A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Légy tanulásra kész!
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Erika25
#173
2008. szeptember 12. 22:05:21 | péntek |
Szióka!
Bocsi, hogy csak most írok, de elég sok minden össze jött mostanában, holnap meg suliba megyek, csak gondoltam szólok, hogy hamarosan bővebben is írok és nem felejtettelek el. Remélem jól vagytok! Legkésőbb hétfőn írok, de lehet, hogy már holnap délután. Addig is vigyázz magatokra! Puszi! E.
|
|
|
|
kicsicsillag
#172
2008. augusztus 29. 22:45:44 | péntek |
Szia!
Sajnos nem tudtam írni mert nem működött az internetem és ugye amíg megcsinálták eltelt pár hét. Milyen volt a nyaralás? Kivel voltál? Új kapcsolat, ismeretség? Ez talán kihúzna minket a sz..ból. A kicsim szépen fejlődik, és a sok idegeskedés ellenére még tejem is van szerencsére. Sajnos elég hasfájós, de a kaki után azért van némi nyugalom. Éjszaka 1x kell felkelni hozzá így tudok pihenni is. Már 6 kiló! Apukával a helyzet változatlan, jön-megy, pénzt akkor ad ha van kedve. Nálam is letelt a 6 hét, és ugye ilyenkor már a "normális" együttlét is újra téma és én marha erre kapható is vagyok. Sajnos úgy veszem észre ez az egyik dolog ami miatt kötődik hozzám (jobban érdekli mint a gyereke). Tiszta szégyen ez az egész, sokszor magamra sem ismerek, pedig én egy határozott, talpraesett "nő" vagyok.(?) Szeretnék új életet kezdeni nélküle és sokszor úgy gondolom hogy fel is vagyok rá készülve, aztán megjelenik és minden romokba dől. Még mindig sokat sírok és ha ránézek a kicsire aki olyan boldogan mosolyg és kacag akkor egyszerűen nem értem, hogy hogy lehet ennyire érdektelen a saját apja, hogy tud nyugodtan aludni amikor teljesen tönkre tett lelkileg. Vagy lehet hogy ezt észre sem veszi? Á, millió kérdés amibe már beleőrülök. De mindegy, még remélem megkapom az élettől a boldog éveket amire mindig is vágytam, és egy megértő igazi társat aki a bajban sem hagy egyedül, bár 2 gyerekkel egyedül nehéz lesz... Apukád miért nem firtatja hogy mi van a "párod" és közted? Gondolom csak sejti és biztos nem akar megbántani. Na ez sem egyszerű nálunk se, elszámolni és hazudozni a családnak, rokonoknak hogy hol van az apuka... Remélem jól vagytok, írj ha van időd. Úgy látom ketten maradtunk ezen a fórumon. Szerinted olvassa valaki? Puszi
|
|
|
|
Erika25
#171
2008. augusztus 02. 13:24:23 | szombat |
Szia!
Nálunk hála Istennek a gyerektartás nem téma, mivel ebben legalább korrekt. Tudja, hogy mibe kerül egy gyermek eltartása, nem veri a fogához a garast. Ha a kicsi felnő, ő is meg fogja tudni az igazat, mert szerintem joga van hozzá. Most megint át akart vágni, de az a baj, hogy arra még nem jött rá, hogy már ismerem, mint a tenyeremet. Csak a gond még mindig az, hogy várom és hiszek neki. Pedig csak azt szabad elhinni, ami már elmúlt. Úgy volt, hogy ma itt alszik, mert esküvőre megy, de persze mégsem fog, bár még nem ismerte be, csak célzott rá, hogy lehet sokáig fog maradni.... Na mindegy. Mi a jövő héten megyünk nyaralni, majd kb. 3 hét múlva találkozunk. Akkor pont 4 hete nem fogja látni a fiát. Nem is értem, hogy minek erőlteti, hogy lejön, mert én tuti bele bolondulnék, ha 4 hétig nem látnám a gyermekemet. Őt nagyon nem érdekli. A párod is korrekt látom!!! Ez a szeretlek dolog....persze, hogy ne menj bíróságra gyermektartásért! Mi az, hogy nem fizet, mert ő nem akarta a gyereket???Nincs neki lelkiismeret furdalása, amikor olyan jól el van a kicsivel? Akkor minek megy? Én nem értem ezeket a pasikat. Az apu szerintem már tudja az igazságot, de már senki nem firtatja a témát. Max. még a tesóm, hogy jó lenne, ha már eldöntenénk, hogy egy pár vagyunk-e vagy sem, mert fiatal vagyok, nekem így tuti nem jó. Hát nem is, de nem vagyok még egyenlőre képes változtatni rajta. Új kapcsolatot meg nem akarok, mert tanulásra ez és az előző kapcsolatom elég volt egy életre!!!!!!!! Már bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben, illetve tudom, hogy már nem lennék toleráns a másikkal úgy, mint ezelőtt, viszont anélkül meg nem működik egy kapcsolat sem. Majd megváltozik hamarosan az éjszakai evés is, aztán többet tudsz pihenni. Mi újra végig alusszuk az éjszakát, mióta este a tápszer mellé kap egy kis tejpépet is, így jól lakik és alszik reggelig, mint a bunda. Mekkora már a kicsi? Mesélj róla! Puszi és kitartás! Egyszer eljön a mi időnk is, és akkor nekik már késő lesz változtatni! E.
|
|
|
|
kicsicsillag
#170
2008. augusztus 01. 21:31:16 | péntek |
Szia!
Nekünk is írtak fel tápszert - ugyanazt mint nektek - mert annyit eszik, hogy nem győzöm szoptatni, de szerencsére még nem sokat kell pótolni és remélem ez így is marad. Éjszaka még 2x-3x eszik így nem vagyok éppen kipihent. Volt itt az apja és elég sokat foglalkozott vele. Nagyon jó volt látni hogy szereti, és rossz belegondolni hogy mégsem érzi úgy hogy tennie kellene valamit. Próbáltam a gyerektartást finoman megkérdezni tőle, mégis mennyit gondolt. Erre azt mondta: - hát semennyit mert neki nem kellett a gyerek. - ja, csak addig voltam jó (6 év együttélés) amíg nem kellett felelősséget vállalni. Úgyhogy ha lesz erőm szakítani végleg, megyek a bíróságra. És persze a szokásos duma: - még mindig nagyon szeret... Ez a szeretet???? Nem tudom hol él, de nem a földön... Minden találkozás arra jó nálunk is hogy felidegesítsen. Látom nállatok sem jobb a helyzet. Semmi remény? Korábban írtad, hogy a szüleid nem tudják mi az igazság. Az már rendeződött? Az én apám sem egyszerű, de ő tudja mi van és megkértem minden családtagomat, hogy még a nevét se próbálják meg kiejteni a szájukon, nemhogy netán kérdezzenek vele kapcsolatba valamit. Egyszóval szép az élet... Arra majd kíváncsi leszek hogy ennyi szemétség után hogy tud a fia szemébe nézni pár év múlva. Mert én megfogom a fiamnak mondani az igazat ha felnőtt lesz. Lehet hogy nem jó ötlet, de tudnia kell. Puszi
|
|
|
|
Erika25
#169
2008. július 28. 08:03:37 | hétfő |
Szióka!
A kicsi a Milupa Milumil HA Start-ot kapja, de már nem bírtam vele, így kap napközben bébiételt (4 hónapos kortól), meg vettem neki Milupa tejpépet meg tejbedarapépet. A ma éjszakát már végig aludta. Olyan furcsa volt, hogy eddig felkelt, mivel 1 hónapos kora óta végig aludta az éjszakákat, és mikor kevés lett már neki a tápszer, felébredt éjjel is enni. De hivatalosan tényleg négy hónaposan lehetne kezdeni a hozzátáplálást. Bár a Kristóf pénteken lesz 4 hónapos. Meg már 7290 g és 63 cm volt két hete szerdán....Nagyfiú.... Nálunk most szombaton volt lenn 3 hét után.... Adott pénzt, meg persze úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Én is úgy vagyok, mint te, hogyha meglátom, elvesztem.(( És azt gondolom, hogy ő ezt tudja, és ki is használja! Hülye voltam, és mondtam neki a 7végén, hogy szeretlek. Erre ő, én is....Mondtam neki, hogy de már nem úgy. Mi volt a válasz?????De azért mégis csak szeretlek.... Na ennyit a romantikáról!!!!!!!!!!!!!!!!!! Annyira tudom és érzem, hogy jobb lenne nélküle, de ezt így még nem tudom megcsinálni, ha látogatja a kicsit. Viszont a gyermek érdekében nem vitatkozhatok vele minden héten, hogy ne jöjjön. Annak is csak én iszom meg a levét, mert felidegesít, felzaklat, aztán semmihez sincs annyi türelmem, és ebből adódóan a kicsi a nyűgös lesz, mert érzi, hogy valami nem stimmel. De MAJD EGYSZER KIHEVERJÜK ŐKET!!!!
|
|
|
|
kicsicsillag
#168
2008. július 26. 16:05:56 | szombat |
Szia!
Nálunk a volt "asszonyka" még most sem tudja hogy gyereke van, sőt abból a házasságából is van egy gyerek, és neki sem mondta meg hogy van egy féltesó... Majd ezután robban a bomba, mert teszek róla hogy megtudják. Aztán magyarázza meg ahogy akarja. Nekem is fájt és fáj most is sokminden, hát legyen neki is álmatlan éjszakája. Lehet hogy rosszindulat, de szerintem nem az, ezt neki kellene tisztázni nem nekem. A kicsim jól van, rengeteget eszik, de ha fent van kicsit nyűgös és nehezen alszik el. Éjszakánként 1x-2x kel fel enni és szerencsére vissza is alszik, de azért elég fáradt vagyok. Nálunk már 2 hete nem látta a gyereket. Nem ér rá... de azért nagyon szeret még mindig és nagyon hiányzom neki... mese, mese... lassan már csak röhögni fogok rajta, és remélem ez minél hamarabb bekövetkezik. Csak az a baj, hogyha meglátom akkor elmegy minden erőm mert mindezek ellenére nagyon szeretem. Csak azt tudnám miért? Egyetértek veled ebbe a "gyerektartás" dologba. Én sem tudok neki nyalni a pénzért de nagyon szeretném megtanulni, de nem sikerül. Már úgy vagyok vele, hogy annyiszor megalázott, hogy mostmár mindegy lenne ha a pénze miatt én is megjátszanám magam, hízelegnék, kedveskednék neki, dicsérném hogy milyen "aranyos, rendes". De nem fér az arcomra sajnos. Milyen tápszert eszik a fiad? A hozzátáplálást csak 4 hónapos korban lehet kezdeni? Puszi
|
|
|
|
Erika25
#167
2008. július 21. 12:57:11 | hétfő |
Szióka!
A mi kapcsolatunk soha nem volt titkos, már az elején nyílt lapokkal játszott otthon. A babát is megmondta rögtön. Hát nem volt tőle örömujjongás... Sajnos, már nem szoptatok, kb. a 2-3. héttől már kellett kiegészítésnek tápszer, most meg már unja azt is, van, amikor úgy kell belekönyörögni. Kezdődik lassan a hozzátáplálás.... Próbálj meg nem idegeskedni, mert valószínű a sírástól meg az idegességtől nem volt nekem sem sokáig. A sírós időszakról csak annyit, hogy néha még most is elkap, vagy az apa miatt vagy azért mert úgy érzem, hogy mindenki jobban csinál nálam mindent (pl. anyu vagy tesóm barátnője) és nem győztek nyugtatni, hogy mindent jól csinálok és nagyon jó anyukája vagyok a kicsinek. Ezek már kezdenek elmúlni. Nem nagyon akarom azt kerek-perec kijelenteni neki, hogy ne találkozzunk, mert tartók, hogy bármennyire is nem akarta a gyermeket, elmegy bíróságra láthatásért. Én megmondtam neki, hogy akkor jön, amikor akar, de ha megsértődik, akkor a gyereket sem látogatja, sőt nem is érdeklődik, hogy hogy van. Ha jön, akkor ad pénzt, erre nem panaszkodok, bár ebben a hónapban érezni lehet a sértődöttségét, de akkor sem fogok neki írni, hogy megbékéljen, mert őt olyan család veszi körül, akik mindent elnéznek, csak a pénzt adja. Hát én meg ilyen büszke és talán hülye vagyok, de nem "nyalok" a pénzért, ha közben forog a gyomrom. Miért nem azt a nevet adtad a kicsinek, amit szerettél volna? Én kategórikusan kijelentettem, hogy mindkettő nemnél tetszik két-két név, megkérdeztem igaz, hogy melyik tetszik neki, de ha mégis lány lett volna, másik nevet kapott volna, mert aznap eszembe jutott mégegy. Bár ő azt mondta, hogy neki mindegy, mert mindkét fiánál a felesége döntött a nevükről. Abban is teljesen egyetértek, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt a 9 hónapot, nem így álmodtam meg. De annak örülök, hogy ilyen bátyám van, aki úgy állt mellettem, mint ahogy az apukának kellett volna. Írj majd a piciről! Puszi! E.
|
|
|
|
kicsicsillag
#166
2008. július 19. 14:35:25 | szombat |
Szia!
Én nagyon örültem hogy bent volt az apja mert titkon végig azt reméltem, hogyha látja ahogy világrajön a kisfia talán felfogja mi is történik. Szerencsém volt, ott volt, de nem tartott sokáig az odaadása. Persze ott úgy csinált mintha annyira boldog lenne és nagyon várta volna a kicsit. Elvágta a köldökzsinórt és a nevet is ő adta. Laci lett mint az "édesapja"... Én nem ezt akartam...De még jó, hogy nem "égetett" le, hogy neki nem is kellett ez a gyerek. Nagyon örülök neki, hogy odáig eljutottál, hogy jobb nélküle. Te már jó úton haladsz. Ez a szülés utáni sírós, depis időszak meddig tart szerinted? Alig tudom visszafolytani a könnyeimet, de más bajom nincs. Csakis Ő az oka minden lelki bajomnak. Tudja már a felesége hogy van gyereke tőled is? Szoptatod még a kicsit? Már attól félek az idegtől elmegy a tejem is. Nem beszéltetek még arról hogy jobb lenne végleg nem találkozni többet? Gyerektartást fizet? Szépen fejlődik a kisfiad, gratulálok. Azért csak túléltük valahogy ezt a terhességet is, bár nem fogom azt a 9 hónapot elfelejteni soha, hogy mennyire egyedül voltam és mennyire nem törődik velünk. Gondolom te sem. Írj ha tudsz, puszi.
|
|
|
|
Erika25
#165
2008. július 18. 07:30:02 | péntek |
Szia Kicsicsillag!
Először is szívből gratulálok a babához, tényleg szép nagy fiú! Milyen volt, hogy benn volt az apuka? Nekem a bátyám volt benn, az apa nem is volt ott, de nem is szerettem volna! Sőt, aznap be sem jött a kórházba, mert fél 6 körül, mikor írtam neki, hogy megszületett a kicsi, már otthon volt, és most jöjjön vissza? Mondtam neki, hogy nem kell........ Már egy hete meg van sértődve, persze ez álsértődés, hogy ne kelljen neki lejönnie. Múlt szombaton egy kicsit elmentem itthonról és nagyon jó volt. Már kezdtem kicsit besokalni. Azóta sokkal türelmesebb vagyok. Hogy hogyan bírom egyedül? Rájöttem, hogy sokkal jobb így, hogy nem jelentkezik, mint, amikor lejött és tudtam, hogy haza megy a családjához, illetve tök szar (bocs) érzés volt, amikor mondta, hogy milyen programokat szervezett a fiaival.... A múltkor meg majdnem elájultam, itt volt, közben csörgött a telefonja. Ránéztem a kijelzőre, és tudod mi volt kiírva? Mackó....Persze a neje hívta. Utána meg még megmagyarázta.... Na szóval mindegy. A kicsikém 7290g és 63 cm. Már túl vagyunk a második, illetve a harmadik (ha a kórházban kapott-at is számolom) oltáson. Elsején volt 3 hónapos, de június 8-án már átfordult hátról hasra. A védőnő teljesen el volt hűlve, hogy 2 hónapos alig múlt, és már átfordult. Úgyhogy ügyeskedik. Vigyázz nagyon a kisfiadra és magadra is. Sírni én is sírtam sokat, de aztán helyre állt minden, ne izgulj. Most még a hormonok dolgoznak. Apropó, hogy hívják a kicsit? Írj majd, ha tudsz! P. Erika
|
|
|
|
kicsicsillag
#164
2008. július 16. 18:03:32 | szerda |
Sziasztok!
Eddig a melegtől szenvedtem, most meg egy percnyi időm sincs, de nézegettem az oldalt én is, hogy nem e írt valaki. Megszületett a kicsifiam július elején, 4300 gr és 56 cm. Simán szültem, gyorsan de fájt nagyon. Termetemhez képest hatalmas baba és az apjára hasonlít. És képzeljétek! Apás szülés volt mert éppen nálam aludt "apuka". Na de a hatódottsága nem tartott sokáig mert azóta 2x látta. Kicsit érzékenyebb vagyok most mert mindenen elbőgöm magam, főleg ha arra gondolok, hogy itt van ez a gyönyörű gyerek és nem kell az apjának. Állandóan erőt gyűjtök, és arra várok, hogy mikor tudom már végre elfelejteni őt. De nem megy! Azt tudom mondani mint amit már sokan, hogy a kicsi kárpótol mindenért az biztos, de a seb amit a szívembe és a lelkembe ejtettek az nem akar begyógyulni sehogysem. Erika! Hogy bírod egyedül? Apuka? ftimcsi! Veletek mi történt?
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)