Az első terhességi teszt elvégzése után nyilvánvaló lett, hogy kisbabát várok. Az addigi orvosom mindenképpen lecserélésre várt, ugyanis heti két látogatás után harmadjára sem ismert meg - úgy, hogy 16 éves korom óta ő volt a nőgyógyászom. Én úgy vélem, a terhesség egy nem mindennapi dolog a kismama életében, még akkor sem, ha ezt már több milliárdan végigcsinálták, ezért nagyon fontos, hogy a választott orvosban maximálisan megbízzak. A következő orvosom egy tüneményes, kedves, barátságos doki bácsi volt, aki nem csak a fizikai részével foglalkozott a terhességemnek, hanem a lelki vonzatait is kivételes módon tudta kezelni. Teljes mértékig megnyugodva vártuk a nagy napot, amikor megszületik a kisbabánk. Szépen növögetett, és a 34. hétig minden rendben is volt, amikor kiderült, hogy csodafiam nem akar megfordulni, ő biza popsival előre tervezi a világrajövetelét.
Reménykedtünk, hogy mégiscsak meggondolja magát, de nem így lett. A kedves doki bácsi javaslatára a 37. héten belementünk egy forgatási kísérletbe, ami természetesen eredményetlen, de annál fájdalmasabb volt. Két nappal a kísérlet után a magzatvízhez hasonló folyadék kezdett el ömleni, amin felbuzdulva bementünk a választott orvosom által megjelölt kórházba, ahol a szülésznő kinevetett és mondta, hogy menjek haza nyugodtan ez nem víz.... Délután mindenesetre visszamentünk, hogy a dokim is megerősítse mindezt. Megtette! Másnap reggel ugyanez megismétlődött kiegészítve 10 perces fájásokkal. Párommal ismételten útra keltünk és bementünk a kórházba, ahol a szülésznő első üdvözlőmondata a következő volt : "Nahát! Maga úgy jár lassan ide, mintha haza jönne" Mindezt úgy, hogy életében akkor látott harmadszor (beleszámítva a forgatási kísérletet), és első babámat vártam, aki nem mellesleg popóval előre tervezete a kibújást. Így utólag is jogosnak éreztem az aggodalmam, de úgy látszik ők nem értékelték komplikáltnak az esetem. A szülésznő megvizsgált, ctg-t készített, majd közölte, hogy ezek nem a beindult szülés jelei, hanem jósló fájások és menjünk nyugodtan haza, feküdjek le mert el fognak múlni. Mindezt 5 perces fájásokkal, délután 12 órakor! Megfogadtuk a tanácsot, hazamentünk, lefeküdtem, de a fájások nem hogy múltak volna, hanem egyre erősebbek és gyakoribbak lettek.
Délután 3 órakor felhívtam a választott orvosomat, azon a mobilon, amit hasonló helyzetekre tartogatott és elmondtam, hogy szerintem ez egy beindult szülés, és a szülésznő valamit nem jól értékelt, mire közölte velem, hogy "Ne hisztériázzak, ha a szülésznő azt mondta, hogy nem a szülés indult be akkor bízzak benne, és egyébként is miért akarom két héttel korábban kivetetni a babámat". Mondtam Neki, hogy eszemben sincs korábban kivetetni a babát, de tény hogy valami folyik, a fájások erősödnek és gyakoribbak és ugye a következő vizsgálatig volt még pár nap, mi van akkor ha a baba víz nélkül marad. Megint rámförmedt, hogy én mindig tudok kérdezni valamit arra, amit ő mond. Itt megköszöntem a segítségét és letettem a telefont. Délután 5-kor, amikor már csak guggolni tudtam a 3 percenként érkező fájásoktól, a párommal dönthettünk, hogy visszamegyünk harmadjára is oda, ahol nem veszik komolyan a problémámat, vagy bemegyünk a legközelebb eső kórházba. Az utóbbi mellett döntöttünk így a párom felnyalábolt és bevitt az Uzsoki utcai kórházba, ahol a szülésznő rátette a kezét a hasamra és mondta, hogy ez bizony egy beindult szülés és azonnal riasztotta az ügyeletes orvost, aki közölte, hogy innen bizony már saját felelősségemre sem megyek sehova. 19,24 perckor császármetszés útján megszületett a kisfiam.... Mint kiderült a forgatási kísérlettől - amit az egész országban csak ebben az egy kórházban végeznek - megrepedt a magzatburok, és a magzatvíz folyt elég nagy mennyiségben.
Ezek után én minden kismamának azt tudom csak tanácsolni, hogy bízzon az ösztöneiben azok - az orvosokkal szemben - sosem tévednek. Bele sem merek gondolni, hogy mi lehetett volna a vége a történetnek, ha a fájások nem indulnak be, csak a magzatvíz folyt volna, és hallgatok arra az emberre akinek a kezében volt a gyermekem élete, akiben megbíztam!
Végezetül köszönöm az Uzsoki utcai Kórház szülészetén dolgozó orvosoknak, szülésznőknek, csecsemőápolóknak, nővéreknek és mindenkinek aki jelen volt a fiam születésénél mindazt a gondoskodást, amivel minket körbevettek! Ők nem gondolták, hogy "hisztériázok"....
Bunkó a nőgyógyászom.....
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)