Anya szemmel az epidurális érzéstelenítésről
Én kétszer szültem. Mindkétszer epidurális érzéstelenítéssel. Első gyermekem születése előtt én sem tudtam eldönteni, majd a nyolcadik hónapban azt kérdezte az orvosom: Ha elmegy a fogorvoshoz, kér fájdalomcsillapítót? Azt válaszoltam, hogy természetesen. Na látja. - mondta ő. Ha egyszer az orvostudomány rájött, hogy hogyan segíthetünk a szülő nőknek, akkor maga miért ne élne ezzel a lehetőséggel. Többé nem volt kérdés, hogyan döntsek. Tudom, sokan úgy érzik, át kell élniük a fájdalmakat is ahhoz, hogy megtudják milyen szülni, hogy átélhessék igazán, milyen érzés világra hozni a gyermeküket. Megértem őket, de utólag mégis azt mondom, nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam volna. Mindkét gyermekemet nagyon szépen szültem. Könnyű volt, harmonikus, jó kedvű, és ami talán a legfontosabb, minden pillanata átélhető. Nem voltam kimerült, nem voltak elviselhetetlen fájdalmaim. Megőriztem emberi méltóságomat. Az orvosommal és a szülésznőmmel úgy tudtam beszélgetni, mint a játszmában egyenrangú fél. Nem a megváltást vártam tőlük. Élveztem minden pillanatot. Életre szóló élmény volt. Most megpróbálok a tapasztalataim alapján eloszlatni néhány tévhitet, ami miatt sokan tartanak az epidurális érzéstelenítéstől: - Nem igaz, hogy az érzéstelenítést a vajúdás elején kapjuk, így semmit nem érzékelünk abból, milyen is a szülési fájdalom. Sok-sok óra eltelik, elviselhető fájdalmakkal, mikor beadják az érzéstelenítőt. - Nem valószínű, hogy rosszul adják be, mert azok az orvosok, akik ezt beadhatják, komoly képzésen vettek részt erre vonatkozólag, tehát nagyon kicsi az esélyük, hogy hibázzanak. Maga a művelet egyáltalán nem fájdalmas. Előtte kapunk egy érzéstelenítő injekciót, ami kicsit feszít, de utána már semmit nem érezni. Ha nehezen találja el az orvos a megfelelő helyet (nekem a második gyermekem születésénél így volt), akkor is csak kellemetlenséget érezni, nem fájdalmat. - Tévhit, hogy kínzó fejfájás jön a szülés után. Az egy másik gerincközeli érzéstelenítésnél fordulhat elő, a spinális érzéstelenítésnél. - Nem igaz, hogy a tolófájásokat nem érezni és ezért hosszabb a kitolási szakasz. A tolófájásoknál már nem adnak érzéstelenítőt. Így azt mi is pontosan érezzük, csak nem a kimerültség lesz úrrá rajtunk, hanem az, hogy most kell "dolgozni", most kell mindent beleadni és így az a fájdalom csak segítség. A kitolás pedig egyáltalán nem tart sokáig. Én első gyerekemet négy nyomással, a másodikat pedig kettővel hoztam a világra. Végezetül - amellett, hogy természetesen megértem, aki nem kér epidurális érzéstelenítést - minden szülő nőnek csak ajánlani tudom. Nem érzem, hogy kimaradt volna az életemből a szülés élménye és nem érzem, hogy gyengébb vagy rosszabb anya lennék attól, hogy a szülésnek ezt a formáját választottam.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)