Egy hajnali roham után jókedvűen, tele energiával ébredt a Lilina. (Igy hivják a kórházban a nővérkék ) Persze a nap folyamán még volt két rohamunk, de szerencsére sem a jókedvét, sem az erejét nem veszitette el a szépségem. Új feladatokat is kell már csinálnia, szívesen, kacarászva igyekszik elvégezni őket, bár az elején a nekem szóló nem akarom hisztit ma sem felejtette el. A legjobb megoldásnak tűnt, hogy kimegyek, és az ajtóból kukucskálok. Ha a "megmentőt" nem látja, elmúlik a hiszti, és jöhet a munka. Nagyon ügyes, és minél több a sikerélménye, annál szívesebben, és jobban működik a rehab. Nagyon örülök neki. Igazi nagylányként viselkedik, mindenki szereti. Lilánkat ilyen szófogadónak még nem nagyon láttam, mint ahogyan itt viselkedik .
A délutáni rehab után beiktattunk egy közös vacsit az egyik magyar családdal. Nem tűzött a nap, bár nagyon meleg volt. Az én kicsi madaram úgy viselkedett mint a nagyok. Még az étlapot is úgy nézegette, mintha tudna olvasni! Meglátta benne a tésztát, úgy örült neki! Nem volt kérdés innentől kezdve, hogy mit fogunk neki rendelni. Nagyon jó étvágya van, és ami ezek mellett még nagy szó, hogy villával ette meg a vacsorát! Még nem rendesen fogja a nyelét, de már jól tud lakni vele!
A hőség kikészit bennünket, pedig elég lenne meleg nélkül is elviselni a lelki problémáinkat, a rohamokat stb. Egy sorstársam meg is kérdezte reggel mikor bementünk a kórházba: "Mi van? Hegesztettél az éjszaka?" Hát jól nézhetek ki, ha ilyen reakciót váltok ki emberekből első ránézésre! Nem baj... Lilina meggyógyul, és vele együtt megszépülünk mi is! Sugározni fogunk a boldogságtól.... Ebben biztos vagyok, jó úton haladunk....
A 3-ik őssejtet szerdán kapjuk, vénásan. A rohamok miatt a gerincessel nem próbálkozunk.