődése következtében gyanitom, hogy dac korszakát éli. Ez nagyon szuper dolog, csak van egy kis bökkenő: nem mindegy, hogy egy két éves kisgyerek vágja földhöz magát, vagy egy kilenc éves harminc egy-két kilós nőszemély ragasztja le a hátsó felét a padlóra. Nem mondom, hogy könnyű... sem a helyzet, sem a hisztis nőci. Semmire nem tudom rávenni, arra is először nemet mond, amihez kedve van. Persze a iskolában, és a külön foglalkozásokon rendesen viselkedik. Lehet, hogy mégsem dac korszak? Csak velem verekszik, engem rugdos, valamit meg akar értetni, de nem jövök rá mi dolgozik ilyenkor a buksijában.

A lényeg, hogy haladunk, lassan, de mégis sokkal gyorsabban, mint őssejt beültetés előtt. Jövő hónapban lesz pontosan két éve, hogy elöl kiestek a tejfogai, és csak egyetlen metsző foga nőtt ki, a többinek nyoma sem volt. Most egyik napról a másikra bújnak elő az igazi fogincák, és nőnek mint a gomba! Nagyon vártam már! "Női szeszélyem" édes kis pofiját még szebbé teszi a valódi vadi új protkó...

Lilám étvágya kriminálisan jó lett. Ha tehetné folyton valamit enne, kaját követel hajnaltól elalvásig. Nyitogatja a hűtőajtót, válogat, kipakol a konyhaasztalra, kiválasztja éppen akkor mit kér. Amit nagyon szeret, el kell dugnom mert nincs megállás, nincs önkotroll. Nagyon tetszik neki, hogy bizonyos dolgokban ki tudja szolgálni magát. Őssejt előtt max. a csokis fiókot tudta kinyitni, és ha éves volt, kiabált, hogy "hamam". Most a hűtő és minden egyéb kaja és üditő tároló a soros. Amit fontosnak tartok, hogy ha nem nyitja ki, akkor is tudja, számon tartja, hogy mi is van benne. Ha egy kedvenc kifogyott, eszébe sincs keresni. De a közértben egyre többször nem felejt el jelezni, hogy kellene venni.


Csak beszélne már!... Néhány új szava van, néha már össze is köt kettőt, hármat, bár mondatra még nem hasonlit. Időnként nagyon igyekszik elmondani valamit, de figyelnem kell, mert csak akkor értem meg, ha tudom az előzményeket. Még szerencse, hogy nem nehéz követnem az eseményeket, folyton ott van ez a lányzó, ahol én vagyok.

Egyre jobban, ügyesebben használja a kiskezét, de a sztereotip mozdulatok sajnos még nem csökkentek. A szomszéd kisfiú rollerével egészen jól összehaverkodott, és ügyes.. Egyensúlya hihetetlenül sokat javult. Ha a kezét egy kicsit jobban tudná használni, a kormányzás is tökéletes lenne, simán száguldozna végig az utcán. Igy azért még időnként vannak akadályok...