Küzdj az álmaidért! (Cikkíró pályázatra beküldött írás) |
- Nem baj, kisfiam, majd elmúlik.
Pedig miért ne lehetne akár az?
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
flora89
#49
2011. április 20. 16:49:08 | szerda |
Kedves erzsebet46!
Kicsit ellentmondasz magadnak:D, de a lényeg "átjött". Az, aki azt csinálja, amit szeret, nem biztos, hogy csak és kizárólag szerencsés, inkább céltudatos, kitartó és szorgalmas:)
|
|
|
|
flora89
#48
2011. április 20. 16:46:37 | szerda |
Kedves Zsolany!
Jobb későn, mint soha! Bár a te esetedben a későn annyira nem is igaz:D Nekem vannak 30 feletti szaktásaim, és vígan tanulnak, mert szeretik. Kell egyfajta bátorság kigondolni valami egészen újat. Hajrá!
|
|
|
|
erzsebet46
#47
2011. április 15. 18:57:57 | péntek |
Kedves zsolany!
Örök igazság, hogy a pénz nem boldogít. de... Szerencsés ember aki azzal keresi a kenyerét amit még szeret is csinálni. Igaz, hogy a pénz nem boldogít, de hát ahhoz, hogy boldogulni tudjunk szükségünk van pénzre is. Kinek többre, kinek kevesebbre. Egyetértek veled, hogy inkább olyan pályát választasz ami érdekes számodra. Lehet. hogy kevesebbet keresel. de legalább szívesen mész dolgozni. Voltam már néhány ásatáson mint szemlélődő. Nagyon tetszett. Kívánom, hogy valósuljanak meg álmaid.
|
|
|
|
zsolany
#46
2011. április 15. 08:59:28 | péntek |
Kedves erzsebet46!
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de mindezidáig nem voltam gépközelben. Az én hangommal inkább nem keserítem a népet! Régész szeretnék lenni (jelentkeztem is ELTÉ-re most februárban), maga a szakma nem is annyira extrém, inkább az a baj, hogy sok van belőle, lelőhely pedig kevés. Külföldön ugyanez. Ha pedig van is ásatás, hát egy régész akkor sem keresi agyon magát. Pénzügy-számvitelen végeztem (képzelheted, mennyire érdekel…), azzal még tudok is keresni. Csak aztán rá kellett jönnöm, hogy az a pénz engem nem fog boldogítani. A szüleim nem állnak valami jól anyagilag, ezért szorgalmaztak egy olyan szakot, amivel nekem ilyen gondom nem lesz. Az valahogy mégsem került szóba, hogy ez engem teljesen hidegen hagy…
|
|
|
|
flora89
#45
2011. április 10. 21:02:08 | vasárnap |
Kedves zita67!
Köszönöm szépen, örülök, hogy hasonlóképpen gondolkodunk! Mindazonáltal az anyagi részhez kapcsolódóan: az igaz, hogy a tervekhez pénz kell, de nem csak és kizárólag az! Szerintem ha valaki komolyan törekszik, olyan energiákat szabadít fel, amiről egyrészt korábban álmodni sem mert, másrészt azzal az erőfeszítéssel képes előteremteni a szükséges anyagi hátteret. Voltak, vannak és lesznek, akik a semmiből törtek fel, és hatalmas sikereket érnek el. Hittek magukban, és a lehetetlennek tűnő dolgokban, mert akartak, és voltak célkitűzéseik! Nem fogadták el az akkori állapotukat, és fittyet hánytak a sok visszahúzó megjegyzésre. Felégették maguk mögött a hidakat, hogy ne lehessen menekülési útvonaluk. Valahol olvastam, hogy volt egy ilyen csata is: a katonákat hajóval kivitték egy szigetre, majd a parancsnok felégettette a hajókat, mondván: ha haza akarnak menni, akkor előbb muszáj legyőzniük az ellenséget. Nyertek.
|
|
|
|
flora89
#44
2011. április 10. 20:51:33 | vasárnap |
Kedves joany!
A kérdés teljesen jogos. Idáig alvó üzemmódban voltam, most kezdek ébredezni. Van valami (lelkiismeret?) ami nem hagyja, hogy csak üljek és az életemet úgy nézzem végig, akár egy filmet (sokszor ezt teszem, de bűntudatom van miatta). Tehát koránt sem tartom be mindig a küzdelem íratlan szabályait, de legalább rosszul érzem magam miatta. Azt pedig előbb vagy utóbb úgyis mindig „megunom”. Olyankor szoktam sikereket elérni:)
|
|
|
|
zita67
#43
2011. április 10. 20:03:36 | vasárnap |
Kedves Flóra! Ittam a szavaidat. Minden teljesen igaz, amit gondolsz és írsz e témáról. Majdnem mindenben egyetértek veled, csak van egy pici kis kételyem az álmok megvalósításával kapcsolatban. A mai anyagias világban lehet álmodni, de legtöbbször az álom csak álom marad. A kivitelezéshez sajnos más is kell, amit nem minden szülő tud előteremteni. Mindezek ellenére álmodni kell...és meg kell tanítani erre gyerekeinket is, mert az álmodás szükséges a túléléshez.
Gratulálok cikkedhez!
|
|
|
|
joany
#42
2011. április 06. 18:08:07 | szerda |
Kedves flora89!
A téma abszolút nem hagy hidegen,sőt inkább dühít is. Viszont ha már itt tartunk,engedjen meg egy személyes kérdést.Ön az álmait követi?Vagy csak sodródik az árral? Nem belekötni szeretnék az Ön által írottakba,csak érdekel,hogy a véleményén kívül mennyire fogadja meg saját tanácsait,észrevételeit. Előre is köszönöm.
|
|
|
|
flora89
#41
2011. április 06. 08:48:49 | szerda |
Kedves joany!
Hál’ Istennek, azért vannak olyan emberpalánták, akik elég erősek és kevésbé vagy egyáltalán nem hat rájuk a szülői demoralizáció… ez persze senkinek nem mentség! Szerintem ezt alapból tudni kéne mindenkinek, de ha mindenki tudná, mi a helyes, akkor most nem ott tartanánk, ahol! Ezért kérem az olvasókat is, hogy kicsit „piszkálják fel” e témával környezetüket, rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket. Enyhén (nagyon) feledésbe merült a valódi önmegvalósítás, nem szabadna sablonokat követnünk, ha meg így teszünk, akkor inkább maradjunk csöndben, és ne szóljunk meg senkit, aki elég bátor nem így tenni. (örömmel olvastam hozzászólásodat, érződik, hogy nem hagy hidegen a téma…)
|
|
|
|
flora89
#40
2011. április 06. 08:39:11 | szerda |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)