Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Szia Kicsicsillag!

Remélem jól vagytok! Sajnos mostanában nem tudtam írni!

Jól vagytok?

E.

Szia!
Éppen kezdtem örülni, hogy egyre kevesebben vannak ezen az oldalon...
Nem szeretnélek biztatni sem és lehangolni sem, de nem lesz könnyű éppen azért amiket írtál, hogy nincs akinek elmondd, akivel megbeszéld és főként aki veled örül. Azt kell SAJNOS tudomásul venni, hogy a férfiak egy teljesen más "fajból" valók és igen, sajnos hidegen hagyja őket az anyai érzés, gyakran az apai is és egyáltalán nem képesek felellősséget vállalni. Ebben a témában nem is tudják felfogni miről van szó és mi történik velünk.
Mi hiába vagyunk ismét "együtt", nem gyógyul be soha az a seb amit ejtett bennem, egyedül hagyott amikor a legnagyobb szükségem volt rá, tőlem sem kérdezte mi volt az orvosnál, hogy érzem magam. Semmi. Nem is bocsátom meg soha, és annyira megviselt, hogy szinte teljesen más ember lettem mint amilyen voltam, és persze rányomta a bélyeget ő is erre a kapcsolatra azzal amilyen volt velem.
A pici majd nagyon sok örömet fog okozni az biztos, de ugyanazokat fogod érezni amit most, hogy miért nem érdekli hogy megfordult, hogy mosolygott, hogy felállt és az a rengeteg apró öröm aminek ő sosem lesz a részese. Szóval szar egyedül.
Őszintén nagyon sajnállak, de ha úgy döntöttél megtartod a picit akkor biztosan jó okod volt rá. De tulajdonképpen miért döntöttél így? Fél év nem sok ugyan, de attól még lehetne a kapcsolatot folytatni ha szerettétek egymást.
Ha anyagilag sem akar támogatni az szar ügy lesz, én tuti bíróságra mennék! Nevére se veszi?
Végül is lesz egy szép kisfiad, ne szomorkodj nem vagy egyedül. Könnyű persze mondani, de erősnek kell lenni mert nem lesz egyszerű sem lelkileg, sem anyagilag. De mi nők mindent kibírunk! Muszály!

Szia.
Gratulálok!! Minden elismerésem. Egyrészt megnyugtató hogy van aki még ilyen helyzetben van egyrészt pedig elborzazt.
Nem segítséget csak megszeretném osztani és picit kibeszélni hasonló helyzetben lévő anyáknak az én helyzetemet.
Miután abszolut egyedül érzem magam...
Jelenleg 5hónapos kismama vagyok. A párom?
Az nincs sajnos. Tud rólla de mitán mi nem rendelkezünk még fél éves együtt léttel sem a hátunk mögött,ezért nem sok esély van hogy mi valaha is együtt leszünk.
És mióta megtudta még egy üzenetet sem küldött hogy hogy vagyunk?
Mit mondott az orvos..csak egy kérdés nem több. Legalább látnám hogy érdeklődik ha már nem is felöllem akkor a fia felöl.
Elég patt helyzetben vagyok miután hazaköltöztem nemrégiben a családomhoz és folyamatosan azt nézem milyen munkát tudnék találni-egyenlöre csak elutasítással találkoztam.
Egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet.
A családom engem hibáztat amiért így alakult a barátaimnak egy teljesen új helyzet állt elő miután bejelentettem hogy várandós vagyok. Anyagilag is abszolut rosszul állok.
Váóó.
De folyamatosan keresek és próbálkozok.
Csak jó lenne megosztani a párommal vagy ha még nem is vagyunk együtt felhívni hogy megmozdult és hogy miket érzek.
Hála nagyon sok nőnek vannak rosszul létei a 9 hónap alatt és mosolyogva és tökéletes közérzettel egy kisebb meghülést leszámítva élem a minden napjaimat azon kívül hogy a pocakom nől és nagyobb az étvágyam még egy émelygésem sem volt:)
Nem is hiszem el hogy ennek így kell történnie sosem gondoltam volna hogy mikor babát várok azt egyedül fogom megtenni és mikor megszületik egyedül nevelem.
De mindennek ellenére boldog vagyok csak vannak rosszabb nehezebb napok és mikor nincs kivel ezeket a dolgokat megbeszélni kissé szomorú vagyok.

Szia!
Na, mi a helyzet nállatok? Látogatja rendesen a kicsit? Az enyém úgy látszik szépen lassan visszatér a régi kerékvágásba, most úgy néz ki megint minden "rendben" van, együtt vagyunk, de azért szép lassan puhítani kell hogy elfelejtsük a régi időket. /AMIT PERSZE SOHA NEM BOCSÁTOK MEG, ÉS ALKALOMADTÁN VISSZA IS FOGOM NEKI ADNI!!!/ Azért még van 1-2 tisztázatlan ügyünk - pénz, jövő - de remélem ezt is sikerül "okosan" éreztetni vele.
Emlékszem amikor otthagyott és azt kívántam az égtől, hogy mégegyszer adja vissza nekem bárhogy. Visszaadta és mivel szeretem (én hülye ezekután is!!!)többé nem akarom elveszíteni, inkább türelmes vagyok mert azzal többre megyek, bár ez nem az erősségem.
Azért közel sem az igazi harmonikus kapcsolat, de azért megint sinen vagyunk és látom hogy szereti a kicsit is és engem is.
A fiam már 5 és fél hónapos, igazi vasgyúró. Jól eltelt az idő!
A karácsonyt még nem tudom hogy lesz, de a szilvesztert együtt töltjük. Megyünk 3 napra a hegyekbe. Jó lesz.
Nállatok hogy telnek az ünnepek?
Azért ahogy olvasom a leveled azt látom hogy a te barátodnak is mintha elment volna a józan esze.
Írj ha tudsz! Puszi

Szióka!

Én úgy terveztem, hogy mikor betölti az 1 évet, akkor kellene vissza mennem dolgozni, de addig még a felügyeletét el kell intéznem. Nálunk sajnos nincsen bölcsöde, így máshogyan kell megoldanom. Persze, ha még lesz egyáltalán hova vissza mennem dolgozni. Tudod, a válság....
Amúgy apuka nem volt már egy hónapja, egy hete kijelentette, hogy nem akar gy.tartást fizetni, lemond a láthatásról is, aztán befejeztük a közös dolgainkat. De persze, azért már a héten érdeklődött, hogy hogy vagyunk? Meg azon is kiakadt, mikor mondtam neki, hogy ne szórakozzon sem a gyerekemmel, sem velem. Mi az, hogy a gyerekemmel? Hiszen a kicsi az ő gyereke is, és ez nem játék. Na szerinted mennyire akadtam ki rajta? Nekem mondja, hogy nem játék????!!!! Kettőnk közül szerintem nem én játszom. Meg annyira ragaszkodik a gyermekéhez, de azt nem kérdezte meg, hogy tudok-e miből pelenkát venni neki?! Mindegy is, nem érdekel már az egész, csak jó lenne már, ha végleg békén hagyna bennünket! Ja, de még megírta, hogy ugyan ő nem akar gy.tartást fizetni, de EL TUDJA TARTANI, HA ÉN NEM TUDOM, ÉS Ő EZT BIZONYÍTANI IS TUDJA!
Na ehhez mit szólsz????
Kíváncsi lennék, ha ezzel otthon előhozakodna, mit szólna a neje és a gyermekei? Bár biztos beleegyeznének, ugyanis a múltkor képzeld azt mondta, hogy egy kicsit elviszi magához. Szerintem teljesen nem normális sokszor! Mondtam, hogy szó sem lehet róla! Minek vinné oda?
Néha teljesen kikészít!
Abban azért bízom, hogy nálatok legalább tényleg segít és szereti a kicsit!
Mennyi idős is már a bébi?

Vigyázz magatokra és fel a fejjel!!!!

Puszi nektek!

Szia!

Majd a gyesről is írj valamit. Te meddig maradsz otthon?
Egyformák ezek, az én kicsim is megijed ha sokáig nem jön az apja, de a múltkor apuci is megijedt, hogy nem ismeri meg a saját fia. Na ekkor elgondolkozott...(?) Igyekszik jönni hetente. Képzeld el, hogy amikor szóba kerül hogy neki nem kellett a gyerek, azt meri hazudni hogy Ő ILYET SOSEM MONDOTT. Na? Normális?
Irj, várom!
Puszi

Szia!

De örülök, hogy írtál!!!!
Nálunk is minden változatlan, vagyis talán rosszabb. Most már vasárnap lesz 3 hete, hogy nem volt, de ezen felül már 2-szer megcsinálta azt, hogy 3-4 napig egyáltalán nem is írt. Tegnap délutánra is ígérkezett, de még egy sms-t sem írt, hogy te hülye ne várj, mert nem megyek. Amikor meg jön, akkor meg meg van sértődve, hogy a kicsi megijed tőle, és nem barátkozik meg egykönnyen.
Nekünk is kettő fogunk van kinn, és már egy hónapja feláll.
Gratulálok a szoptatáshoz, nagyon szerettem volna én is szoptatni sokáig, de sajnos nem sikerült. A kicsinek, ha olyan napja van, akkor nappal jól alszik, de éjjel felébred párszor.
Én már a menesztésen, mármint apukáén nagyon gondolkodom, mert velem nem szórakozik.
Majd még írok, mert van mit, de a Kristóf felkéredzkedett az ölembe, és előszeretettel nyomkodja a billentyűket.

Puszi!

Szia!
Bocsi hogy "eltűntem", de tényleg nagyon fáradtan rogyok össze nap mint nap. A pici már 4 hónapos, két foga kint van, és napközbe szinte semmit nem alszik. Szerencsére éjszaka pótolja. Képzeld még mindig tudom szoptatni! Ezt csak azért írom mert az a sok ideg amit megeszek "apuka" miatt, csoda hogy még mindig van. Most kezdem neki adni a gyümölcsöt.
Azon gondolkoztam, hogy állandóan olvasom, hogy az idegeskedéstől elvetélnek, korán szülnek, nincs tej, kicsi a gyerek stb... Na erre mi rácáfoltunk rendesen!!! Úgy látszik jó kemény fából faragtak minket!
"Édesapáról" annyit, hogy még mindig jön, állandóan elhatározom, hogy otthagyom de ha meglátom nem sikerül kiadni az útját.
Te mikor akarsz menni dolgozni? Neked már lassan lejár a TGYS. Támogat annyira apuka, hogy otthon tudj maradni vagy irány a bölcsi? Nálunk most ez lesz napirenden, mert nem ért ugyan egyet (pont Ő) azzal hogy beadjam a bölcsibe, de természetesen annyi pénzt sem akar adni hogy még maradjak vele otthon és enni is legyen mit. Na szóval semmi nem változott, jön-megy de egyre jobban szereti a gyereket! Szégyelli mostmár amiket annak idején mondott de sose fogja bevallani! Én meg azért nem felejtek! Szemét volt!

Veletek mi történt?
Ketten maradtunk "egyedül" úgy látom mert senki nem ír...

Puszi

Szia!
Ha lesz időd, azért örülnék, ha írnál.

Puszi!

E.

Szióka!

Újra itt vagyok. Ne haragudj, de újra elkezdődött a fősuli, elég sok munkát ad már így az elején is.
Mi jól vagyunk, nálunk is jön-megy apuka és úgy gondolja, hogy ez így jól van. Pedig egyáltalán nem, részemről legalábbis nincs. Én is, mikor nem jön egy darabig, mindig elgondolkodom, hogy sokkal jobb lenne talán egyedül, mint ez az állapot, de ugyanúgy, mint te, ha megjelenik, elvesztem. Én nem tudom, talán soha nem fogok belőle kigyógyulni!
Nyaralni a családdal voltunk, sajnos a végére beteg lett a kicsi, így nem volt az igazi. De mégis kicsit változatos volt. Új kapcsolat nincs, meg igazából nem is szeretnék, vagyis igen, de úgy érzem, hogy nem lenne energiám hozzá. Újra tolerálni mások hibáit, úgy hogy a végén az enyémeket mégsem tolerálja senki. Meg hát a kicsit sem akarom kitenni pótapukás problémáknak. Van neki apukája, aki itt látogatja, elég kellemetlen lenne, ha mindenki itt lenne a nyakamon egy kupacon. Érted, hogy mit zagyváltam itt össze? Meg hát nem is megyek sehová, hozzám meg senki nem kopogtat be, hogy "helló, akarsz velem járni?"
A kicsi nagyon ügyeskedik, négy lábon hintázik, próbál már felülni meg mászni. Már elkerülte a 8 kg-ot. Bár el kellene már vinnem a védőnőhöz leméretni, de nem nagyon van kedvünk ilyen időben csámborogni. Bár minden nap levegőzünk, de elindulni valahová, az más téma.
Írj majd, ha van időd!

Vigyázz magatokra!

Sok puszi!

E.