Nahát, ez a tészta... Nálunk a kutya vacsorája is biztosabb! Elkészült, az igérettel nincs baj, csupán egy gond van vele: tenger gyümölcsei vannak rajta. Hát... előbb eszek nyershúst, mint tengeri herkentyűket.... mindkettőt csak hajótöröttként tudom elképzelni... (tisztában vagyok vele, hogy bennem van a hiba, nem kéne válogatni) Lilánk és a tesó jót ettek belőle...

A kis Mazsi nagyon ügyes! Oda-vissza megmutatja az utat, a szállás és a kórház között, pedig igen csak tekeregni kell a hotel folyosóin, és a kórházban sem egyszerű neki megtalálni azt a liftet, amit használunk. Ráadásul hívja, és inditja a liftet! Csak azért irom, mert ez is haladás! Méghozzá nem is kicsi! Nem rég a mutasd az utat kérésére csak nézett ránk.... A 25-30 centis járdaszegély sem akadály már! Mi lenne akkor, ha a délutáni rehabokon sirás és hiszti helyett szívesen dolgozna? Még jobban haladna... Már mindent megtettünk, hogy szívesen csinálja! Valahogy rá fogjuk szedni.




A délutáni rehab után, hirtelen felindulásból a selyem múzeum lett a cél, de fél 5-kor végeztünk, és múzeum 5-kor bezárt. A selyem piacon kötöttünk ki.
Csodaszép dolgok vannak itt! A méterárutól kezdve a fehérneműn át a kabátig, minden van. Nem is lehet választani. Lilikém nagyon jól érezte magát, az egyik üzletben kapott ajándékba az eladó bácsitól egy kicsi selyem táskát. Annyira édes volt ahogy örült neki! Abba cipelte hazáig a kóláját... Na és persze innen mi sem tudtunk eljönni üres kézzel...