Megint egész napos terápia, de 2 fokkal hűvösebb van, valahogy még a nap sem éget úgy, van erőnk elindulni. Manócskánk is és mi is energikusabb mozdulatokkal tettük meg azt az 5-600 métert a kórházig. A napokban már csak vonszoltuk magunkat... Tiszta a levegő - már amennyire lehet.
Cicusunk jó kedvűen lát neki minden feladatnak.

Két terápia között beszélgetni kezdtünk a kezelő orvosunkkal, amibe a forditás miatt még egy doktornak be kellett kapcsolódni, aki minden nap lát bennünket, de úgy gondolom, hogy csak ránézésre ismeri az állapotunkat. Kedvesen, nyugodtan, szívvel lélekkel válaszoltak minden kérdésünkre (türelmetlenségnek semmi nyoma)! Elláttak bennünket tanácsokkal, megbeszéltünk eddig el nem hangzott apró problémákat Lilikével kapcsolatban. Ők is kérdezetek, és kiváncsian várták a válaszainkat. Tényleg érdekli őket minden, ami a betegükkel kapcsolatos, és megpróbálnak minden gondunkra, problémánkra megoldást találni. Ez az első olyan orvos csapat, ahol érzem, hogy a beteg a fontos!
Már ők maguk is látnak fejlődést Lilikén, pedig még csak néhány hete ismerik. Elmondták, hogy miben látják, és megkérdezték, hogy azelőtt hogyan csinálta a dolgokat. Megnyugtattak, hogy az őssejtek el kezdtek dolgozni, bár azt nem tudják mikor, és milyen mértékü javulás várható, az biztos szerintük is, hogy nem jöttünk hiába. Megigérték, hogy megtanítják nekem, hogyan tudom elősegíteni Lilán beszédfejlődését, ha haza megyünk.

Persze a Ciccek szépe megint kicsit fáradt volt, de azért csavarogtunk egy nagyot. Megnéztünk egy újabb nevezetességet, a Hat Harmónia Pagodát. Persze ott is feltalálta magát! Rengeteg lépcső vezetett odáig, amit nagyon nagy élvezettel járt végig, mert büszke rá, hogy milyen ügyes! De nagyon meleg volt, és amikor meglátta, hogy a biztonsági őr legyezi magát, oda lépett hozzá, és megértette magát vele, hogy ő is akarja. Őrünk mosolyogva legyezte Lilinánkat! Ha nem hiszed, bizonyiték a fototárban...
Majd megint a Nyugati tónál kötöttünk ki, ott talált ránk az este, ezzel a hellyel nem lehet betelni....