Még mindig csak nyűglődés van, nem mondhatom hogy 1 cn. lenne...

Ma már 3-kor ébredtem, persze azóta ébren is vagyok. Eszem magam, gondolkodom hogy van-e, és merre tovább...?

Reggel belenéztem a Havas műsorába, fogalmam sincs kinek van igaza ebben a Zsanett-ügyben, de akkora agresszió áradt a műsorból(Havasból) hogy majdnem rosszul lettem. Mondtam már hogy enyhén pánikbeteg vagyok? Ha agresszivitást látok, tapasztalok, hányingerem van és légszomjam, meg erős szívdobogás ,és meneküléskényszert érzek. Sajna a saját életemben sem tudom megvívni a harcokat, mindig kerülöm a konfliktusokat. A megvívatlan, elrendezetlen ügyek aztán néha a fejemre dőlnek, maguk alá nyomnak, akkor attól fuldoklom. Aztán mindig lesz valami...Nem vagyok büszke magamra.

Hajnali 5 után kint voltam a városban és azon csodálkoztam hogy mennyi ember nyüzsög már, mennek munkába, utaznak, jönnek valahonnan, mennek valahová. Ebben a fene nagy itthonlétben lassan elfelejtem milyen a "való világ".
Én bent a biztonságos ketrecben, kint meg élet-halálharc. Élet-Halál-Harc.Félek kimenni, ha visszaengednének, éhen pusztulok, vagy az első csatában elvérzem. Hogy kell elkezdeni visszavadulni...?