Virágvasárnapi kisze és barka
A tavaszi jeles napok közül kiemelkedik a virágvasárnap, amellyel a húsvét előtti nagyböjt kezdődik. A bibliai eseményre utaló egyházi szertartás, a pálmaáldás mintájára nálunk a barkaszentelés vált általánossá. A szentelt barka a virágvasárnapi népszokások fontos kelléke. A virágvasárnapi ünnep különleges néphagyománya a kiszehajtás, amely az északi régióban, a palóc területen volt szokás. A kisze egy szalmával kitömött bábu, amelyet menyecske, vagy ritkán férfi ruhába öltöztettek. A kiszét lányok, fiatalasszonyok, gyerekek énekszóval hordozták végig a falun, hogy végül patakba dobják vagy elégessék. A kiszehajtás a tél, s vele együtt minden rossznak, betegségnek, bajnak látványos, szimbolikus értékű, tárgyban kifejezett elmúlasztása.
Leányok virágvasárnapi barkákkal Buják, Nógrád megye |
Leány pirostojásos tállal Buják, Nógrád megye |
Kisze-baba öltöztetése Boldog, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye |
Kiszehajtás, a legények kiszéje Hont, Hont megye, 1948. |
A kisze vízbe vetése levetkeztetés előtt Boldog, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye |
Zöldágjárás Cigánd, Zemplén megye, 1937. |
Húsvéti tojásvásár, locsolás, sibálás
A tavasz legjelentősebb ünnepe húsvét, a természet megújulásának szakrális tartalommal felruházott, kitüntetett időszaka. Az ünnep másnapjához, húsvét hétfőjéhez sokféle, a fiatalsághoz köthető népszokás kapcsolódik. Egyes helyeken ilyenkor tartották a tojásvásárt, ahol a keresztszülők megajándékozták a gyerekeket tojással, édességgel, játékkal. Ezen a napon jártak a legények locsolni, amiért hímes tojást kaptak a leányoktól cserébe. Másutt nem vízzel öntözték a lányokat, helyette sibáltak, azaz vesszőkorbáccsal csapkodták meg őket, amiért tojást, pálinkát, süteményt, sonkát kaptak. A vesszőkorbács rendszerint fűzfából, nyírfából készült, 3-9 ágból fonva. A gömbölyűre fonottat kígyóshátú sibának nevezték. Régen a leányok szalaggal kötözték fel szeretőjük vesszőjét, aki ezért egész éven át viselte a bálozás költségét. A szlovák nemzetiségű falvakban és a környező helyeken a legutóbbi évtizedekig élő szokás volt.
Pirostojás festés Váralja, Tolna megye, 1936. |
Pirostojást író öregasszony Hugyag, Nógrád megye, 1937. |
Húsvéti sonka előkészítése szenteléshez Domaháza, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1963. |
Hímestojás "kókányozás", azaz játékos tojásösszeütés Várong, Tolna megye, 1956. |
Húsvéti locsolkodás Rimóc, Nógrád megye, 1930. |
"Suprikálás", amikor a legények fonott korbáccsal verik meg húsvét hétfőn a lányokat, asszonyokat, hogy "Bolhás ne légy, keléses ne légy!" Tinnye, Pest megye, 1963. |
Húsvéti jabuka, narancs és citrom
Húsvét hétfőjén a bajai bunyevác lányok nemcsak írott tojást, hanem jabukát, azaz almát, de narancsot és citromot is adtak a legényeknek a locsolásért. A tojáshoz hasonlóan e gyümölcsöket is különböző mintákkal díszítették. A virágokból és állatfigurákból álló díszítést ügyes kezű asszonyoktól rendelték meg, akik kormozott viasszal, a tojásoknál alkalmazott írókával, gicával dolgoztak. Sokszor évszámmal, a megrendelő monogramjával és más emlékszöveggel is ellátták a húsvét e különleges ajándékát. A legény a díszes húsvéti emléket az Antal-napi búcsúban vett selyemkendővel vagy papuccsal viszonozta kedvesének. Az alma alapvető szerelmi szimbólum, egyben ősi, az eljegyzést megpecsételő jegyajándék is.
Forrás: www.neprajz.hu
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)