Gyermeknap a gyermekekért

Milyen a gyerek?

Áruházban vásárolok, hosszú sor áll a pénztárnál, előttem egy anyuka tele pakolt bevásárlókocsival és két kisgyerekkel, épp fizet. A gyerekek nagyon unják már a dolgot, mennének szaladgálni, bontanák ki a csokit, amit vesznek, nyaggatják az anyjukat. Az anya homlokán már csorog a víz, nem győzi az árut pakolni a szalagra és a két gyereket szemmel tartani. Több sem kell a kicsiknek, észreveszik, hogy nem kapják meg a kellő figyelmet, elkezdenek hisztizni, az egyik földhöz vágja magát, a másik ordít, hogy neki vegyenek ezt vagy azt… És ez csak egy pár perc volt a napjukból, a hetükből, az életükből.

Hazafelé tartok, amikor szembe jön egy apuka két kislányát kísérve, akik nem akarnak szót fogadni neki, előreszaladnak, egy autó hangos fékcsikorgatás közepette fékez le az úttestre kerülő gyerek előtt. Az apuka ordít a gyerekre, a gyerek ordít, mert megijedt…

A következő sarkon egy családdal találkozom. A gyerek kisbiciklin, a szülők kézen fogva sétálnak utána. A kislány megáll a zebránál, hátranéz, és nyugodtan várja a felnőtteket. Nem kell kiabálni, hogy álljon meg, de szemmel kell tartani, hiszen nem tudja még felmérni a veszélyt.

A gyerekek sokfélék, pajkosak, mozgékonyak, türelmetlenek, kedvesek, álmosak, játékosak…., megannyi jelzőt sorolhatnék. Épp ettől gyerek a gyerek. Voltak időszakok, amikor a gyereket kicsinyített felnőttként kezelték, de a gyerek nem kis felnőtt. A gyermekkor egy különleges időszak, mindenki gyerekként kezdi. Az a kor, amikor a legtöbb figyelem és szeretet szükséges egy embernek, ebben az időszakban dől el, kiből, milyen felnőtt válik, ez az alapozás nagyon fontos ideje. Nem vitás, vannak problémás percek, napok, de a kultúra része, hogy szocializáljuk gyermekeinket.

Milyen lesz a gyerek?

A gyerek a legtöbb dolgot utánzással sajátítja el. A szülei az elsődleges példák előtte, őket látja legtöbbet, mit, hogyan tesznek, hogyan reagálnak. A gyerek átveszi ezeket a normákat, szokásokat. A gyerek viselkedése reprezentálja a szülőket, mert a gyerekbe beleivódnak azok a dolgok is, amelyeket nem is sejtünk. A felnőttek félelme, aggodalma is benne van a gyerek viselkedésében, tudattalanul is átveszi a rezgéseinket, minden lélegzetünk, sóhajunk, gesztusunk hat a gyerekre, aki kifinomult érzékenységgel reagál ezekre.

Ezért nem mindegy, hogyan bánunk egy gyerekkel akár otthon, családi körben, baráti körben, vagy az óvodában, iskolában. Ezek a gyerekkori évek határozzák meg a további életét. Az egészséges testi, szellemi és lelki fejlődés alapfeltétele a szeretet, ami nélkül nem tud egy gyerek létezni.

Aki gyermeket vállal, a világ legnagyobb „gondját” veszi a nyakába, de egyben a világ legnagyobb örömét is. A gyerek sok lemondással, áldozattal jár, ugyanakkor óriási boldogsággal és pótolhatatlan élményekkel. A gondokkal teli percekben, mint egy nehéz vásárlós nap, gondoljunk a szép percekre, amelyeket gyermekeinktől kaptunk, és soha nem feledhetünk el, és örökre magunkkal visszük azokat.
 

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
(részlet)

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Sok gyerek kényszerül a jólétet, szeretetet, gondoskodást nélkülözni. Gondoljunk rájuk is, ha módunk van rá, tegyünk is értük egy jó gesztust! A Nemzetközi Gyermeknapon lepjük meg gyermekünket, és ha ismerünk szenvedő (beteg, nélkülöző, szegény, árva) gyerekeket is! Emlékezzünk meg a kedves pillanatokról, és öleljük köszönetként magunkhoz az élet legszebb ajándékát: a gyermekünket!