Egy kis kedvcsináló...
Nagypapa egy reggel arra ébred, hogy nem találja a kedvenc kalapját. Rögtön nekilát megkeresni, de a kalap nem kerül elő, mintha csak a föld nyelte volna el. Sajnos sem Villám, az ásító házőrző, sem a cserfes Tyúkanyó, sem Kanavász, a mesterszabó nem tudja, merre lehet. Ám a nagy keresgélés közepette Nagypapa csupa titokzatos tárgyra bukkan, amelyek gyermekkora egyik igen fontos napjára emlékeztetik… Sven Nordqvist, a számára világhírnevet hozó Pettson és Findusz- és a Mú mama-sorozat szerzője és illusztrátora ezzel a könyvével lopta be magát először a svéd gyerekek és szüleik szívébe.
De mit érdemes tudni a szerzőről?
2007 decemberében hozták nyilvánosságra a svéd irodalmi díj, az August-díj nyerteseit. A díjat 1992 óta 3 kategóriában osztják ki: szépirodalom, gyerekkönyv, ismeretterjesztő irodalom.
Tavaly a gyerekkönyv kategóriában Sven Nordqvist nyerte el a díjat Var är min syster (Hol van a nővérem?) c. könyvével.
.jpg)
Kitömött madarak a műteremben
Sven Nordqvist különben Stockholmban lakik egy nagy lakásban a feleségével és a kisebbik fiával, Petterrel, aki diák. Itt található műterme is. A fentebb említett legismertebb műve, a Pettson és Findus, 8 részből álló képeskönyv sorozat. Elsö kötete 1984-ben látott napvilágot.
S következzen egy interjúrészlet, mely jól jellemzi az írót.
”-Hát, egy kicsit Pettson-érzés van itt bent - mondja -, amikor megmutatja a műtermét, ahol könyvek, kitömött madarak, legóból készült építmények, dísztárgyak és mindenféle jó-ha-van dolgok sorakoznak a polcokon, a szekrényekben és a nagy íróasztalon."
Sven korán kezdett rajzolni, és sok biztatást kapott az anyukájától, aki maga is szeretett rajzolni. 18 évesen egy amerikai levelező rajztanfolyamon vett részt, amiből sokat tanult. Arról álmodott, hogy illusztrátor lesz, nem igazán akart művész lenni. Kiállításai voltak, jól el tudta adni a képeit, de unalmasnak tartotta a művészi életet.
Sven eredetileg építésznek tanult. De két évi munka után elege lett. Néhány évig egy reklámcégnél dolgozott, akkor kezdett tankönyveket illusztrálni. Azt, hogy milyen szórakoztató képeskönyvet írni, 1981-ben fedezte fel, amikor nyert egy kiadói pályázaton.
Nem dob ki semmit
A nagy áttörést a Pettson és Findus első része, A kandúr szülinapi tortája jelentette.
“- Nem került nagy erőfeszítésembe, hiszen egy olyan idős férfiről írtam, aki sokban hasonlít hozzám, és Findus könyvről könyvre egyre inkább olyan gyerek lett, mint az idősebbik fiam, Jesper – meséli Sven Nordqvist.”
Ahogy Pettson, Sven Nordqvist is otthon érzi magát vidéken. Az 50-es években az egyik nyári szünetben néhány hetet egy paraszgazdaságban töltött a bátyjával. Ez a nyár mély nyomot hagyott benne. A gazda maga is egy olyan ember volt, akinek sok szerszáma és jó-ha-van tárgya volt.
“Szeretem azt a régi-időkben-életet, és egy kicsit én is egy olyan idős ember vagyok mostanság – mondja.”
Hogy nem szívesen dob ki dolgokat, látszik a műtermében is. Gyűjtögető ember, és ezermester, aki szereti az asztalosmunkát.
Most éppen egy Stockholmról szóló történeti könyv illusztrációin dolgozik.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára az August-díjra való jelölés, a következőt válaszolta:
“- Hát, kicsit több lesz az eladás és a rám irányuló figyelem. És mindig kellemes, ha az emberek kedves dolgokat mondanak valakiről.”
És hogy bízik-e abban, hogy az ő könyve nyer?
”- Jó lenne, ha egy tipikus képeskönyv nyerne, de egy kicsit nyugtalan vagyok, a zsüri irodalmi emberekből áll, akik csak szövegekről beszélnek.”
Nem lett igaza. Könyveit olvasni és nézegetni kell.
Nagypapa egy reggel arra ébred, hogy nem találja a kedvenc kalapját. Rögtön nekilát megkeresni, de a kalap nem kerül elő, mintha csak a föld nyelte volna el. Sajnos sem Villám, az ásító házőrző, sem a cserfes Tyúkanyó, sem Kanavász, a mesterszabó nem tudja, merre lehet. Ám a nagy keresgélés közepette Nagypapa csupa titokzatos tárgyra bukkan, amelyek gyermekkora egyik igen fontos napjára emlékeztetik… Sven Nordqvist, a számára világhírnevet hozó Pettson és Findusz- és a Mú mama-sorozat szerzője és illusztrátora ezzel a könyvével lopta be magát először a svéd gyerekek és szüleik szívébe.
De mit érdemes tudni a szerzőről?
2007 decemberében hozták nyilvánosságra a svéd irodalmi díj, az August-díj nyerteseit. A díjat 1992 óta 3 kategóriában osztják ki: szépirodalom, gyerekkönyv, ismeretterjesztő irodalom.
Tavaly a gyerekkönyv kategóriában Sven Nordqvist nyerte el a díjat Var är min syster (Hol van a nővérem?) c. könyvével.
Kitömött madarak a műterembenSven Nordqvist különben Stockholmban lakik egy nagy lakásban a feleségével és a kisebbik fiával, Petterrel, aki diák. Itt található műterme is. A fentebb említett legismertebb műve, a Pettson és Findus, 8 részből álló képeskönyv sorozat. Elsö kötete 1984-ben látott napvilágot.
S következzen egy interjúrészlet, mely jól jellemzi az írót.
”-Hát, egy kicsit Pettson-érzés van itt bent - mondja -, amikor megmutatja a műtermét, ahol könyvek, kitömött madarak, legóból készült építmények, dísztárgyak és mindenféle jó-ha-van dolgok sorakoznak a polcokon, a szekrényekben és a nagy íróasztalon."
Sven korán kezdett rajzolni, és sok biztatást kapott az anyukájától, aki maga is szeretett rajzolni. 18 évesen egy amerikai levelező rajztanfolyamon vett részt, amiből sokat tanult. Arról álmodott, hogy illusztrátor lesz, nem igazán akart művész lenni. Kiállításai voltak, jól el tudta adni a képeit, de unalmasnak tartotta a művészi életet.
Sven eredetileg építésznek tanult. De két évi munka után elege lett. Néhány évig egy reklámcégnél dolgozott, akkor kezdett tankönyveket illusztrálni. Azt, hogy milyen szórakoztató képeskönyvet írni, 1981-ben fedezte fel, amikor nyert egy kiadói pályázaton.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Nem dob ki semmit
A nagy áttörést a Pettson és Findus első része, A kandúr szülinapi tortája jelentette.
“- Nem került nagy erőfeszítésembe, hiszen egy olyan idős férfiről írtam, aki sokban hasonlít hozzám, és Findus könyvről könyvre egyre inkább olyan gyerek lett, mint az idősebbik fiam, Jesper – meséli Sven Nordqvist.”
Ahogy Pettson, Sven Nordqvist is otthon érzi magát vidéken. Az 50-es években az egyik nyári szünetben néhány hetet egy paraszgazdaságban töltött a bátyjával. Ez a nyár mély nyomot hagyott benne. A gazda maga is egy olyan ember volt, akinek sok szerszáma és jó-ha-van tárgya volt.
“Szeretem azt a régi-időkben-életet, és egy kicsit én is egy olyan idős ember vagyok mostanság – mondja.”
Hogy nem szívesen dob ki dolgokat, látszik a műtermében is. Gyűjtögető ember, és ezermester, aki szereti az asztalosmunkát.
Most éppen egy Stockholmról szóló történeti könyv illusztrációin dolgozik.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára az August-díjra való jelölés, a következőt válaszolta:
“- Hát, kicsit több lesz az eladás és a rám irányuló figyelem. És mindig kellemes, ha az emberek kedves dolgokat mondanak valakiről.”
És hogy bízik-e abban, hogy az ő könyve nyer?
”- Jó lenne, ha egy tipikus képeskönyv nyerne, de egy kicsit nyugtalan vagyok, a zsüri irodalmi emberekből áll, akik csak szövegekről beszélnek.”
Nem lett igaza. Könyveit olvasni és nézegetni kell.
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)