Emelkedő hőmérséklet, a nedves, párás időjárás kedvez a gyomoknak. Gyomnak tekintünk minden olyan növényt, amely ott nõ, ahol mi nem szeretnénk, ezzel akadályozva a számunkra fontos növények fejlődését, csökkentve a termés mennyiségét vagy minőségét. Előfordulhat, hogy az egyébként hasznos növény gyommá válik. Így a rozs vagy a napraforgó a búza között, a nyírfa a tölgyesben vagy a előző évben termesztett torma.
A gyomirtás
A kiskerti gyomirtásnak korunkban különösen nagy a jelentősége, ha az allergia népbetegséggé válására gondolunk. Főleg városi környezetben figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk magunk körül növekedésnek indulni a parlagfüvet. Ha mi nem is vagyunk érzékenyek rá, sok embertársunk életét megkönnyíthetjük a rendszeres irtásával.
A gyomirtásnak számtalan módja van. Legősibb és legkörnyezetbarátabb módja a kapálás vagy sarabolás. Bár egyben ez a leginkább munkaigényes, kisméretű kertekben mindenképp ezt részesítsük előnyben. A gyomokat legkönnyebben fejlődésük kezdetén távolíthatjuk el, ezért a gyomlálásnál ügyeljünk a rendszerességre.
Azokat a gyomnövényeket, melyek erőteljes föld alatti gyökereket, gyöktörzseket fejlesztenek és ezekből a föld felszín közelében történő vágás után is képesek kihajtani, a gyöktörzsükkel együtt kell eltávolítani (pl. pitypang). A gyomok növekedését megakadályozhatjuk, ha azokat a területeket, ahol a megjelenésükre számítunk, mulccsal takarjuk (fenyõkéreg, fűkaszálék, fólia stb.)
Gyomirtás csalánnal
Ez a sokszor igen kellemetlen növény hasznunkra lehet a kártevők és a gombák elleni védekezésben. Amellett, hogy friss hajtásait étkezésre is felhasználhatjuk, vagy rostjaiból fonalat fonhatunk, és reumás térdünket is kezelhetjük vele, növényvédőszernek sem utolsó. Ha a csalánlevet a növényekre permetezzük, akkor azok bõrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk, és a kártevők is nehezebb tudják átszúrni a levelet. Azaz a csalánlé elsősorban megelőzésre szolgál, mivel a növényeknek idő kell bőrszövetük megvastagodásához. A kártevők és kórokozók ellen közvetlenül nem túl hatásos. Erősen fertőzött növények esetében először használjunk kémiai növényvédőszereket. Kiegészítésül, hatásfokozó szerként azonban a csalánlé minden esetben alkalmazható.
Készítése: Gyűjtsünk össze egy kiló csalánhajtást és tegyük egy 4-5 literes edénybe. A nyári napon az erjedés hamarosan beindul, amelyet igen erős, kellemetlen szag jelez. Tíz nap múlva az oldatot szűrjük át és hígítsuk fel ötszörös mennyiségű vízzel. Ezt használjuk később a permetezésre.
Irtsuk a parlagfüvet!
A legjobb, ha mechanikai eszközökkel végezzük az irtást, kapával vagy kaszával, hiszen ez kíméli leginkább a környezetet és persze a költségeinket is. A fiatal kikelt növényeket a tömeges megjelenésük után, minél elõbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani, ugyanis a növények nem tudnak újrahajtani. Idõsebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fásodott szárú növények ellen már kaszálni kell. Az alacsonyan elágazó elsõ oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza rendszerint nem tudja levágni. Kaszálás után mindig marad néhány oldalrügy, amibõl újabb hajtások törnek ki. A rosszul elvégzett kaszálás nyomán nem egyszer elõfordul, hogy egy fõ szár helyett 3-4-et nevel a növény, bepótolva virágporban és termésben a lemaradást. Még az igen gondosan végzett kaszálás után is egészen bizonyosan szükség lesz újabb kaszálásokra vagy gyomirtó szer alkalmazására.
.jpg){kind=small}