Tegnap évnyitó. Rendhagyó módon, nincs ünneplő ruha, a gyerekeknek egész napos programot szerveznek a tanitó nénik, játékokkal, foglalkozásokkal, élő zenével, tánccal (a bográcsozást sajnos elmosta az eső). Nagyon tetszik ez a dolog, szimpatikus. A gyerekek jól érzik magukat, örülnek egymásnak, felszabadultak. De a lényeg természetesen nekem Lili. Már korán reggel indulni akart, tehát megértette, hogy elkezdődik az iskola, jó jel. Először szégyenlősen, de mégis másképp viselkedett mint eddig, mindenkinek örült, mosolygott, nevetett. Első pillanattól jól érezte magát. Ott hagytam. Túlságosan össze nőttünk az elmúlt időszakban, de ez Lilin nem látszott, csak az én lelkemben. (Azt ugyis csak én látom.)
Délután viszont nagy volt az örömöm! A tanitó nénik egyenként mondták a jobbnál jobb hireket! Lilike mennyit fejlődött! Már sok mindent meg tud csinálni, amit eddig nem, sokkal stabilabb, mennyire kinyilt, közlékenyebb, és még folytathatnám... hiszek nekik, kedvesek, aranyosak, jó szakemberek, és ők látták, ismerték Lilinát az őssejt terápia előtt is. Ők tudják felmérni igazán mennyit is haladtunk... és ha minden igaz, ez csak a kezdet!

Fárasztó lehetett a mai nap, este 7-kor már aludni invitált az egy szem kincsem. Persze húztam az időt, amig lehetett, mert félő, hogy elalszom vele...