A Pünkösdi rózsa, bazsarózsa ilyenkor virít. Frissessége, üdesége jelképezi a lélek megújulását, a kert kiteljesedését. Nem csak a kerteket díszíti, hanem a Zengő oldalában is pompázik ez a virágcsoda.
Pünkösd és rózsája
Húsvét után, az 50. napon ünnepli a keresztény világ a szentlélek eljövetelét. Ez az ünnep a pünkösd, az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a tüzes nyelvek jelképezésére égő kócot, rózsákat és ostyát hullattak a magasból, néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban. Szimbolikus növénye a pünkösdi rózsa, szirmával a szentlélek tüzének lángnyelveit jeleníti meg. A néphagyomány pünkösdkor köszönti az élet megújulását. Ilyenkor volt szokás a lányok mosdóvizébe pünkösdi rózsa szirmot szórni, a legények pedig pünkösdi rózsát vittek kiválasztottjuk ablakába. A lányoknak viszont koszorút kellett fonni, s átadni a legényeknek.
A gyógynövény
A Kínában közel 2000 éve gyógynövényként termesztett, egyik legrégebbi kultúrnövényünk növénytani nevét (Paeonia, ejtsd peónia) a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paion nevéből származtatják. A monda szerint Plútó sebeit gyógyította, kivíva ezzel Aszklepiosz (a gyógyítás istene) haragját, aki elől Plútó úgy rejtette el, hogy bazsarózsává változtatta. Más források nevét a paean szóra vezetik vissza, ez győzelmi éneket jelent. A pünkösdirózsát évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették (pl. Paeonia lactiflora). Gyökeréből készült kivonata többek közt paeoniflorint tartalmaz. A gyökérkivonattal sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát gyógyítottak. Bár, mint az általában lenni szokott, a növény mérgező, kivéve a tavasszal vagy ősszel kiásott gyökérgumókat. A fehér virágú- és a vörös virágú peóniák gyökérkivonatát ma is használják a homeopátiás orvoslásban.
Egy kis történelem
A bazsarózsafélék családjába (Paeoniacea) tartozó pünkösdirózsák nemzetségében, azon belül is a bazsarózsák alnemzetségében, akadnak lágyszárú évelők és fás szárú, lombhullató cserjék egyaránt. A vadon termő fajok száma meghaladja a harmincat, a nemesített és keresztezett fajták száma pedig évről évre nő. A kelet-európai, szibériai, kaukázusi, tibeti, kínai, fagyálló szülőktől származó évelő fajták többségét Hollandiában állítják elő. Magyarországon is őshonos Pécs környékén. Legismertebb a bánáti bazsaróza (Peonia officinalis ssp. banatica). Kerti dísznövényként valószínűleg a 16. században jelenik meg nálunk. Parasztkerti dísznövényként az évelő pünkösdi rózsa régóta közkedvelt. Magyar György (1844-1923), aki Alcsúton és a Margit szigeten is parkosított, Csobankán évelő kertészetet rendezett be, amelynek Paeonia-gyűjteménye országos hírű volt.
Kerti bazsarózsa
Az évelő pünkösdi rózsa vagy kerti bazsarózsa föld alatt gyöktörzset fejleszt, amelyből 40-80 cm magas mutatós, fényes, összetett levelek és mélybordó, piros, rózsaszínű vagy fehér, illatos virágok fejlődnek. A hosszú szárcsúcsokon súlyos virágfejek fejlődnek, ezért ajánlatos a tő mellé karót tűzni, és a szárakat hozzákötözni. A rózsafélékhez nem sok köze van, kizárólag rózsához hasonlító virágai miatt illetik ezzel a névvel.
Ültetése
Napfénykedvelő, ezért olyan helyre ültessük a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban, de legalább szűrt fényt kap. A túl erős fény a virágok színét megfakíthatja. Talaj iránt kevésbé érzékeny, de mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban. Előnyben részesíti a gyengén meszes talajokat. Nyár végén ültessük, hogy a tél beállta előtt elegendő idő maradjon az új gyökérzet kifejlődéséhez. A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait be kell takarni. A frissen ültetett növényt télen ajánlott a fagytól óvni pl. szalmatakarással. Ültetéssel még koratavasszal is próbálkozhatunk, amikor a talaj már munkálható. A növény nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet. Ha mégis átültetjük, helyére mindenképpen más növény kerüljön.
Gondozása
Műtrágyázni ritkán kell. Használjunk alacsony N tartalmú, összetett műtrágyát, pl. NPK 6-24-24. Rendszeres öntözést kíván. Legfőbb betegsége a botritisz, illetve más gombás betegségek. A tavasszal fenyegető fertőzések elkerülésére jól levegőzött talajra és környezetre van szükség. A virágfejeket ne öntözzük. Ősszel a lehullott növényi részeket mindig gyűjtsük össze, hogy egyetlen fő ellenségét, a pajzstetveket elpusztítsuk. Ha a növényt már megtámadták, permetezéssel védekezzünk.
Virágzása
Kb. a 3. évtől virágzik teljes pompájában. Ha nagy virágokat szeretnénk, a borsónyi oldalrügyeket el kell távolítani. A dupla hibrideket gyakran karózni kell. A virágzás elmaradásának több, néha egyszerű oka lehet: túl mélyre ültettük, túl sok növénnyel verseng, túl sok N-t kap, a virágrügyek elfagytak, vagy egyszerűen csak kevés a napfény.
Szaporítása
Az pünkösdirózsát szeptemberben tőosztással, gyöktörzsének szétosztásával, feldarabolásával szaporíthatjuk. Éles késsel vágjuk szét a gyöktörzset úgy, hogy mindegyiken legyen néhány szem és elegendő gyökérzet. Ezután fektessük vízszintesen a földbe, és csupán 5 cm vastag földréteggel fedjük. Késő ősszel takarjuk szalmával vagy lombbal, hogy az erősebb fagyoktól megvédjük.
.jpg){kind=small}