Országunkban mindez 43 200 alkalommal történt meg 2009-ben. De ennél is aggasztóbb az, hogy sok szülő bele sem gondol igazán az elítélt helyzetébe, sőt mi több, néhányan életet sem tulajdonítanak neki.
Pedig egy magzat nagyon is él. Napról napra gyarapodik, dobog a szíve és képes érzékelni a veszélyt is. 1984-ben Bernard Nathanson amerikai szülész–nőgyógyász professzor elkészítette a Néma sikoly című dokumentumfilmjét, amely többek között arra is rávilágít, hogy mennyire ragaszkodik ez az apró, fejlődésben lévő teremtmény az élethez. Viszont esélye sincs a védekezésre, teljesen kiszolgáltatott helyzetben van.
S hogy ki dönt? Az anya. Az ő akarata szerint történik minden. S hogy ő miért akarja így? Általában a nem megfelelő anyagi körülménye, életkora vagy életvitele miatt. Jóllehet, hogy ezek az okok nagyon nyomósak, de az örökbeadásra miért nem gondol szinte senki? Csak mert problémás lenne a terhesség kilenc hónapja és az elválás? Bármilyen fájdalmasnak is tűnhet mindez, illő lenne minden anyának vállalni ezeket a nehézségeket. Mert igenis tartozik mindezzel a méhében cseperedő embriónak!
Igen, megvan rá az esély, hogy sosem láthatja majd az igazi szüleit vagy talán nevelőotthonban nő fel. S igen, fájni fog neki, ha megtudja, hogy lemondtak róla. De boldog lesz, mert él és van jövője. Talán ő lesz az a műsorvezető, aki nap mint nap a televízió képernyőjén látható majd, és elnyeri a nézők szimpátiáját. Vagy élsportoló válik belőle, akire az egész ország büszke lesz. S ha édesanyja nem is fogja tudni, hogy ő az, mindig hálás lesz azért az égnek, hogy életet adott neki. Ahogy az örökbefogadó is az örökbeadónak, hogy felnevelhette helyette.
(Szeretném leszögezni, hogy írásommal nem ítélkezni kívánok bárki fölött, csupán megvédeni azokat, akik még nem tudják magukat…)
Ártatlan halálraítéltek (Cikkíró pályázatra beküldött írás) |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Gyermekvállalás másképp
Trilox
#2
2011. május 01. 17:56:13 | vasárnap |
Az új alkotmány a fogantatás pillanatától védi a magzatot. De nem tiltja az abortuszt. Látok ebben némi ellentmondás. :/ Én azt gondolom, felvilágosítás és a védekezés anyagi támogatása jó módszer lenne. Az abortuszt választó nők legtöbbször meggyötrődnek lelkileg. A legtöbb krízishelyzetben levő terhes nő számára maga a terhesség ténye a dráma, nem az, hogy mi lesz majd a gyermekkel. Fiatal lányok, akik rettegnek, hogy a szüleik megtudják, vagy fiatal vagy nem annyira fiatal nők akik bizonytalan kapcsolatban élnek és nem érzékelnek támaszt. Szerencse, hogy van olyan egyesület, mint a Gólyahír, ahol próbálnak segíteni. De csak annak tudnak, aki eljut oda, hogy megkeresse őket. Én azt mondom: megelőzés, megelőzés! És ítélkezés semmiképpen sem. Az csak további félelmet és titkolózást kelt.
|
|
|
|
savanya
#1
2011. április 30. 22:36:16 | szombat |
Magyarország különösen undorító jövőt biztosít már igen régóta... Ha én örökbe adtam volna első meg nem született gyermekemet, akit halálra ítéltem, és a szívem szakadt meg és szakad a mai napig, de ha megszültem volna akkor egy anyaotthonban kötöttem volna ki, a Baba valószínű, hogy állami gondozásba... Sajnos gusztustalan ez az ország, és az állami menedékek sem valók egy gyermeknek...
Ma már megtehetem, hogy egyedül és szépen neveljem a gyermekemet, egyedül. Persze ehhez is okoskodni kell, mivel már ugye a nyugdíjunk is kilátástalan, vagyis nem mert nem lesz, de előre kell gondolkozni, és minden jó dolgot kihasználni amit kínálnak. Nekünk már minden biztosítva van... De szimplán a gyed-ból vagy a gyes-ből... SEMMI!!! Szín magyar vagyok, de ez amit művelnek a parlamentből.... Nah... Gusztustalan!!! És személy szerint megértem azokat a nőket akik így döntenek és tudom, hogy nem azért, mert ez a "legkönnyebb" megoldás!!!
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)