Aztán anyukám állapota hirtelen romlani kezdett és mi megint nem tudtunk utazni. Újabb telefon. Nagyon megértőek voltak. Február elején végre odaértünk :-)
A portán kedvesen fogadtak. Kaptunk egy térképet a helyhez, magyarázatot, hogy hol is vagyunk, hol lesz a szállásunk, mik a lehetőségeink. A szobánk csodálatos volt!! Kicsi konyha, tágas fürdőszoba, nagy háló. Kicsomagolás után felfedező útra indultunk a labirintusban. Ajtón ki, ajtón be, ajtókon át. Néha kellett használni az ajtónyitó kártyát is. Találtunk nagyon sok játékot, és mint a gyerekek egyből játszani kezdtünk az ügyességi és logikai játékokkal. Aztán meglett a fürdő is, ahova hamarosan visszamentünk köntösben. A személyzet egyik tagja végigmutatott mindent, beindította nekünk sorba az összes látványosságot a medencében. Már mi kértük, hogy hagyja abba, holnap visszatérünk, de nem tette, mindent végig kellett próbálnunk :-)
Aztán az ételek!!! Amit szem-száj csak befalhat!! Már a látvány is jóllakatott!! Gondolom, erről mások is beszámoltak. Reggelire, vacsorára olyan nagy volt a választék, hogy ha mindenből csak egy falatot ettünk volna, nem tudtuk volna megtenni, előbb kidurranunk, minthogy a végére értünk volna.
A gyerekekről szól itt minden. Szerettem volna én is gyermek lenni - habár ha belegondolok, kicsit az lettem a sok játék miatt.
Nagyon gyorsan eltelt a pár nap, pedig egy éjszakát még ráfizettünk. Kellemes volt! Sajnálkozva jöttünk el.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)