A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
34 évesen karácsonyi ajándékként láttam meg a terhességi tesztem eredményét. Igen, hát kétség sem fért hozzá, hogy a baba itt volt a pocimban. Rég várt és remélt öröm volt, de mégis egy kis rémülettel párosult az érkezése.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Légy tanulásra kész!
Következő hír
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (93 - 84)
sunil
#93
2008. január 14. 14:33:41 | hétfő |
Kedves Erika!
Borzasztó lehet, hidd el nagyon átérzem. Tudom azt is, hogy könnyű kívülről okos tanácsokat osztogatni, de átélten tudom milyen nehéz és vacak érzés, hogy nem kellünk annak, akit nagyon szeretünk és annyi mindent megtettünk érte. Édesanyám mondta minden csalódásomnál, amikor nagyon el voltam kenődve: hogy kicsikém ez biztos azért van, mert valami jobb jön, de az csak akkor talál rád ha már szabad vagy és megszabadultál a múltadtól. Reméljük így lesz!!!Én drukkolok! Milyen vizsgáid vannak még? Rengeteg a négy vizsga. Ügyes légy és próbálj tanulni, hátha egy picit a nagy csalódottságtól elvonja a figyelmedet! Szia! Csilla
|
|
|
|
||||
Erika25
#92
2008. január 13. 16:34:53 | vasárnap |
Szia Csilla!
Nagyon szépen köszönöm a támogatást és a bátorítást. Tudom,hogy várható volt az apuka döntése,mégis reménykedtem.Abban már nem,hogy velünk szeretne élni,de abban,hogy szeret bennünket,abban igen.Nagyon nehéz most minden perce a nappaloknak, hiszen folyton ő és a baba, illetve a jövő jár a fejembe. Mellette itt van még 4 komoly vizsgám januárban. Fáradt vagyok, csalódott és fásult.Egyedül az vígasztal, amikor a babám mocorog a pocakomban, hiszen tudom,hogy szüksége van rám. Ez segít végig vonszolni a napjaimat. Talán idővel elmúlik ez az érzés, csak még sajnos nem látom a fényt az alagút végén. Apuval meg igen, tisztáznom kellene a dolgokat, csak egyenlőre ha az apuka nevét kimondom, máris potyognak a könnyeim.Azt meg nem akarom. De mindenképpen elmondom neki, mert így kell tennem. Mégegyszer köszönöm szépen! Szia! Erika
|
|
|
|
||||
sunil
#91
2008. január 13. 15:53:07 | vasárnap |
Kedves Erika!
Nagyon sajnálom, hogy az apuka erre a döntésre jutott. Várható volt sajnos, de nyílván Te még reméltél. Nem nagyon hiszem, hogy az apaságit alá fogja írni, de ezzel ne foglakozz most tovább. Elég volt a sok idegeskedésből, ott a pici, akit vársz a pocidban. Kicsim, tessék egy picit a babára koncentrálni. Nem lesz gond ha a saját nevedre veszed elöszőr a kicsit és csak a szülés után foglalkozol ezekkel a dolgokkal. Tudod, a szülés után 1 hónapon belül keresni fog a gyámügy a részletek miatt. A gyerektartás ügyében gondolkozz el azon, hogy mit szeretnél. Egy bizonyos: az a pénz a picié és szükség lesz a gyereknevelésnél erre az összegre. Én úgy tudom, hogy visszamenőleg is jár az oda nem adott gyerektartás, de ebben nem vagyok profi. Apukáddal tessék tisztázni a dolgot. Hibáztál, de szerettél. Ha szeret majd elmúlik a mérge. Engem sem dícsért meg édesanyám, de mindenki hibázik Kicsim. Apukádra pedig szükséged lesz és jobb egy tiszta helyzetben élni, mint hazugságok közepette!!! Fel a fejjel Kicsikém!!!Tudom milyen vacak érzés, de kell az erő és az energia a babához. A sok öröm és szeretet, amit a kicsitől kapsz majd lassan felejteti a múltad árnyait (és időd sem lesz ezzel foglalkozni). Húzd ki magad és tovább Kincsem!!!! Fel a fejjel! Szia! Csilla
|
|
|
|
||||
Erika25
#90
2008. január 11. 21:35:10 | péntek |
Sziasztok Lányok!
Megszületett az apuka döntése,sem én,sem a gyerek nem kell neki.Az apasági nyilatkozatot állítólag aláírja, aztán élje mindenki a saját életét.Nem óhajt sem rólam,sem a babáról tudomást venni.Ez szerinte egy logikus és értelmes döntés,mert azt mondta,neki is van még élete.Mindezt sms-ben közölte.Korrekt volt ismét.Már csak azon gondolkodom,hogyha megszületik a baba,bíróságra vigyem-e a gyerektartás ügyet.Ahhoz viszont beszélnem kell az édesapámmal,mert az apuka nős, 2 gyerekkel,amiről az én édesapám nem tud.Úgy volt,hogy közösen elmondjuk neki,de soha nem került rá sor.Ezt is rám hagyta,bírkózzak meg vele egyedül.Tudom,ebben én hibáztam, de hatalmasat,remélem megbocsájt az apukám nekem. Sziasztok! Erika
|
|
|
|
||||
Hajnika
#89
2007. december 30. 22:45:54 | vasárnap |
Kedves Erika!
Szerintem itt mindenki panaszkodik valamilyen szinten,hogy is haragudnánk érte!REmélem kis könnyebbséget jelent,hogy elmondhatod!Nekem segített.Teljesen átérzem a fájdalmadat,én is rettegtem a karácsonytól a szilvesztertől.Egyetlen ok volt hogy nem fordultam magamba,az a kisfiam.Ugyanúgy nevettem vele,rajta karácsonykor is,mint egyéb napokon.Nem akarom hogy sírni lásson,de nem is akartam sírni.Sosem gondoltam volna!Tudod hogy mi fog majd segíteni?Ha a gyermeked megszületik,rá nézel,vagy ő rád,tudni-látni,hogy már pár naposan is te vagy a mindene,akit szeret.Addig nehéz amíg a pocakban van,ha megszületett,a bajok,fájdalmak egyre kissebbé válnak gyermeked mosolyától! Még ha azt életed szerelme okozta is... Kitartás!H
|
|
|
|
||||
Erika25
#88
2007. december 27. 11:47:07 | csütörtök |
Sziasztok Lányok!
Hogy teltek az ünnepek?Nekem sajnos nagyon rosszul,mert a baba apukája megsértődött és nem jött le egyik nap sem.Jó már,hogy elmúlt a karácsony.Most már csak a szilvesztert és az újév első napját kell valahogyan átvészelnem... Ne haragudjatok, hogy panaszkodtam! Mindenkinek puszi! Erika és a pocaklakó
|
|
|
|
||||
Hajnika
#87
2007. december 22. 16:41:12 | szombat |
Kedves Csilla és Lányok!
Kívánok nektek nagyon boldog karácsonyt,pocaklakómocorgósat vagy már babagagyogástól vidámat!A jövő esztendőtök pedig sokkal,de sokkal boldogabb legyen mint az idei!! Mindenkinek puszi,Hajnalka és kicsi Lackó
|
|
|
|
||||
sunil
#86
2007. december 15. 20:28:43 | szombat |
Szia Erika!
Jó, hogy meg lesz az apasági nyilatkozat. Akkor anyagiakról nem beszéltetek többet? Borzasztó lehet betegnek lenni így. Nekem nagy szerencsém volt és egy-két migrénes időszakon kívül végig rendben voltam. Mindenképpen sétálj a levegőn egy picit (ha nincs magas lázad) jól felöltözve, mert a hideg öli a bacikat! Igen, nálunk az apuka most már látogatja a kicsit. Szeretik egymást. Vigyázz Magatokra! Szia! Csilla
|
|
|
|
||||
sunil
#85
2007. december 15. 20:24:30 | szombat |
Kedves Hajnika!
Annyira sajnálom, hogy az apukával így vagytok. Én azt mondom, hagyd most őt egy kicsit, hátha felébred később. A csalódás érzését ismerem. örök sebek és egy döbbenet az emberben: Hogy uram atyám én ezt a férfit szerettem, aki így cserbenagyott?!! Annyira nehezek ezek az első hónapok, ne terheld a lelkedet most ezzel. Egy picit később még újra neki lehet futni a dolognak. Sajnos ismerek olyan esetet, ahol 7 év körül van a gyerek és soha nem nézett rá az apukája, pedig közösen tervezték a kicsit (csak persze meggondolta magát). Igazad van! Kell keresni egy édes embert, aki szeretni fogja a gyermeked! Ilyen esetet is -nem egyet- ismerek. Tessék Karácsonykor ezt kívánni! Tudod?! A gondolat teremtő erő és a hit is nagyon fontos. Egy férfi aki tényleg szeret és megbecsül téged és a kicsit is. Közösen gondoljunk rá, hátha teljesül!!! Szia! Vigyázzatok Magatokra! Csilla
|
|
|
|
||||
Hajnika
#84
2007. december 15. 14:41:30 | szombat |
Kedves Csilla,
sajna az én sorsom is eldőlt az apaságit illetően.Az exem nem hajlandő semmit sem adni,az apaságira sem hajlandó.Viszont arra nagy erőt fordított hogy megfenyegessen,ha bármiféle követelésem lenne felé,akkor semmi sem akadályozza abban hogy elérje azt hogy nagyon megbánjam.Elég csúnya dolgokat mondott,én nem ezt az embert szerettem. Ezek után legszívesebben még gyerektartást is kérnék tőle,a rendőrségen pedig feljelenteném hogy megfenyegetett.Viszont elérte hogy most már tartsak tőle,sőt talán még félek is,így talán jobb lesz elfelejteni...El sem tudom mondani hogy ez mennyire fáj,olyan mintha az együtt töltött 2 év hazugság lett volna.Remélem a fiam semmilyen őrült gént nem örökölt tőle,igyekszem majd helyesen nevelni,hogy picit se hasonlítson erre az oldalára.Hát ennyi,vége... A kicsi fiam viszont nagyon jó baba.Imád enni,fürdeni,gagyogni.A hasfájására mintha jó lenne az Infacol,így nem nagyon sír,csak ha szöszmötölök etetés előtt.Szóval imádnivaló és gyönyörű.Nem adnám semmiért,senkiért! Igyekszem majd nagyon jó apukát találni neki,bárcsak ezt kérhetném karácsonyra!  Mindenkinek üdv.! Hajnalka
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)