Bébiszitt

Így aztán nyugodt szívvel vállaltam el a mai bébiszittet, amíg kedvesem valami továbbképzésre megy. Tanulni kell, emelni kell piaci értékünket, piaci értékrend, az európai csatlakozás küszöbén, hatékonyságnövelés. Nem lesz itt semmi gond, amíg a gyerek alszik, én elintézem a dolgomat, a maradék időben megfőzök valami ebédet, aztán megebédelünk, leteszem aludni, én is hegesztek egyet a dikón, délután elmegyünk egyet csavarogni, mire a kedves hazajön addigra még el is mosogatok, lássa hogy is kellene intézni egy napot. A nők nem tudják beosztani az idejüket.

Reggel fél hétkor anyu elment az iskolába, én meg másik oldalamra fordulva néztem a világot a bőr alól. Egészen negyed nyolcig, amikor is csemetém hangos "Jójeggejt apa! Föjébjedtem!" kurjongatásra ébredtem. Átemeltem a kicsikémet a nagyágyba, hátha itt még alszik egy kicsit. Nem tudom mi ütött belé, ilyen korán felébredni... Azonnal a hasamra mászott, és bemutatta hogyan is kell lovagolni apa pocakján. Ügetni és vágtatni is. Ezután leszállás közben beletaposott a számba, és közölte, hogy ő most olvasni fog. Elemelte az Nők Lapját anya éjjeliszekrényéről, és megpróbálta beletömni a fülembe. Úgy döntöttem ideje felkelni. Fogat mosunk. Apa, ha már itthon van, lenyel egy gyűszűnyi törkölyt, hogy fogmosás után helyreállítsa szája pH értékét. Megreggeliztünk. Kakaót és mézespirítóst. Meg fasírtot és gumicukrot és parízert és szilvalekvárt és kelkáposzta főzeléket hidegen és egy negyed rajzlapot. A cipőpasztát még időben kiszabadítottam. Miután lemostam a mézes-kakaós szilvalevárt az asztalról, a székről, a falról, a gyerekről, a szakállamról és a rádióról, nekiálltam felöltöztetni kicsikémet, hogy elmegyünk a tejért. Melegítőnadrág, kapucnis anorák, csizmácska, sál.... Apa is felöltözik, nyitom az ajtót... "bekakijtam... apaaa... bekakijtam én." sál, csizmácska, anorák, melegítőnadrág.... tisztábatesz.... fuj de büdös.... mit ehetett ez a gyerek... belenyúl... elkapon a kezét.... belekapok... fujfujfuj.... yechhh... kézmosás... nagylányvagy már, nem kell pelus, bugyika, és szólsz ha pipilni kell... ugye szólsz... "szójok, oké, jendben van"

Melegítőnadrág, kapucnis anorák, csizmácska, sál, apa is... Átmegyünk tejért. Ott ül a sok vénasszony, Csenge hozza az üres tejeskannát... "jaj de édes... jaj de ügyes..." Megkapjuk a tejcskét, hazafelé apa viszi. Illedelmesen elköszön, ahogy azt a Rémusz bácsiból tanulta: "Viszont játászja hődeim" (viszontlátásra hölgyeim), ezzel kirobbanó sikert arat. Hazaballagunk, levetkőzünk, elmegyünk pipilni, teljes siker. Megnézem az órát, van már vagy tizenegy... negyed kilenc????????!!!!!!!

Na iszom egy kávét. Persze kis csillagom segít. Összesöpröm a kávéport, csinálok neki is egy kávét, maciskávéból és megkávézunk. Utána megeszik egy mandarint, egy fél narancsot és pár gerezd almát. Kicsempészik egy fasírtot a kutyáknak, és megitatja a cipőmet a maradék kávéjával. Elkezdem készíteni az ebédet és érzem, ez a mai egy hosszú meccs lesz. Paprikás krumplit fogunk ebédelni, mert arra nem kell nagyon odafigyelni, s valami azt súgja, nem fogok tudni nagyon odafigyelni. Pucolom a krumplit. Angyalkám oda van a nyers krumpliért, vígan csemegézi a szeletkéket. A tálban is szépen gyarapodik. Leöntöm vízzel, bekapcsoljuk a TV-t, mi újság a nagyvilágban. Valami zenés műsor van, hagyom, hadd zörögjön a háttérben, visszamegyek az ebédet készíteni. Hagyma, kolbász, satöbbi, hangos kurjongatás, mi történik? Csenge áll a tükör előtt és fésülködik. "Sép vadok! Tök jój nézem ki!" Tesó nevelése... Vacakolok tovább az ebéddel. Gyanús a csend.... Mi történik? Magzatom szépen kirámolta a ruhásszekrényét. Nyakába húzott öt bugyit meg egy kutyuskás pulóvert és ő most szép. Boldogan üldögél a kanapén és nézegeti az Avon katalógust. Pipilünk egyet. Áldott jó gyerek ez, csak valahogy olyan nyúzott vagyok. Ledobok egy gyűszűnyi törkölyt. Na, ez mindjárt jobb kedvre derít! Vígan szórom a fazékba az ebéd alkatrészeit, miközben csapódik a hűtőszekrény ajtaja. Szellemjárás? Nem, csak a kicsikém emelt ki egy Túró Rudit. Mi az, már tízórai van? Na ugye, milyen jó gyerek ez?! Nem kell itt izgulni, már ellátja magát! Szól a zene a TV-ben, fütyörészve matatok az ebéddel... hol a gyerek? Az szekrényből imént előszedett esőkabátban táncol a franciaágyon, közben Túró Rudi eszik és a csokidarabkákat beletapossa az ágyneműbe....

Kicsit remeg a kezem, amíg lehúzom az ágyneműt, de egy gyűszűnyi törköly megnyugtat. Na még egyet, a biztonság kedvéért. Olyan hosszúnak tűnik ez a nap. Egyből berakom a cuccot a mosógépbe, majd délután kimosom. Mindjárt húzok tisztát, de most sietek ebédet főzni, mert már elmúlt tizenegy óra. Alágyújtok, fedőt rá és rohanok, mit művel ez a kis rosszcsont? Tologatja a kis babakocsiját ez a kis tündér! Apa nevelése! Ellágyulva nézegetem... mi ez a szag?

Vágok másik hagymát, bekötöm az ujjam, előveszek egy másik lábast és odateszem az ebédet, mert megy ám az idő! Gyönyőrű üvegesre párolom a hagymát, felöntöm egy kis fehér borral, füstölt szalonna, kolbász, krumpli... megnyalja a tíz ujját ezután akárki is!!!! Elrakom a törkölyt a hűtőbe... illetve, ha már a kezemben van, egy gyűszűnyit... Hol a gyerek?

Tízperces keresés után rálelek a fürdőben. Kirámolt a fürdőszoba szekrényből és kipróbálta az anyja meg a nővére összes elérhető kenceficéjét. Számomra teljesen ismeretlen dolgok kerültek elő, de sajnos mindegyik kenhető. Caravaggio ecsetje nem látott annyi színt, amennyi egy gyerekpofin elfér! Nekilátok kimosdatni. Egyes színek hipp-hopp eltűnnek, de mások kitartóan ragaszkodnak a publicitáshoz. Rémlik, hogy ezekhez van valami lemosó, ám a manó tudja melyik az. De támadt egy remek ötletem! És prímán beválik, a gyerek arca tiszta, mint a hó! És ha már elővettük a hűtőből, akkor egy gyűszűnyivel apa egészségére.

Terítek az ebédhez. Kiskendő - errefelé hangedlinek mondják - a gyerek nyakába, és tálalok. Csenge izgatottan fészkelődik a kis székében, éhes már a kis bogaram. Finom is lett ez a paprikáskrumpli! Ebédelünk. Hatalmasakat ásítunk mindketten. Majdnem mindet megeszi, amit nem, azt "kuták megeszik vacojája".

Leteszem aludni. Alváshoz még kap pelust. Kicsit ledőlök én is, csak amíg elalszik. Előtte még egy kicsit nevetgélünk, aztán lassacskán elnyomja a buzgóság. Csendesen szuszog. Na, felkelek és intézem a dolgomat. Csak valahogy olyan törődött vagyok....

"Apa... fejébjedtem.... jójeggejt..." No... hol vagyok? Nocsak, én is szunyáltam egyet a gyerekkel.... No sebaj, időnk mint a tenger, ellenőrzöm a pelust... szerencsére adtam rá. Kicseréljük bugyikára. Iszom egy kávét, csillagocskám egy maciskávét, és áldom az eget, hogy rossz idő van, nem kell sétálni. Valahogy a délelőtt kivette belőlem azt a férfias dinamizmust, azt a túlcsorduló életkedvet, ami egyébként annyira sajátom. Bekapcsoljuk Rémusz bácsit. Én meg nekiállok elmosogatni a délelőtt hegyekbe gyűlt csetrest. Istenem, de utálok mosogatni... Hol a gyerek??? Ül a kanapén és nézi Rémusz bácsit.. Apának édes kicsi angyalkája... Mosogatok. Nehezen halad, de fogy az edény. Egy része a szárítóra, egy része a kukába. Mégicsak megveszem azt a mosogatógépet... Abba az ember csak beleszórja koszosan és kiveszi tisztán... csodálatos dolog lehet... ezen kellemesen elábrándozom... Hol a gyerek?

Ez az átokfajzat kiszedte a kandallóból a hamut és megetette vele a plüssállatokat. Meg a szőnyeget, meg a fotelt, meg a kanapét... Kormos arcából boldogan csillog a szeme, de arckifejezésem láttán kissé bizonytalanná válik a tekintete. "Okosz kiszján vadok!" közli a biztonság kedvéért, majd - ziher ami ziher - sírva fakad. Hát... mindenekelőtt egy nyelet törköly... kissé lehiggadok. Előveszem a porszívót. Hol is kell bekapcsolni? Menjél most pipikém a másik szobába, apának össze kell takarítania ezt a disznóólat. Boldogan röfögve masírozik át a másik szobába "Azt monda disznó jöf jöff JÖFFF! Majac azt monda uiui uííí! Disznóbój jesz szonka, kóbász... jöf jöf jöf"

Na ezzel is elkészültem. Nem ragyog, de legalább nem porzik. Hol a gyerek? Ba...#&$ß#... Rajzol. Filctollal. Mindenre. Olyan furcsán zsibbad a nyakam. De most már rutinosan mosom tisztára arcocskáját. Vízzel nem is kísérletezem, egyből a délelőtt jól bevált módszert követem. És ha már elővettük a hűtőből, apát is megnyugtatjuk egy kupicával.

Nocsak... már villanyt kell gyújtani? Mi koppan a teraszon? "Ana megjött! Ana ana ana!!!"

Hát... ha objektíven nézem a dolgot, megértem a kedvesemet, hogy meglepődött amikor belépett. A konyhaasztalon paprikáskrumpli morzsalék, a mosogatóban és környékén egymás hegyén-hátán a tiszta és a koszos edények, némi törmelékkel vegyesen, a nappaliban kormos plüssállatok a kormos szőnyegen, a kosz közepén ott a porszívó, a hálószobában feldúlt ágy, a kisszobában színes firkák, szétszórt filcek, a mosógépből félig kicincálva a csokis ágynemű, körülötte a nappali, éjszakai, kora délutáni, és mittuodomén milyen krémek, alapozók és fedőrétegek... és mindemellett a kormos-filctollas gyereknek tömény pálinkaszaga van....

De most hadd ne magyarázzam el jó? Valahogy olyan fáradt vagyok.

Holnap megyek dolgozni! Istenem, de várom már!!!!