A gyógyulás nehéz (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

A szomszéd kisvárosban egyik unokatestvérem férje volt akkor a házi orvos, ezért bíztunk benne, és leadtuk neki a kártyánkat. Ő azonban az idén eladta a praxist, mert elköltözött, és mi megörököltünk egy nyugdíjas nőgyógyászt. Szerencsére nem sokszor voltunk még nála, de úgy hallottuk, hogy több, mint valószínű, jobban ért a női nemiszervekhez, mint a meghűléses betegségekhez, amivel leggyakrabban felkeresik.

A lányom bement tehát a nyugdíjas nőgyógyászból házi orvossá avanzsált doktor úrhoz, és annak rendje módja szerint kivárta a sorát. Amikor bejutott végre a rendelőbe, szembesült vele, hogy a dokink szabadságon van, ezért egy szemészorvosnő helyettesíti. Lehet, hogy ő sem volt annyira biztos a dolgában, mert csak egy általános gyógyszert írt fel, aminek a gyógyhatását még a hat elemit végzett szomszéd Erzsike néni is ismeri. De hát jól van az, legalább nem kell kikérnünk a mellékhatások végett a házi orvosunk vagy a gyógyszerészünk véleményét.:)

Apropó gyógyszerész!
A lányom hazajött a recepttel, amit szerettem volna kiváltani a helyi patikában. Persze nagy álmokat nem szőttem, ugyanis tudom, hogy a legtöbb orvosságot csak másnapra hozatja meg a gyógyszerésznőnk, nehogy sokáig benne feküdjön a pénze a termékekben. De azért bíztam benne, hogy egy ilyen általános gyógyszerből csak kerül egy-két dobozzal a polcokon. Hát, tévedtem. Kellett néhány órahossza, mire a szomszéd településről meghozatta.

Elgondolkodtató, hogy talán hamarabb meggyógyul az ember, ha nem tölt órákat az orvosi rendelő baktériumoktól terhelt várószobájában, meg a tabletták nehézkes és költséges beszerzésével, hanem saját tapasztalataira támaszkodva egy kis kamillás gőzöléssel, meleg citromos teával, vagy forralt borral kúrálja saját magát.

Fotó: canonier