A felnőtté válás biztos jele, amikor úgy érezzük, szeretnénk végre önálló életet kezdeni.
Ehhez első fontos lépés a munkavállalás, hogy keresetünkből anyagi függetlenséget biztosíthassunk majd magunknak. Emellett az önállóságnak szerves részét képezi a szülői házból való elköltözés is. De mi van azokkal a - többséget alkotó - fiatalokkal, akik nem olyan szerencsések, hogy ezt könnyedén megtehessék?
A családdal való együttélés egy idő után természetszerűen egyre nehezebbé, bonyolultabbá válik. A gyerekből felnőtt lesz, saját elképzelésekkel, saját életforma kialakítására való törekvésekkel, s ezek a legtöbb esetben nehezen összeegyeztethetők a szülők megszokott életvitelével. A viták szinte elkerülhetetlenek a családtagok között, s a megoldás koránt sem egyszerű. Kellő anyagi háttér hiányában sokan kénytelenek szüleikkel egy fedél alatt maradni akár éveken keresztül.
A helyzet még összetettebbé válik, ha új taggal bővül a család, a fiatal párt talál, esetleg babával is szaporodik az együtt élők száma. Az ilyen életközösségnek nyilván megvannak a maga előnyei, azonban hátrányaival általában többször szembesülnek a fiatalok és a szülők is. Ez az állapot olyan mértékű alkalmazkodást követel a családtagoktól, melyre hosszabb időn keresztül szinte biztosan nem lesznek képesek - nem is lehetnek. Hiszen ekkor már két, egymástól független családról beszélhetünk, melyek egymáshoz való viszonyában a generációs különbségek már önmagukban is feszültséget okozhatnak, nem beszélve arról, ha a szülők nem hagynak teret a fiatalok önállósodásának és tévesen a továbbiakban is gyerekekként kezelik őket. Túlzottan részesei kívánnak lenni mindennapjaiknak, esetleg felülbírálják kialakítani kívánt vagy már kialakult szokásaikat - akár a gyereknevelés, háztartásvezetés terén is. Ezek pedig egytől egyig olyan érzékeny pontok, melyekbe egy felnőtt ember már nem engedhet beleszólást. Kapcsolatuk egyre jobban elmérgesedhet, s mielőtt még teljes családi szakításhoz vezetne, célszerű higgadtan átgondolni, hogyan tovább, hiszen ez a szituáció mindenkinek csak fejfájást és folyamatos kellemetlenségeket okoz.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A legegészségesebb a mihamarabbi szétköltözés, így ha a saját lakás még mindig elérhetetlen, egy albérlet is tökéletes kiutat jelenthet. A legfontosabb szempont, hogy az önállóság, a magánélet a szülők és a fiatalok számára egyaránt biztosítva legyen. A különválás elodázásával a családtagok kapcsolata még inkább elfajulhat, éppen ezért célszerű minden másnál előbbre helyezni a költözés megvalósítását, hiszen a további együttélés valószínűleg nem fogja magával hozni az áhított harmonikus légkör kialakulását.
Ha a fiataloknak sikerül új otthonhoz jutni, helyreállhat a kívánatos egyensúly, létrejöhet a létfontosságú privát szféra, s az időnkénti látogatásokkal a család éppen annyi időt tölthet majd együtt, amennyi mindenkinek jól esik. A családi béke megteremtésénél és fenntartásánál pedig semmi sem lehet fontosabb.
forrás: www.noiteazo.hu
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)