Nem volt két napig internetünk, nem tudtam irni. Minden a rendes kerékvágásban haladt, nevetés, munka, kirándulás. Ma még egy akupunktúra, és magyar idő szerint este 11-kor búcsút monduk Hangzhou-nak, ami számunkra a csoda, a remény, és az erőfeszítések városa. Tanultunk és láttunk sok mindent! Barátságok kötődtek magyar és külföldi hasonló sorsú családokkal, kinai terapeutákkal.
Tegnap elköszöntünk a kórházban, köszönetet mondtunk az odaadó szeretetért, gondoskodásért orvosainknak, terapeutáinknak. Doktor bácsink azzal inditott útnak bennünket, hogy meglátása szerint a kitartó, szép, és hős Lilink jelentős javulásra számithat. Elláttak bennünket jó tanácsokkal az otthoni fejlesztésekkel kapcsolatban. Lilinánk még ajándékot is kapott, nagyon örült neki!

Terapeutáink nagyon megszerették, a kedves mosolygós Lilinát, búcsúzóul vacsorára hivtak nővérestől, doktor bácsistól az otthonukba. Nagyon jól éreztük magunkat, itt és most a kinai kaja is jól esett. Tudtuk, hogy mit eszünk!

Ma csomagolás, hajnalban indulunk. Viszünk magunkkal egy kicserélt Lilikét!
Ügyesebb, okosabb, nyitottabb, felnőttebb. Megérdemli, hogy haladjon, megkűzdött érte, és még nincs vége. Félévig dolgozunk otthon tovább, és ha anyagi lehetőségeink engedik, ujra jönnünk kellene. Egy biztos! Nem jöttünk hiába!