Semmi sincs véletlenül… Mint ahogy például az sem, hogy törzsi társadalmakban a testen hordozzák a kicsiket, ahol nyugodtan alszanak. A kenguru elnevezésű hordozóka, amiben néhány anya (és apa) hordja gyermekét szerte a világon, nálunk ezt a szokást hivatott visszaállítani. Ez egy nagyon jó szokás. Az érintés, az ölelés ugyanis testi-lelki szükséglet. Belegondoltunk-e már abba vajon, hogy egy kis pénzérményi bőrfelületen minimum ötven finom idegvégződés vár startra készen arra, hogy stimulálják.
A keleti kultúrákban hasznosítják is ezt a tudást. Ezen alapszik például a fejmasszázs, az akupresszúra, amit még fogfájás alkalmával is hatékonyan vetnek be.
Érintés, simogatás hatására az idegpályákon keresztül az agya endorfint juttat a vérbe. Ez a hormon nyugodt, szinte transzszerű állapotot eredményez. Általában igaz, s ezt magunk is tapasztalhatjuk, hogy akit valaki gyakran karjába zár, szívéhez szorít, sokkal ritkábban szenved stressztől, félelemtől, vagy frusztrációtól. A csecsemők és a gyerekek számára különösen fontos a testi kapcsolat.
Gyorsabb a fejlődés
Példaként emlegeti a szakirodalom Steffit, aki az augsburgi klinikán 1140 grammal, 28 hétre született. Tüdőelégtelenség miatt a koraszülött osztályon tartották, de édesanyja nagyon gyakran látogatta. Ha karjába vette a kislányt, vagy közvetlen bőrkontaktusba került vele, Steffi légzése mérhetően és érzékelhetően azonnal stabilizálódott. Egyszerűen azért, mert érezte édesanyja testközelségét. Amerikai egyetemeken végzett másik vizsgálat keretében koraszülött csecsemőket naponta háromszor negyed órán keresztül masszíroztak. Ennek az egyszerű műveletnek az eredményeképpen gyorsabban nőttek és súlyuk majdnem ötven százalékkal többet gyarapodott azokhoz a társaikhoz képest, akik egész nap magányosan az inkubátorban feküdtek. A masszírozott bébiknél az idegrendszer is hamarabb kifejlődött. Ezek a csecsemők aktívabbak voltak a többi koraszülöttnél, és élénkebben reagáltak az ingerekre. Azt a tényt is adatok támasztják alá, hogy azok a babák, akiket életük első hat hónapjában sokat simogattak, bőven volt részük testi kontaktusban, szellemileg egyértelműen fejlettebbek voltak elhanyagoltabb társaiknál.
Az amerikai kutatók ezekből a kutatásokból azt a következtetést szűrték le, hogy az érintések révén bonyolult vegyi anyagok áradnak szét az agyban, amelyek közvetlenül hatnak a növekedésre és a közérzetre. Ha egy csecsemőt ezzel szemben túl keveset érintenek meg, akkor másfajta vegyi anyagok kerülnek a vérbe, amelyek lassítják a növekedést és rossz hatással vannak a közérzetre. Ugyanezt támasztja alá az a jelenség is, hogy a háborús árvák, akik ugyan kaptak ellátást, ám nélkülözni kényszerültek a gyengéd törődést és a vigasztaló ölelést, lelkileg és testileg elsorvadtak. Sokan közülük nagyon korán meghaltak. Egy állatkísérletben a kismajmok választhattak. A szőranya nyújtotta vígasztalást választották, s inkább éheztek.
Nem kényeztetjük el
A csecsemőként megtapasztalt testi vigasztalás nyomot hagy felnőttkorban is. Befolyásolja a kommunikációs, bizalmi viszonyokat.
Valószínű, hogy a ringatás, ölelés a prenatális körülményekre emlékeztetik a csecsemőket.. Amikor a babát meleg anyagokba tekerik, bepólyázzák, egyenletesebbé válik a légzése, lassul a pulzusa, kevesebbet sír, többet alszik. A szabadon hagyott csecsemő többet mozoghat ugyan, mégis nyugtalanabb, ingerültebb. A szoptatás előnyei közé tartozik a dédelgetés, ölelés bensőséges kapcsolatota is. Alaptalanok azok az aggályok, hogy a gyereket el lehet kényeztetni, ha sokat babusgatják. Sok összehasonlító vizsgálat igazolja, hogy a szeretetteljes, sok testi kontaktust alkalmazó gyermeknevelés összefügg a felnőttkori agresszió alacsony szintjével, a kapcsolatok emberségességével, a nők megbecsülésével, és hiánya ezek ellenkezőjével. A testi kontaktus nélkülözése csecsemőkorban visszafordíthatatlan következményekkel járhat.
Hálás masszírozott
Tehát nem nehéz levonni a következtetést: a testi és lelki betegségek megelőzhetők a szeretet fizikai megnyilvánulásaival, a simogatással, a masszírozással, az érintés. A simogatás természetes gesztus, akik ezt nem kapják meg, hajlamosak lesznek depresszióra, agresszióra. Kutatási eredmények arra is rávilágítottak, hogy a felnőttek úgy viszonyulnak egymáshoz felnőttkori kapcsolataikban, mint amilyen kötelékben részük volt csecsemőként és gyermekként szüleikhez. Sőt. Azokban a családokban, ahol nem vonják meg a simogatás élményét, a gyermekek egészségesebbek, a fájdalom iránt kevésbé érzékenyek és a fertőzésekel szemben ellenállóbbak lesznek. Ezek a gyermekek általában jól alszanak, barátságosak, kiegyensúlyozottak és sikeresebbek feladataik elvégzésében.
Gondoljunk csak arra, ha megüti magát a gyerek és a „bibire” kap egy puszit, rögtön megnyugszik, vagy a pocak simogatására hasfájáskor!
A babamasszázs az érintéstechnika tudatos formája. A masszírozott csecsemők kevesebbet sírnak, az éber állapotban kevésbé nyűgösek, gyorsabban elalszanak. A bizalmat, szeretetet, melegséget, tiszeteletet, összetartozás érzését, a biztonságot, melyek a masszázs alapelvei, a gyermek magával viszi felnőtt korába. És miért ne adnánk meg ezt a „vitamint” gyermekeinknek? Kellemes, jót tesz nekünk is, és nem kerül semmibe.
A keleti kultúrákban hasznosítják is ezt a tudást. Ezen alapszik például a fejmasszázs, az akupresszúra, amit még fogfájás alkalmával is hatékonyan vetnek be.
Érintés, simogatás hatására az idegpályákon keresztül az agya endorfint juttat a vérbe. Ez a hormon nyugodt, szinte transzszerű állapotot eredményez. Általában igaz, s ezt magunk is tapasztalhatjuk, hogy akit valaki gyakran karjába zár, szívéhez szorít, sokkal ritkábban szenved stressztől, félelemtől, vagy frusztrációtól. A csecsemők és a gyerekek számára különösen fontos a testi kapcsolat.
Gyorsabb a fejlődés
Példaként emlegeti a szakirodalom Steffit, aki az augsburgi klinikán 1140 grammal, 28 hétre született. Tüdőelégtelenség miatt a koraszülött osztályon tartották, de édesanyja nagyon gyakran látogatta. Ha karjába vette a kislányt, vagy közvetlen bőrkontaktusba került vele, Steffi légzése mérhetően és érzékelhetően azonnal stabilizálódott. Egyszerűen azért, mert érezte édesanyja testközelségét. Amerikai egyetemeken végzett másik vizsgálat keretében koraszülött csecsemőket naponta háromszor negyed órán keresztül masszíroztak. Ennek az egyszerű műveletnek az eredményeképpen gyorsabban nőttek és súlyuk majdnem ötven százalékkal többet gyarapodott azokhoz a társaikhoz képest, akik egész nap magányosan az inkubátorban feküdtek. A masszírozott bébiknél az idegrendszer is hamarabb kifejlődött. Ezek a csecsemők aktívabbak voltak a többi koraszülöttnél, és élénkebben reagáltak az ingerekre. Azt a tényt is adatok támasztják alá, hogy azok a babák, akiket életük első hat hónapjában sokat simogattak, bőven volt részük testi kontaktusban, szellemileg egyértelműen fejlettebbek voltak elhanyagoltabb társaiknál.
Az amerikai kutatók ezekből a kutatásokból azt a következtetést szűrték le, hogy az érintések révén bonyolult vegyi anyagok áradnak szét az agyban, amelyek közvetlenül hatnak a növekedésre és a közérzetre. Ha egy csecsemőt ezzel szemben túl keveset érintenek meg, akkor másfajta vegyi anyagok kerülnek a vérbe, amelyek lassítják a növekedést és rossz hatással vannak a közérzetre. Ugyanezt támasztja alá az a jelenség is, hogy a háborús árvák, akik ugyan kaptak ellátást, ám nélkülözni kényszerültek a gyengéd törődést és a vigasztaló ölelést, lelkileg és testileg elsorvadtak. Sokan közülük nagyon korán meghaltak. Egy állatkísérletben a kismajmok választhattak. A szőranya nyújtotta vígasztalást választották, s inkább éheztek.
Nem kényeztetjük el
A csecsemőként megtapasztalt testi vigasztalás nyomot hagy felnőttkorban is. Befolyásolja a kommunikációs, bizalmi viszonyokat.
Valószínű, hogy a ringatás, ölelés a prenatális körülményekre emlékeztetik a csecsemőket.. Amikor a babát meleg anyagokba tekerik, bepólyázzák, egyenletesebbé válik a légzése, lassul a pulzusa, kevesebbet sír, többet alszik. A szabadon hagyott csecsemő többet mozoghat ugyan, mégis nyugtalanabb, ingerültebb. A szoptatás előnyei közé tartozik a dédelgetés, ölelés bensőséges kapcsolatota is. Alaptalanok azok az aggályok, hogy a gyereket el lehet kényeztetni, ha sokat babusgatják. Sok összehasonlító vizsgálat igazolja, hogy a szeretetteljes, sok testi kontaktust alkalmazó gyermeknevelés összefügg a felnőttkori agresszió alacsony szintjével, a kapcsolatok emberségességével, a nők megbecsülésével, és hiánya ezek ellenkezőjével. A testi kontaktus nélkülözése csecsemőkorban visszafordíthatatlan következményekkel járhat.
Hálás masszírozott
Tehát nem nehéz levonni a következtetést: a testi és lelki betegségek megelőzhetők a szeretet fizikai megnyilvánulásaival, a simogatással, a masszírozással, az érintés. A simogatás természetes gesztus, akik ezt nem kapják meg, hajlamosak lesznek depresszióra, agresszióra. Kutatási eredmények arra is rávilágítottak, hogy a felnőttek úgy viszonyulnak egymáshoz felnőttkori kapcsolataikban, mint amilyen kötelékben részük volt csecsemőként és gyermekként szüleikhez. Sőt. Azokban a családokban, ahol nem vonják meg a simogatás élményét, a gyermekek egészségesebbek, a fájdalom iránt kevésbé érzékenyek és a fertőzésekel szemben ellenállóbbak lesznek. Ezek a gyermekek általában jól alszanak, barátságosak, kiegyensúlyozottak és sikeresebbek feladataik elvégzésében.
Gondoljunk csak arra, ha megüti magát a gyerek és a „bibire” kap egy puszit, rögtön megnyugszik, vagy a pocak simogatására hasfájáskor!
A babamasszázs az érintéstechnika tudatos formája. A masszírozott csecsemők kevesebbet sírnak, az éber állapotban kevésbé nyűgösek, gyorsabban elalszanak. A bizalmat, szeretetet, melegséget, tiszeteletet, összetartozás érzését, a biztonságot, melyek a masszázs alapelvei, a gyermek magával viszi felnőtt korába. És miért ne adnánk meg ezt a „vitamint” gyermekeinknek? Kellemes, jót tesz nekünk is, és nem kerül semmibe.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)