A kutyák az autisták segítőtársai

A kommunikáció elsajátítása

Wiebke Schwartze, a lipcsei fejlesztőpedagógiai központ munkatársa így magyarázza az állatok terápiás hatását: „a kutya a gyermek kifejezésmódjának közvetítő eszköze lesz. A verbális kompetenciáknak itt csak másodlagos szerep jut.” A terápiás kutyák alkalmazása azért célravezető, mert az autizmus korai szakaszát a gyermek külvilágtól való elszigetelődése jellemzi. Hibásan beszél, félelemmel ragaszkodik bizonyos magatartási formákhoz, a beszédet inkább csak öncélúan, mechanikusan alkalmazza, és nem kíván általa kommunikálni.

A kutya bevált médium

„Azért mondhatjuk azt, hogy a kutya nyitottá tesz, mert a „tégy velem valamit” szituáció aktivitásra kényszeríti az embert.” – magyarázza Jens Berndt kutyakiképző. „Egyes kutyák képesek arra, hogy bárkihez csatlakozzanak, minden parancsát teljesítsék az adott személynek. Ezáltal azt az érzést fogják kelteni benne, hogy ő irányítja az állatot és általa képes elérni valamit”.

Egy másik terápiás lehetőségként említi a szakember a közösségi sportolást, a taktilis élmények (érintés, tapintás, simogatás) jótékony hatását.

A szakember arra is figyelmeztet, hogy előre nem lehet megjósolni, milyen hatással lesz egy kutya az emberre. Ez a személy és az állat tulajdonságainak, valamint a kettőjük kölcsönhatásának függvénye. Azt ne várjuk, hogy pl. egy korai autizmusban szenvedő kisfiú, azonnal elkezd majd beszélni, hiszen ennél a betegségnél a terápiás sikerek csak bizonyos idő elteltével jelentkeznek. A legtöbb esetben egyáltalán a kommunikáció képességének kialakítása a cél.

Ne bízzunk a szerencsében!

A terápiában kizárólag iskolázott kutyák vehetnek részt: „a kutyának mentálisan erősnek, terhelhetőnek, testileg állóképesnek kell lennie, különösen akkor, ha a páciens agresszívvé válik. Kiváló genetikai adottságú, alaposan felkészített állatokra van szükség”, tájékoztat Jens Berndt. Csak kiképzett kutyák mellett van biztonságban a páciens. Oktatásban nem részesült kutyával nem tanácsos próbálkozni, mert akkor csak a szerencsében reménykedhetünk.  

Wiebke Schwartze fejlesztő pedagógus mindenek előtt az ember-állat kontaktus szabadságának jelentőségét emeli ki. A kutya szociális lény, keresi a kapcsolatot az emberekkel. Ezt az autizmus ténye jelentősen megnehezíti, azonban ha az állat kellően türelmes, együtt érző és óvatos, el tudja érni a szemkontaktust, és képes magára irányítani az ember figyelmét anélkül, hogy ő kényszert érezne: „a legvisszahúzódóbb autistát is képes előbb vagy utóbb megnyitni a kutya, hiszen mindannyiukban él az állatok iránti érdeklődés, különösen, ha ez egy élő, szociális lény.”

Autizmus-hírek a tudomány világából
A testvérek közötti kis korkülönbség növelheti az autizmus kockázatát

Fotó: Angie525A: Wendy