A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Légy tanulásra kész!
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Erika25
#113
2008. január 29. 20:09:00 | kedd |
Sziasztok!
Most mondjátok meg,normális vagyok???Beszélgetek vele és vígasztalom,mert balhéztak a nejével és magányos....Én tiszta hülye vagyok és teljesen megérdemlem a sorsomat!
|
|
|
|
Erika25
#112
2008. január 26. 20:26:24 | szombat |
Köszönöm a gratulációt,nagyon örülök neki,hogy végre túl vagyok rajta!
Tényleg néha én is elgondolkozom,hogy hová teszik az eszüket,amikor ekkora baromságokat beszélnek!?Nekem is már látszott a pocakom,mikor ezt mondta...Pláne úgy,hogy tudta,hogy mennyire szeretem. Hát nekem ma sem üzent.Pedig várom és reménykedek,de persze azt akkor sem adja meg,amire vágyom.Mi soha nem fogunk együtt élni.Abban bízom,hogy hamarosan elmúlik ez a várakozás és végre belátom,hogy hiába minden.Nehéz úgy itthon is jó pofit vágni,mikor sírni tudnék. Az apaságit meg csak akkor írja alá,ha ő úgy akarja.Nagyon csökönyös és rettentően öntörvényű ember,aki csak akkor tesz valamit,ha úgy látja jónak.Én kérhetem bárhogy,ha nem úgy gondolja,nem fog még az üzenetemre sem válaszolni.De hát majd meglátjuk! Puszi!
|
|
|
|
kicsicsillag
#111
2008. január 26. 19:20:14 | szombat |
Szia!
Gratulálok, nagyon ügyes és erős vagy. Pedig tudom milyen szar amikor se híre se hamva. Következő félév? Vagy már ezzel vége a sulinak? Ahogy olvasom a soraidat, mintha magamról olvasnék. Ugyanaz, tök egyformák! Biztos találok mást... (így terhesen persze ahhoz van kedvem hogy mással összefeküdjek). Ezek nem normálisak, pedig az enyém is tanult, intelligens ember. Azon gondolkoztam, hogy ha tényleg jönni akar megnézni a gyereket, esetleg visszaakar jönni, akkor hogy fogom megbocsátani ezt a végtelennek tűnő szenvedést? És persze a szüleim... most éppen a pokolba kívánják ők is, úgyhogy több családi ebéd nem lesz együtt. Nekem is nagyon hiányzik, és még sajnos nézem a telefont állandóan, hátha...Pedig nem érdemli meg hogy szóba álljak vele. És én hülye, még reménykedek is. Na akkor mostmár előre, az apaságit hajtsd ki belőle!!! Drukkolok hogy sikerüljön, mert az nagyon fontos!!! És remélem jelentkezni fog ő is hamarosan. Puszi
|
|
|
|
Erika25
#110
2008. január 26. 16:14:05 | szombat |
Szia Kicsicsillag!
Igen,hála az égen,vége a vizsgaidőszaknak,az összes vizsgám megvan.Pont mikor jöttem haza,akkor gondolkodtam el rajta,hogy milyen büszke vagyok magamra,hiszen úgy csináltam végig ezt az egy,másfél hónapot,hogy nem volt lenn se karácsonykor,se szilveszterkor,január elején közölte,nem akar minket,még egy sms-t sem kaptam a szülinapomra és már egy hete nem tudok róla semmit.Nem volt egyszerű,de sikerült.Ugyanígy sikerülni fog a babával is minden,mert muszáj! Az új kapcsolatra én sem tudok gondolni,mert eddig sem volt szerencsém,ezután vajon miért lenne?!Bár megkaptam tőle,hogy szeressek mást,könnyen találok úgyis magamnak,hiszen fiatal vagyok...Erre írtam neki,hogy nem zavarja esetleg,hogy a gyermekünket várom???? Ilyenkor végképp nem értem őt!Egy komoly,megfontolt,intelligens embernek ismertem meg,akire fel tudtam nézni.Sokszor meg úgy beszél és viselkedik,hogy kedvem lenne megrázni,hogy térjen észhez. Még mindig nagyon hiányzik,de már nem nézegetem a telefonomat folyamatosan,hogy vajon írt-e.Ha neki így jobb,éljen így.Bár tudom,hogy ez is csak ideig-óráig tart majd nála.Csak azt nem tudom,ha megszületik a baba,ide akar lejönni megnézni???Hogy fog a szüleim szemébe nézni????Mert azt már eldöntöttem,hogy lehet,hogy gusztustalan és bunkó dolog ilyent csinálni,de nem fogok neki szólni,ha megszületik a gyermekem.Úgy gondolom,hogy mivel most sem törődik velünk,még azt sem kérdezi meg,hogy jól vagyunk-e,ne akkor legyen képmutató. Vigyázz magatokra! Puszi! Erika
|
|
|
|
kicsicsillag
#109
2008. január 26. 13:42:58 | szombat |
Szia Erika!
Remélem gratulálhatok a vizsgádhoz. Ha nem írják alá az apaságit akkor apasági pert, vagyis vizsgálatot kell indítani és addig nincs gyerektartás se. Egy ilyen teszt 100-150ezer forintjukba fog kerülni még pluszba, és szülés után azonnal meg lehet megcsináltatni. Na ezt nagyon nem szeretném... Úgy látszik a homokba a fejet és nincs probléma, ez általános "férfi" viselkedési forma. Az enyém is pont ilyen! Pár napja nem is ír, nem jelentkezik, most éppen nem akar tudomást venni semmiről. A pénz is csak ígéret volt szerintem, úgyhogy tudomásul kellene venni végre hogy egy szemét, felelőtlen stb... Csak olyan nehéz elhinni, hogy valaki ennyire kifordul magából. Nálunk is akarta a gyereket, soha nem tiltakozott, sőt! Én nem is értem ilyenkor mi történik velük amikor ennyire felelőtlenné és érdektelenné válnak. Tényleg legjobb lenne ha eltűnnének az életünkből. De ami jár azt hajtsuk ki belőlük, ennyi felelősséggel "tartoznak" nekünk. Ebből tanulva az én szemembe a férfi nem férfi többé. Egy egyszerű gyáva, hazug, önző alakok, úgyhogy valakinek nagyon kell hogy szeressen egyszer az életbe hogy feledtetni tudja velem ezt a sok álmatlan éjszakát és újra hinni tudjak. Hogy én fogok-e szeretni és mindent megtenni a másikért valaha? Nem szeretnék ebbe a "hibába" esni...
|
|
|
|
Erika25
#108
2008. január 23. 21:07:00 | szerda |
Szia Kicsicsillag!
Remélem neked több szerencséd lesz ebben a pénz témában,mint nekem.Ő is megígérte,hogy ad pénzt,aztán még mindig semmi.Először nem is akartam elfogadni,de úgy gondoltam,hogy miért ne?Elvégre ő az apja!De úgy adta,mint ahogy az apaságit aláírta.Mi már nem beszéltünk szombat óta és hogy őszinte legyek,már nincs is hozzá sok kedvem.Csak annyit szeretnék,hogy írja alá az apaságit,aztán hagyjon bennünket békén!!!!A pénze sem kell,csak nyugalmat szeretnék.Úgy látom nálatok is szereti homokba dugni a fejét!Nálunk is így van!Azt gondolja,amiről nem beszélünk,az nem is létezik. Még a héten van egy vizsgám,aztán újra felveszem a pléh-pofát és elkezdem "zaklatni" az apaságival.Úgy utálom,hogy könyörögnöm kell olyasmi miatt,ami számomra természetes lenne!Egyszerűen nem érti meg,hogy nem akarok a gyámügyre menni!Ha engem behívnak,utána őt is beidézik.Ha akkor elismeri kb.40 ezer forintba kerül neki,hogy a nevére kerüljön.Nekem is futkoznom kell a baba papírjain a nevet átiratni.Ha viszont nem írja alá,mondtam neki,hogy bíróságra megyünk,ott viszont letiltatom a gyerektartást.Nincs rossz fizetése,elég sokat vonnának,én nem értem,miért lenne az jó neki??? De hát ki érti a férfiak gondolkodását???? A bizalom az egy másik dolog.Én tudom,hogy ezt egy életre megtanultam.Együtt beszéltük meg a baba témát,utána meg már nem akarta.Nem szeretnék annak a férfinak a helyébe lenni,aki nekem valaha is azt mondja,hogy gyermeket szeretne tőlem!!!! Vigyázz magatokra! Üdv. Erika
|
|
|
|
kicsicsillag
#107
2008. január 23. 19:12:23 | szerda |
Szia Csilla!
Köszönöm, hogy "fogadtatok", de jobb lett volna meg sem ismerni ezt az oldalt. De ha így alakult akkor ránkfér a jótanács. Igen, 90 nap sajnos. Még ráérek akkor "pitizni" neki egy kicsit... Csakis a baba miatt természetesen, aztán mehet ahova akar. Sajnos nem sok esélyt látok. Elég makacs, mégha tudja hogy rosszul döntött akkor sem fogja megmondani. Mondhatjuk úgy is hogy tök egyedül vagyok. Szüleim vidékről eljönnek ugyan, de nem fénysebességgel... 1-2 barátom van aki majd bevásárol, bevisz a kórházba, vigyáz a másik gyerekre, elvisz ide-oda. Jó, nem? Idegenek de többet tesznek értem mint az, akinek kellene. Tudom hogy nem lesz könnyű, főleg két gyerekkel, de már a nagyobb is el tud menni a boltba, hogy majd ne "haljunk éhen". Erősnek kell lennünk nincs mese, meg fogom oldani ez is biztos, és el fog jönni az az idő amikor azt fogjuk mondani, hogy igen, megérte, túléltük, jól döntöttünk és visszakapunk mindent amit "elvesztettünk"... Legalábbis remélem. Te hogy boldogulsz? Esetleg új kapcsolat, szerelem? Üdv
|
|
|
|
kicsicsillag
#106
2008. január 23. 18:54:14 | szerda |
Szia Erika!
Azt nagyon jó lenne elérnünk, hogy az apaságit aláírják, mert onnan kezdve a gyerektartás is sínen van, de ha nem... akkor jöhet az apasági vizsgálat, bíróság, névátírás meg egyéb kellemesnek nem mondható elfoglaltság. Én is elmondtam neki, hogy a végeredmény ugyanaz, de nem mindegy, hogy melyik úton jutunk el odáig. Nálunk is azt hiszi és nyugodt, hogy nem lesz anyagi gondom, na de ez nem azt jelenti, hogy homokba kell dugni azt az okos, értelmes fejüket. Különben is az a 20-25e gyerektartás tényleg nem nagy ügy, de azért valamit csak vállaljanak már ők is. Én kihajtom az tuti. Hétvégén azt igérte ad pénzt, de majd hiszem ha ideadta... Ja, néha meglátogat 1 órára, de az sms folyamatos. Érzelmileg még kötődik azt látom, de változásra nem tudom lesz-e remény. Van amikor úgy érzem megbánta, máskor meg oly bunkó hogy rá sem ismerni. Ezt a "szeretlek" szót, érzést, jobb lenne most nem ismerni. Nem tudom hinni fogok-e még ezekután valakinek. Gratulálok a vizsgáidhoz, azt látom, hogy van benned is erő meg kitartás. Csak így tovább, még szükség lesz rá. Üdv
|
|
|
|
Erika25
#105
2008. január 23. 14:36:05 | szerda |
Szia Csilla!
Most értem haza,meg van ez a vizsgám is!!!Ettől féltem talán a legjobban.Görbül,az a lényeg.Hála az égnek,már csak egy lesz szombaton,attól már nem tartok annyira!És vége a vizsgaidőszaknak!!!!!!!!!!!Onnantól kezdve pihenek és maximálisan tudok a babára koncentrálni,mivel olyan lelkiismeret furdalásom van,hogy elhanyagolom szegényt és stressznek teszem ki! Remélem ti jól vagytok! Most olyan boldog vagyok,madarat lehetne velem fogatni!!!Köszi,hogy szorítottál! Puszi! Erika
|
|
|
|
sunil
#104
2008. január 22. 21:55:17 | kedd |
Kedves Erika!
Holnap vizsga? Ügyes légy!!Tessék lassan ágyba bújni és pihenni! Nem hiszem, hogy szép tőle, hogy nem hívott a szülinapodon. Még ha külön mentek akkor is van egy komoly kapocs közöttetek és ez egy örök jelenlétet jelent egymás életében.Most én inkább úgy látom, hogy egy picit az apuka menekül. Én is megkérdezném tőle, hogy vállalja-e hivatalosan az apaságot. Ha nem akkor újra és újra megkérdezném. Jaj az ultrahangos vizsgálatok! Imádtam látni a picit a pocakomban. Csodálatos dolog volt. Legszívesebben minden nap mentem volna. Nemsokára megnézheted a kicsit. Vigyázz Magadra holnap!!Ügyes légy! Szia! Csilla
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)