A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Légy tanulásra kész!
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Erika25
#163
2008. július 14. 21:09:33 | hétfő |
Sziasztok Lányok!
Látom eléggé megállt a beszélgetés! Remélem jól vagytok és a kicsik is. Nálunk minden változatlan, néha nyugalom és sok vita. A kicsi jól van és ez a legfontosabb! Puszi nektek! E.
|
|
|
|
Törölt felhasználó
#162
2008. május 30. 10:24:00 | péntek |
Sziasztok
Jól eltüntem... de ennek csak egy oka volt! Erőt gyűjtöttem, és kimondtam, amit ki kellett mondanom! Úgyhogy hétfőn vissza kapom a lakás kulcsomat, és addig minden cuccát elviszi. Kész, vége, ennyi volt...Nagy kínok közepette, elmondta hogy nem tudja mit érez a kolleganő iránt, de azt tudja, hogy irántam már nem azt amit régen..és nem jönnek vissza az érzései... a picit várja igaz és számíthatok is rá(hát majd kíváncsi leszek...) bla bla bla . Úgyhogy kész vége ennyi volt. Innentől kezdve csak a pici fiam számít! Mondtam már hogy fiú? És Bálint Zsombor lesz? Bazsombi jó lehet ez viccesen hangzik, de egy barátnőm ragasztotta rá ezt a nevet! Azért egy dolog bánt nagyon.. hogy láttam rajta a megkönnyebbülést, hogy "elengedem" és hogy igaz hogy ő alázott meg nagyon nagyon, de ahhoz mégis gyáva volt, hogy ő mondja ki a végét... ahhoz bezzeg nem volt gyáva, hogy máshol tolja le a nadrágját !!!! Na biztos nem lesz könnyű sőt! nagyon nehéz lesz de hátra van még 3 hónap, amit a fim fogadásának kell szentelnem, és ebből fogok erőt meríteni! ÉS még ha be is fogok fordulni az elején biztos gyakran, de akkor is jobb lesz egyedül, mint valaki olyannal, aki csak "kényszerből" "bűntudatből" vagy "szánalomból" van mellettem! Puszi Nekdtek Ui: azért ne vegyétek rossz néven ha ide jövök sírni....
|
|
|
|
Erika25
#161
2008. május 21. 08:02:20 | szerda |
Sziasztok Lányok!
Mi újság van veletek?Én néha befordulok,de a kicsi miatt tartanom kell magam.Néha szörnyen magányos vagyok! Remélem ti jól vagytok és a manók is!!! Sok puszi! E.
|
|
|
|
Erika25
#160
2008. május 08. 13:21:17 | csütörtök |
Szia Kicsicsillag!
Nyugodj meg, mindegyikünkkel ez a helyzet! De hála az égnek, mióta megszületett a Kristóf, már nem érdekel, hogy megsértődik-e vagy sem, kimondom, amit gondolok! Ettől függetlenül én is szeretem még, már volt egy beszélgetésünk, hogy hogyan tovább...Persze még szeret, meg tetszem is neki, de az esze azt súgja, hogy nem kellene újra belevágni. Na, az eszem nekem is ezt súgja, meg talán már lassan az szívem is. Nem lehet elfelejteni azt a sok megaláztatást, amit kaptam tőle. Na mindegy! Túl jutunk ám rajta, aztán már hiába gondolják meg magukat, mert nálunk lesz a döntés! Ők majd akkor esnek pofára, ha rájönnek, nem kellenek nekünk!!! Sok puszi nektek és vigyázzatok magatokra! E.
|
|
|
|
kicsicsillag
#159
2008. május 04. 18:33:46 | vasárnap |
Sziasztok!
Ennek az egész szivatásnak csak akkor lesz vége, ha nekünk lesz erőnk kiszállni az egészből. Bárcsk ilyen egyszerű lenne. Így, kisbabát várva az ember azt várná, hogy óvják, segítsék. Nevetséges hogy azok után amit "adnak" nekünk, még tudjuk őket szeretni. Nálunk is előkerült ismét, és megint rájött hogy nem akar elhagyni mert szeret. Most ezt megint higyjem el? Tiszta hülye vagyok, és még a szavaimat is válogassam meg hogy meg ne sértődjön szegény érzékeny lelke. puszi nektek, egyszer eljön a mi időnk is arra gondoljatok!!!
|
|
|
|
Erika25
#158
2008. május 03. 09:46:28 | szombat |
Sziasztok!
Apuka mindig mindenen megsértődik.Mivel érzi,hogy már nem úgy állok hozzá,mint régen,minden semmiségen besérül.Persze már előkerült...Fáradt vagyok már hozzá.Csak az a baj,hogy még mindig szeretem,és szerintem a szívem mélyén szeretni is fogom,míg élek.Nehéz úgy tenni,mintha közömbös lenne. Kicsicsillag ne idegeskedj,mert árt a babának!!!Ezt én mondom,aki a karácsonyt és a szilvesztert végig bőgtem.Nem akarlak elkeseríteni,de ők tényleg nem változnak!A saját érdekük és jólétük a fontos nekik, hogy mi mit érzünk, azt nagy ívben.... Kívánok sok erőt neked is és Ftimcsinek is! Kitartás, a baba kárpótol mindenért!!!! Puszi! E.
|
|
|
|
Törölt felhasználó
#157
2008. április 28. 11:55:05 | hétfő |
Szia Kicsicsillag
átérzem és teljesen megértelek.... nálunk pont ugyan ez a helyzet Kértem menjen el, mert rosszabb látni, hogy ott van, mert tudom, mit tett, és hogy nem fog megváltozni, és még csak a másik kapcsolatát sem fogja feladni. De mintha a falnak beszélnék. Azért mert nem vagdostam össze a ruháit, nem vágtam a kukába, amitő egyértelmű lenne a szándékom, azért nem kellene tök hülyének nézni és átmeneti szállásnak... minden este megbeszéljük, hogy holnap elmegy, és jön a holnap és úgy megy el dolgozni és jön este haza, mintha minden rendben lenne, csak épp most "lakótársnak" tekint. Én szeptember 1-re vagyok kiírva... és az még nagyon messze van
|
|
|
|
kicsicsillag
#156
2008. április 25. 12:40:25 | péntek |
Sziasztok!
Miért sértődött meg apuka? Remélem azóta már előkerült. Én sajnos megint csak panaszkodni tudok. Volt most pár hetünk ami szép volt és úgy nézett ki hogy minden jól alakul, erre most megint meghülyült. Aláírta az apaságit és azóta nem láttam. Megint be akarja fejezni, de nem mondja miért. Kezdődik előről minden szenvedés, 1 hete csak sírok, (tudom hogy nem szabad) de egyszerűen nem tudok erőt venni magamon. Komplett hülyének néz úgy érzem és nem tudom elviselni. Természetesen szeret és ennek semmi köze a gyerekhez... hm. Megbeszéltük, hogy mellettem marad még a szülésig hogy legalább ne legyek ideges, de nem bírta ki... Emberileg már nem tudom semmibe se nézni, és nem tudom 5 és fél év boldogság után mitől válik ilyenné az "ember". Úgy szeretném már ha július lenne és megszületne a picim. Abban bízom hogy akkor majd elfelejtem ezt a rémálmot, mert már megbocsátani se tudok neki ennyi szenvedés után. Puszi nektek, összeszedem magam és azért biztatok mindenkit hogy fel a fejjel...
|
|
|
|
Erika25
#155
2008. április 22. 15:04:10 | kedd |
Szia Ftimcsi!
Tudom, hogy nagyon nehéz, és hogy nem látod a végét! Én is így voltam vele, sőt, még most is így vagyok, de elhatároztam magamban, hogy nem rágódok folyton azon, hogy mi lesz holnap! A terhességem alatt azért döntöttem így, mert nem akartam, hogy a baba érezze, hogy ideges és szomorú vagyok, most meg ad ő annyi örömöt, hogy eltereli a figyelmemet másról. Pedig biztos olvastad, hogy a karácsonyt "egyedül" töltöttem én is, a szülinapomkor még egy sms-t sem írt.... Most meg szombat óta meg van sértődve, mivel azóta nem jelentkezett. Hát jól van. Nem mondom, hogy nem fáj, de ha a Kristófot átölelem, megszűnik minden bánatom! Kitartás! Tudom, hogy nehéz, de gondolj a Pocaklakóra!!!! E.
|
|
|
|
Törölt felhasználó
#154
2008. április 22. 12:37:07 | kedd |
Sziasztok
köszönöm Erika25 és Kicsicsillag bíztató szavaitokat. Ez az oldal és Ti, a történeteitekből próbálok erőt meríteni és nem nézni hátra csak előre... de nehéz és nem látom a végét
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)