A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Légy tanulásra kész!
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Erika25
#103
2008. január 22. 20:57:02 | kedd |
Szia Csilla!
Neked is nagyon szépen köszönöm a köszöntést!Biztos,hogy lesznek,akik a szájukra vesznek,sőt vettek is már,mivel az apuka autója már nem állt az udvarban december 22-e óta.Képzeld,még a szülinapomon sem üzent!Bár lehet,hogy jobb is volt így! Igen,a családom mindenben mellettem áll és támogat!Nélkülük nem is tudtam volna vállalni a babát,mert egyedül nem tudnám eltartani.A bátyám meg úgy jön velem ultrahangra,mintha ő várná a saját babáját.Úgyhogy a szeretetet meg fogja kapni,az biztos.De azért az apukát senki nem fogja tudni pótolni neki. Holnap megyek vizsgázni,meg szombaton.Ha a holnapi nem sikerül,akkor hétfőn van a javítóvizsga. Már nagyon fáradt vagyok.Ha letelik a vizsgaidőszak,szerinted megkérdezzem tőle,hogy aláírja -e a nyilatkozatot?Vagy felesleges? Puszi! Erika
|
|
|
|
sunil
#102
2008. január 22. 20:56:06 | kedd |
Kedves Kicsicsillag!
Isten hozott közöttünk. Talán a mi több éves tapasztalataink segítenek majd könnyebben és boldogan átélni ezt az időszakot. Sajnos nincs jó hírem az aláiratott apasági nyilatkozattal kapcsolatosan: én is úgy tudom, hogy 90 napnál nem lehet régebbi. Sőt még a házasságot igazoló okirat sem lehet 90 napnál öregebb dokumentum. Én még reménykedem, hogy hátha gyermeked apja felébred és mellétek áll. Nincs segítséged? Hogy fogod bírni? Szia! Csilla
|
|
|
|
sunil
#101
2008. január 22. 20:45:26 | kedd |
Kedves Erika!
Gratulálok mégegyszer a vizsgáidhoz!!!A jegyek nem számítanak, most a lényeg, hogy meg legyenek! Nagyon sok-sok boldogságot kívánok Neked (bár egy picit megkésve)szülinapod alkalmából!! Erika!Lesznek emberek, akik a szájukra vesznek, hogy a gyereknek az apukája nincs sehol. Erősítsd a lelked kedves, mert ez így lesz. De hidd el a gyerek tovább visz és semmi sem fog érdkelni. Családod segít, támogat? Ügyes légy és okosan vizsgázz! Szerdán drukkolok. Mikor lesz a többi vizsga? Szia! Csilla
|
|
|
|
Erika25
#100
2008. január 22. 20:27:55 | kedd |
Szia Kicsicsillag!
Köszönöm a köszöntést,igen számít,hiszen én ezen a fórumon nagyon sok támogatást kaptam már! Gyerektartásról nem beszéltünk,mivel nem is beszélünk már pár napja.Azt ígérte,hogy aláírja a nyilatkozatot,de ezek csak üres szavak,már nem hiszek neki.Már annak is örülnék,ha aláírná.Tényleg igazad van,ciki ez a névvita,hiszen én ráadásul falun is élek,ahol persze mindenki mindent kibeszél,és előbb utóbb úgyis kiderül,ha az én nevemet kapja.De persze ő ezt nem érti meg!Én már nem tudom,hogy mit gondoljak!Egyszerűen nem értem,hogy mi nehézség van abban,hogy egy papírt aláírjanak.Én mondtam neki,ha bíróságra kell mennünk,biztos lehet benne,hogy letiltatom a gyerektartást.Azt viszont nem akarja,ezt tudom.A pénz sokat számít neki.Elvileg ígért most is pénzt,hogy vegyem meg a babának,amit kell,de már sajnos ezt sem tudom elhinni neki.Tudja nagyon jól,hogy így is meglesz mindene és talán ezért nem is foglalkozik vele komolyabban. Szeretet???Hozzám is lejárt decemberig,valamire biztos jó voltam neki.Ezt is csak magamnak köszönhetem,hiszen megbocsájtottam neki azt is,amit az elején művelt velem.Én ebben a szeretlek szóban már nem hiszek,könnyen kimondják,és nem veszik észre,hogy a másikat mennyire megbántják,ha ellentétesen viselkednek.Amúgy jár hozzátok? Tudom,hogy könnyű mondani,de próbálj meg ne sokat idegeskedni,mert mindenkinek csak árt. Vigyázz magatokra! Üdv. Erika
|
|
|
|
kicsicsillag
#99
2008. január 22. 19:22:37 | kedd |
Szia Erika25!
Köszönöm hogy írtál. A jogszabályokat már megnéztem és ott sem láttam ezt a 90 napot, de a barátnőmre viszont rászóltak a kórházba, hogy csak azt fogadják el. Tudod még írni is nehéz erről az egészről, de én is csak azzal vigasztalom magam, hogy ez már nem az az ember akit szerettem. Ő már csak egy illuzió, de nagyon nehéz elhinni. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd visszakapják az élettől... Rajtam most kezd látszani ez az állapot, és valóban meg is lepődött amikor meglátott "így". Láttam a szemén, hogy elgondolkozott és hiszem, hogy valahol bánja is a döntését, dehát büszkébb ő annál hogy ezt kimondja, de azért még mindig "nagyon szeret". Persze, ez a szeretet... Boldog szülinapot! (ha ez számít valamit így ismeretlenül) És én is drukkolok neked. Gyerektartás? Beszéltetek róla? Én mindent kihajtok amit lehet, csak az apaságit írja alá előbb, mert a névátírási procedurát nem szeretném végigcsinálni. (meg ciki is lenne). Azért ha megszületik a babád már biztos nem fogsz agyalni ezen a nagy csalódáson, Ő majd kárpótol mindenért és te leszel az, aki az élettől csodát, boldogságot és értéket kapott nem az apuka. De azért csak jó lenne ha mellettünk lennének... Üdv
|
|
|
|
Erika25
#98
2008. január 21. 12:23:05 | hétfő |
Szia Kicsicsillag!
Nekem igazolást a védőnő december 10-én adott,március 25-re várom a babámat.Azt mondta az elején,hogy a terhesség felétől ajánlja az igazolás kiadását.Úgyhogy szerintem nem igaz a 90 nap,mert ha egyszer aláírja,onnantól az már érvényes. Sajnálom,hogy neked is át kell élni ezt a szörnyű dolgot,hogy csalódnod kell olyan emberbe,akiben bíztál és szeretted,sőt gondolom szereted még most is.Mi is ugyanígy vagyunk az apukával,szeret,akar minket,aztán mégsem,jön és aláírja a nyilatkozatot,de valahogy soha nem ér ide.Én is csak azt tudom mondani,hogy próbálj te is a babára koncentrálni,hiszen ő a legfontosabb az életben.Tudom,hogy nagyon nehéz,én már ezzel küzdök 7 hónapja,de most már sikerült odáig eljutnom,hogy a karácsony,a szilveszter és a tegnapi szülinapom nagyon rossz volt,de amúgy egész jól bírom.Sajnos az embernek bele kell törődnie abba,hogy félreismerte azt az embert,akit nagyon nagyon szeretett.Én néha,amikor gonoszkodik,elgondolkodom azon,hogy hol van az a férfi,akit másfél éve megismertem,és akibe beleszerettem.Bízom benne,hogy nálatok az apuka észhez tér,és mellettetek fog állni.Nálunk akkor kezdte felfogni az egészet,amikor már látszott szépen a pocakom.De most valahogy megint agymosáson esett át. Nagyon vigyázz magadra,a kisfiadra és persze a pocaklakóra!!! Üdv. Erika
|
|
|
|
kicsicsillag
#97
2008. január 21. 10:59:15 | hétfő |
Sziasztok!
Régóta keresek olyen fórumot ahol "sorstársakra" találok ebbe a nem mindennapi és szomorú helyzetben. Sajnos csatlakoznom kell hozzátok, bár ennél szebb babavárást is el tudtam volna képzelni. Én 16 hetes vagyok, 5 éves kapcsolatból szerelemgyerek, ami csak addig kellet neki amíg terhes nem lettem. Aztán a szokásos... elhagyott, mégse hagy el, szeret, jön, nem jön, nevére veszi, nem veszi... egyszóval idegörlő, érthetetlen. Most úgy néz ki egyedül kell megbírkóznom a feladattal, szüleim vidéken, de mondanom sem kell hogy még mindig padlón vagyok. Naponta többszöri bőgés, álmatlanság és minden ami belefér, bár próbálom összeszedni magam csak nagyon nehéz. Van egy 9 éves fiam is akit természetesen nagyon szeretek. Az igaz szerintetek hogy apasági nyilatkozatot csak 90 napnál nem régebbit fogadnak el a szülészeten? Igaz még odébb van, de hátha aláírná egy jobb pillanatában... Üdv
|
|
|
|
Erika25
#96
2008. január 20. 07:26:18 | vasárnap |
Szia Csilla!
Nagyon örülök,hogy írtál.Köszönöm szépen,mindkettő meglett,igaz a keddi csak 2-esre,mivel a péntek még nagyon bennem volt,és nem tudtam úgy tanulni.Viszont tegnap a jogra 5-öst kaptam.A jövő héten a kettő közül a szerdaitól tartok,mert az anatómia sosem érdekelt igazán. Amúgy képzeld,pénteken írt az apuka,hogy szombaton meddig leszek suliban,mert akkor ő is addig lesz,és utána elmehetnénk valahova ebédelni,meg beszélgetni.Mondtam,hogy majd írok,hogy mikor végzek.Fél 11-re végeztem,írtam neki,hogy megvárjam (délben van nekik szünet)vagy nem talizunk és menjek haza?Persze nem írt, így elfoglaltam magam az esőben másfél órát,mire dél után pár perccel írt,hogy fél kettőig lesz,utána meg mennie kell,ne várjam meg.Igen ám,de akkor már ott parkoltam az ő sulija előtt, a kocsija mögött.Mire elindítottam a kocsit,ott ment el mellettem,észre sem vett.Gondoltam márcsak kiszólok neki.Leállítottam az autót,és mondtam neki,hogy akkor jó tanulást.Erre ő olyan meglepett képet vágott.Abszolút nem számított rám.Aztán neki állt magyarázkodni,hogy el akart ugrani gyorsan enni valamit...stb.Én meg teljesen nyugodtan mondtam neki,menjen csak a dolgára,én is megyek haza és szia.De hát kérdezte,hogy hogy sikerült a vizsga,mondtam neki meglett.Aztán köszöntem,hogy szia,és már ott sem voltam.Na persze azóta nem írt egy sms-t sem,de talán jobb is ez így.Már úgy érzem,hogy kezdem magam túltenni rajta.Szeretni szeretem,de már nem kavart fel tegnap úgy,mint egy hónappal ezelőtt.Gyanítom,ezt ő is érezte,azért nem írt.Már csak arra leszek kíváncsi,hogy eszébe jut-e,hogy ma van a szülinapom? Veletek minden rendben van.2 hét múlva megyek ultrahangra,már alig várom,hogy láthassam újra ezt a csöppséget a pocakomba. Vigyázzatok magatokra! Szia! Erika
|
|
|
|
sunil
#95
2008. január 19. 20:06:35 | szombat |
Szia Erika!
Már túl vagy két vizsgán. Hogy sikerültek? hogy bírod a jövő heti vizsgák előtt? Drukkoltam. Remélem sikerültek?! Szia! Csilla
|
|
|
|
Erika25
#94
2008. január 14. 16:12:03 | hétfő |
Szia Csilla!
Biztos igazad van az anyukádnak, és tudom,hogy idővel könnyebb lesz,persze,csak ha nem jelentkezik.De ő mindig jelentkezik,biztos,ami biztos alapon,ne tudjam elfelejteni.Arra meg még sajnos nincs erőm,hogy megkérjem,ne írjon többet.Talán majd annak is eljön az ideje. Holnap vizsgázom pszichológiából,szombaton jogból, jövő héten anatómia és szociológia lesz még.Csak mindegyik sikerüljön egy 2-re, aztán már minden figyelmem a babáé.Ha sikerül elterelnem a tanulással a figyelmemet, tényleg könnyebb, de sokszor azt veszem észre, hogy csak olvasom, és persze nem azon jár az eszem. Remélem ti jól vagytok a kisfiaddal! Vigyázz nagyon magatokra! Szia! Erika
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)