Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Szia Kicsicsillag!

Köszönöm a gratulációt!:)Nagyon jó baba a Kristóf, eszik, alszik, mostmár egyre többet nézelődik. Az apuka nagyon büszke rá, sokszor idegesítően, mintha nem ő lett volna az, aki balhézott velem, hogy vetessem el...stb. Szombaton valószínűleg megsértettem, mert azóta nem jelentkezett. De nagyon nem is érdekel, hiszen itt van a kisfiam, aki mindenért kárpótol engem.
Ftimcsinek kitartást kívánok, tudom, hogy mit érzel, milyen az, amikor az ember abban csalódik, akiről nem is gondolta volna soha, hogy átveri!
Most már tapasztalatból mondom, hogy a terhesség alatt én is nagyon sokat sírtam, de mióta megszületett a Kristóf, rajta kívül nem érdekel semmi! Az a fontos, hogy ő boldog legyen! Az apuka meg számoljon el a lelkiismeretével, persze, ha van neki. Mert sokszor nálunk úgy érzem, hogy elfelejtette a terhességem időszakát, amikor a legnagyobb ellenségét bennem látta. De gondolom olvastad az írásaimat!Úgyhogy fel a fejjel, tudom, hogy most nagyon nehéz, de amint megszületik a pici, minden gondod ezzel kapcsolatban elmúlik, mert már csak ő lesz fontos! Mi pedig itt vagyunk neked, ha bármi bánt, nekünk nyugodtan írhatsz, hiszen tudjuk, hogy min mész most keresztül!
Problémamentes áldott állapotot, és egészségen kisbabát kívánok neked!

Erika

Sziasztok!

Először is Erikának szeretnék gratulálni és minden jót, sok boldogságot kívánni, és reméljük a kicsi sokkkal több örömet okoz mint amennyi boldogtalanságot és szomorúságot okoz/okozott az "apuka".
Azért írd meg hogy mit szólt a fiához!!!
Hogyan telnek a napjaid? Jól bírod? Jó baba?

Szia ftimcsi!
Már azt gondoltam, hogy lassan elfogyunk ezen az oldalon akik ilyen megrögzött hazudozó, önző és felelősséget nem ismerő barátokkal, élettársakkal "áldott" meg a sors. De ez úgy látszik örök probléma.
Elhiszem, hogy neked sem könnyű és mint látod sokszor hosszú hónapok, sőt évek sem elegendőek ahhoz, hogy felejtsen az ember. Csak jóval tudlak biztatni - mert engem is azzal biztattak - de amit belül érez az ember azt sajnos saját magának kell begyógyítani, mégha sokszor lehetetlennek is tűnik.
Én a 29. héten tartok és a döntésemet egyáltalán nem bántam meg, de sokszor sírok, sok az álmatlan éjszaka, egyedül lenni segítség nélkül és nézni hogy mások talán boldogabbak... nem egyszerű.
Hülyeség ezt írni, de lassan az ember megszokja ezt az állapotot de nem lehet beletörődni. Egyszerűen nem gondolok rá és kész. Aztán jön, felkavar, mert mégis szeret,sőt mostmár a gyereket is "elfogadja" de igazából lelkileg nincs mellettem. Na mindegy... bosszantó.

Erősnek kell lenni az tuti, és biztos te is az vagy. Egy biztos: végig kell csinálnod mert már nincs visszaút és meg fog térülni a kitartásod. Sajnos a kutyából szalonna meg nagyon is igaz, úgyhogy abba inkább ne reménykedj hogy megváltozik. De csodák mindig vannak...

Sziasztok

először is nem szoktam fórumozni, chatelni. Fogalmam sincs hogy kell. De ma úgy jöttem be dolgozni, hogy kell valamit találnom magamnak, amivel gondolataimat el tudom terelni. Így beírtam a google-be hogy elhagyott feleségek és a családnet oldalát kínálta fel elsőként. Így keveredem ide, és olvastam végig a történeteket egészen a kezdetektől. Sajnos hasonló cipőben járok mint Ti itt valamennyien, akik írtatok magatokról. Három éve voltunk együtt, amikor kiderült kolleganőjével sexuális kapcsolatot tart fenn de engem szeret. Elküldtem. Eltelt egy hónap és térden csúszva könyörgött, hogy nem tud nélkülem élni, és csak engem szeret, boldoggá akar tenni. Visszafogadtam. Ma már bánom, és tudom, hogy "kutyából nem lesz szalonn", de bíztam benne, hogy meg tud változni. Költözés előtt álltunk, már beszéltünk a baba várásról, én 30 ő 32 éves, de még költözés előtt teherbe estem. Ő boldog volt, lerítt róla, hogy boldog hogy apa lehet, én megijedtem, mi lesz ha mégsem változik.... most április 18-a van. 21 hetes babával a pocakban és hétfőn megint kiderült, hogy a kapcsolatát nem számolta fel a kolleganőjével, és a viszonyuk azóta is kisebb nagyobb megszakításokkal de folyamatosan fennállt. Elmondta, hogy tudja, hogy boldog életet élhetnénk, ha nem lenne az a nő, de valamiért képtelen nemet mondani és ő még mindig örül, hogy én várom a gyermekét, de nem tudja mit akar. Legszívesebben kidobtam volna cuccostúl túl nem bírtam. Pedig tudom ezt várja tőlem, hogy ne neki kelljen döntés hoznia ebben a helyzetben és azzal tudjon mindenkihez menni, hogy én kidobtam, pedig ő nem csinált semmit. Az édesanyja mellettem áll, a barátai egy része is.. még, családomnak még el sem mertem mondani bánatomat, hiszen annyit mondanának, mi megmondtuk előre Nagyon szomorú vagyok és elkeseredett. A babát persze várom és próbálok vele "foglalkozni", de nem megy úgy ahogy kellene. Amióta kiderült nem bírok enni, eddig nem voltak hányingereim, zavartalan babavárásom volt, most azonban nem tudok elszakadni a wc-ről. Jelen pillanatban együtt lakunk, de undorodok tőle, hogy tudott ennyit hazudni. Közeledése csak annyiban nyílvánul meg, amit még meg tudok neki engedni, hogy a pocakomat simogatja esténként... még egy pár napig, mert így nem lehet élni, hogy tudom, hogy a munkahelyén meg ott az a másik akihez pont úgy nyúl, mint hozzám. Félek egyedül maradni, félek, hogy képtelen vagyok megbírkózni a feladattal egyedül. De most, hogy ide keveredtem, és elolvastam az írásaitokat, remélem erőt fogok tudni gyűjteni, a Pocaklakó miatt. Tudom, az idő mindent megold, de addig mi lesz? álmatlan éjszakák? rosszul létek? félek összeroppanok és nem tudom hogy másszak ebből ki....
NE haragudjatok, hogy hosszura nyúlt mondandóm, de talán ha kiírom a fájdalmat, hamarabb fogadom el, hogy az a férfi akit én szerelemmel szerettem és vakon bíztam benne, egy hazug, álszent, önző alak, aki a felelősség alól csak menekül

Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam, de vagy nem értem rá vagy túl fáradt voltam a gépet bekapcsolni.
Április 1-én 17:14 perckor 3880g-mal és 53 cm-rel megszületett a kisfiam, Kristóf. Gyönyörű gyermek, imádom az anyaság minden percét.))) Kicsit tovább kellett maradnunk a kórházban, mivel kapott egy enyhe fertőzést, mert zavaros volt egy kicsit már a magzatvíz, de hétfőn volt egy hete, hogy hazajöhettünk. Szegénykém, még szinte meg sem született, és valamelyik látogatótól elkapott egy kis náthát. Én meg tőle. De már kezdünk kilábalni belőle!

Remélem ti jól vagytok!

Sok puszi nektek!

Erika és Kristóf

Szia!
Nagyon drukkolunk neked!

Puszi

Szia Erika!

Milyen vizsgálataid voltak Erika? Szívhangot, ultrahangot szoktak nézni ilyenkor. Minden volt? Nálam szüléskor a szívhanggal volt gond, azt nem figyelték még figyelmeztetésem ellenére sem. Péntekig várnak Nálad Erika? Minden nap be kell menned ellenőrzésre?
Kérdeztem a dokidat a győri kórházban és jó hírű doki úgy hallottam.

Puszi! Vigyázzatok Magatokra!
Szia!
Csilla

Sziasztok!
Még mindig semmi változás, nagyon jól érzi magát a picurka a pocakban. Tegnap voltam orvosnál, szerinte holnapig még nem lesz semmi. Azért már aggódom kicsit!

Puszi nektek, vigyázzatok magatokra!

E.

Szia!

Gondolok rád sokat, már lehet hogy túl is vagy rajta és boldogan tartod a kezedbe a picit.
Ügyes legyél, vigyázzatok magatokra!
Puszi

Szia Csilla!
Köszönöm,hogy szorítasz nekünk!Holnap megint megyek vizsgálatra,kíváncsi leszek,hogy lesz-e valami változás a keddhez képest?!Jövő pénteken,ha addig nem születik meg,mindenképpen megindítják a szülést!Remélem nem lesz nagyon hosszadalmas és könnyen a világra tudom hozni!

Ti is vigyázzatok magatokra!

Puszi!
Erika

Szia Erika!

Hűha!!! Izgulok érted!!Nagyon vigyázz Magatokra!Nagy szeretettel gondolok Rátok és remélem gyorsan és ügyesen jön a pici!!
Szia!
Csilla