Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Sziasztok!
Ne hallgass! Azért vagyunk itt, hogy megosszuk... mindenkinek nehéz, kinek-kinek a maga baja.
Egy biztos, addig míg egyedül viseli az ember a terhet addig sokkal nehezebbnek tűnik. Nem adom fel én sem a reményt, hogy még "kellek" valakinek 2 gyerekkel, de valóban még az önbizalom hiányzik... de nagyon... Rondának érzem magam, szerencsétlennek, pedig semmi okom sincs rá... próbálom visszanyerni az erőmet de egyenlőre lassan haladok.
Most el sem tudom képzelni, hogy akad valaki akit szeressek, aki szeressen és megértsen és nőnek nézzen nem pedig robotnak.
Az én kis könyvemet pedig a világért meg nem mutatnám senkinek, mert rettenetesen szégyellem... Lehet majd egyszer a gyerekeimnek ha felnőnek, hogy megértsék miért vagyok olyan sokat szomorú és ideges...

...na, jó, itt mindenkinek nehezebb a helyzete, mint a miénk a kicsimmel, úgyhogy hallgatok...és csodállak benneteket...az erőtökért, a kitartásotokért, a lelketekért, mindenért.

Anaszti

én nem akarom odaadni senkinek. Max a most 14 éves vak fiamnak vagy jövőben magamnak tanulságként vissza-vissza olvasni. Jelenleg a második valósulhat meg. Annyi biztos érdekes önmagamtól önmagamról tanulni. De a legmeglepőbb észrevenni van valaki aki nőként, emberként és még anyaként képes szeretni, elfogadni, segíteni, támogatni. Igazából a válási hercehurcák után nem is akartam senkit, semmit csak önmagam és nyugalmat magamnak, gyermekeimnek. Pár hónapja meg csak olyan dolgok, események történnek hogy azt gondolom "túl szép hogy igaz legyen!" ...
Ez a "megbízni újra" cikk is nagyon jó. Persze először önmagunkban kell megtanulni újra bízni.
Tudod mi a érdekes? Időnként a mostani párom olvas bele-bele, eleinte megíjedt azt hitte róla írok rá is kérdezett, én mondtam neki. Ha véletlen elő marad az azért mert bízom benned és nem kell félnem tőled, rejtegetnem dolgaim. Másodszor ha érdekel, nem baj ha elolvasod csak annyit kérek ne csak bele olvass. olyan ez mint a te könyveid attól hogy elkezded vagy beleolvasol végig kell olvasni hogy értsd a történetet. Csodák csodájára pont ő jegyezte meg illetve tette fel a kérdést, "hogy tudsz így írni? Nem érezni bosszú vágyat, szomorúságot igen néha elkeseredettséget igen és érezni a szeretet a reményt"
Pedig tényleg nehéz; a nagyfiam, lányom teljes érzelmi roncs a lányomat kénytelen vagyok gyerek pszihiátrián is kezeltetni nekem még mindig tartanak a rendőrségi, bírósági ügyek a kis fiam az állapota miatt biztonságban van ezektől, halmozottan sérült ezért a kutya se veszi figyelembe rajtam csak én. "hosszú az út még hazáig" de az biztos a szeretet tényleg legyőz mindent!

Szia!
Igen, ez jó terápia... már én is elkezdtem, bár nem könyv formájában hanem csak írom-írom a sok bánatot ki magamból, és mindig arra gondolok, hogy majd elküldöm neki: "nesze itt van, ezt tetted velem/velünk". Tudom semmi értelme nem lenne, úgyse értené...
Könyv formájában is gondolkodtam, de egy igazi pszichohorrort adnék ki ezzel a kezemből, bár ki tudja, még lehet filmet is készítenének belőle... szörnyű, mindig bőgög ha elkezdem visszaolvasni.

Bár nem tőlem kérded. Az eldurvult helyzetről épp most kezdek könyvet írni a jelenlegi párom javasolta elege lett abból ahogy ő nevezi emésztem magam.
Igaza van ahogy kiírom magamból a múltat úgy még könnyebb és egyszerűbb a megoldásra lelni is.

Sziasztok!
Erika! Nálatok is eldurvult a helyzet?

Sziasztok!

Örülök, hogy írtatok!
Anaszti! Én ma voltam ügyvédnél, és azt mondta, hogy a pervesztes fél fizeti az illetéket, aki meg az apuka lesz!
Én fogadtam ügyvédet, persze a szüleim segítségével, de mondta, hogy kérhetek ideiglenes határozatot, hogy addig is, míg jogerőre nem emelkedik az ítélet, addig is vonja a cég a gy. tartást.
Én már nem kapok 3 hónapja egy fillért sem, muszáj volt már lépni! De persze utálom az egész helyzetet!

Puszi!
Erika

Üdvözletem!
És a kicsi mit akar? Tudja, kíváncsi? Az 'apuka' miért ragaszkodik a láthatáshoz, kell-e neki valóban vagy csupán a férfi ego hajtja?
Nos saját tapasztalataim alapján az a véleményem az emberi jóindulatnak is határa van és amikor a gyerekeink kárt szenvednek az igen csak azt indokolja, semmi toleranciát nem engedhetünk. A bosszút ellenzem, revansot venni fölösleges energia pocsékolás!
A gyermek biztonsága a első érzelmileg, anyagilag egyaránt. Egyedül nevelni gyerekünket annyit jelent anyagilag két személy jövedelmét kell produkálni a családbevételéhez ugyanakkor olyan példát is kell mutatni mind anyakén és 'apai' példakép is legyen (nem kell dúvadként keresni élettársat) pl lehet nagypapa a többi jön magától.
Gyerektartási kötelezettség amenyiben nem fizet és munkanélkülire megy szántszándékkal vagy külföldre és bizonyítható hogy csak a felelősség alól akar kibújni, szintén nincs tolerancia se megértés a gyámügyre bevive minden papirt ami igazolja a jogos követelést és megelőlegezik. Az meg már nem a te gondod miként fizeti vissza az államnak a tartozást..
Elnézést kérek ha keményre sikeredett a fogalmazás nem bántó szándék, bár tán már tapasztaltad a hivatali és jogi személyek durván is tudnak fogalmazni.
Kitartás, sok sikert és a legfontosabb a gyermeked a szereted érezze.

Szia!
Lehet a gyámügyre kellene menned, hogy csak felügyelet mellet láthassa a gyereket. Külföldre meg hogy vihetné, ha útlevelet nem adsz hozzá? Esetleg külföldi az apuka? Persze érthető, én sem hagynám!!!
Jól vagyunk, bár azt kell mondanom, hogy egyre jobban erősödik fel bennem a gyűlölet apuka iránt, és már ott tartok, hogy nem is érdemli meg hogy lássa a kisfiát, mert ugyan akkor hol volt amikor szükség lett volna rá?
Anyagilag sem áll a helyzet magaslatán. Nagyon jól keres, de minden hónapba újra kell vele tárgyalni a gyerektartást. A kicsit nagyon szereti de az, hogy szó nélkül a zsebébe nyúljon az nem megy. ÉS! A kicsi is nagyon szereti, nagyon boldog ha vele van, velem nem is foglalkozik. Persze jó apuka 2 hétbe 1x arra az 1-2 napra... Na ez is csak kifelé mutatja a szépet.
Az a rossz, hogy egyedül vagyok a 2 gyerekkel, sokszor úgy érzem megszakadok, beleőrülök, nem tudok magammal foglalkozni csak a gyerekek a háztartás és a munka, semmi pihenés, alvás, wellness. Szeretnék ebből kitörni és persze nyitott szemmel járok mert szeretnék új, igazi kapcsolatot ha létezik még ilyen.

Kiscsillag, szia!

Igen, a gyerektartás miatt! Azonkívül a szülői felügyelet miatt (jelenleg, ha akarná kb. kivihetné az országból a gyereket a beleegyezésem nélkül), a láthatás miatt. Próbálok vele normális lenni, de attól még nem fizet. Jön a kicsihez kéthetente 1-2 órára. A gyerek persze nem tudja, ki az a bácsi és üvölt:( Nagyon szomorú látvány. Azt hiszem, csak azért jön, hogy kifelé, a világ felé azt mutassa, ő jó ember, törődik a gyerekével. És nem utolsó sorban, hogy én vagyok a hibás, miattam nem lehet családban élni. De azt a nyomorúságos kis pénzt az nem küldi, mert a "világ" a bankszámlámra úgysem lát rá, ugye...
Ti hogy vagytok?