Kényszerbetegség a családban

Magyarországon ez a betegség kb. 2-300.000 embert érint élete során, legtöbben csendesen szenvednek tőle, nem fordulnak szakorvoshoz. Szégyenlik, titkolják, mert  félnek hogy őrültnek tartja majd őket a környezetük. Ez is mutatja, hogy a félelmeikkel ellentétben a kényszerbetegek rendszerint jól ítélik meg a világot és önmagukat, és tisztában vannak cselekedeteik irracionális jellegével.

Mindenképpen szükséges hogy családi, baráti körből támogatásra találjon a beteg, mert hosszú út előtt áll, évekig tarthat a teljes gyógyulás.

A kényszerbetegség rendszerint fiatal felnőttkorban kezdődő betegség, nem ritka azonban, hogy gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkeznek először a tünetek.
Megjelennek a gondolatokban szorongásos, ismétlődő félelmek, melyeket különböző rituális mozgások ismétlésével próbál a beteg semmissé tenni. Így próbálja elkerülni és ellenőrzés alatt tartani a szorongást, befolyásolni a körülötte folyó eseményeket.
A beteg felfedezi, hogy az ismételgetett cselekedetei csökkentik a kényszeres gondolatokhoz kapcsolódó szorongást, ha elég hosszú ideig, vagy számban végzi. Bizonyos idő elteltével a rituálé alatt megkönnyebbül,  szorongása oldódik. Ezzel megerősíti az ahhoz való ragaszkodást, beépül a magatartási mintába, a kör bezárul.

Biológiai kutatások szerint az agy kémiai egyensúlyzavara is fontos szerepet játszik a betegség kialakulásában.  A homloklebenyben található idegpályák kioldó impulzusokat szállítanak azokhoz az idegsejtekhez, melyek a látens viselkedésmintákat tárolják, így létrejön az ismételgetés. Az idegpályák szerotonin szállításának befolyásolásával kezelhető ez a folyamat, de a gyógyszer tényleges hatása hetekbe telik.
Megoldás lehet tehát gyógyszeres kezelés, kiegészítve viselkedésterápiával. A  terápiás gyakorlatot  előzetesen mindig meg kell beszélni a beteggel, a fellépő erős  stresszhelyzet miatt.
 
A viselkedésterápia folyamán a beteget fokozottan a szorongást keltő helyzetet él át, ingerelárasztás és a válaszmegelőzés technikát alkalmazva. Például tisztasági kényszeres betegnek csupasz kézzel meg kell fognia a kilincset, szemetes kukát, utána pedig nem moshat kezet egy hosszabb időn keresztül. Ez átmeneti feszültségnövekedéssel jár, amely spontán rendeződik, és a gyakorlat ismétlése során már csökken, végül már nem is jelentkezik.

A másik lehetőség  a paradox intenció, „ túlceremonizálással" a kényszeres rituálét tovább bonyolítva, az ismétlések száma megtöbbszöröződik (pl. az ajtózárat nem 5-ször,  hanem 50-szer kell ellenőrizni), és így a beteg számára is értelmetlenné válik a kényszercselekvés elvégzése.

Harmadik terápiás megoldás a gondolatstop, a beteg felidézi kényszergondolatát, majd az orvos egy hirtelen "STOP" jelzéssel megszakítja azt.

Sajnos bizonyos esetekben nem vezet eredményre a terápia, ilyenkor műtéti beavatkozás is segíthet. Mindezt a koponyacsont megnyitása nélkül is végezhetik, az esetek felében jelentős javulást, illetve gyógyulást lehet elérni. Hazánkban azonban nem végeznek ilyen beavatkozást.