A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Légy tanulásra kész!
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
aurelia1
#273
2011. április 08. 15:47:20 | péntek |
És még mindig jobb egyedül mint egy féreggel....
Nem? Az ilyen emberekkel nem érdemes alkudozni se. A gyerek nem tulajdon jogunk felelősséggel tartozik a szülő érte. A mai világban ezt csak a édesanya értékeli
|
|
|
|
aurelia1
#272
2011. március 02. 09:00:35 | szerda |
Egy segítségre hívnám fel a figyelmet!
Kérem egy beteg kisgyermek gyógyszer költségeihez aki tud támogatást írjon segítsen. Köszönjük szépen!
|
|
|
|
aurelia1
#271
2011. február 25. 10:08:33 | péntek |
Sziasztok!
Én tudatosan akartam egyedül vállalni a kisbabám. Miért? A első házasságom esetén a kedves apuka úgy megvert hogy ma a 15 éves fiam halmozottan sérült. Második próbálkozás esetén kiderült a férfiak nem érdemelnek semmit, önzők csak magukra gondolnak és a önérzetes nőket kifejezetten nem bírják elviselni pláne ha komoly erkölcsi értékeink is vannak. Jelenleg 3 hónapos egészséges és csodálatos a kisfiam. S a legjobb ajándék a életben amit a jó-istentől kaptam az pedig prémium hogy egyedül nevelhetem. Nem is akarom hogy bármi köze legyen a apjának hozzá sőt jobb ha nem is tud róla, nem látja.....
|
|
|
|
Lena76
#270
2011. február 11. 08:16:48 | péntek |
Sziasztok!
Már lassan 1 éve hogy írtam ide. Az én életem nem túl sokat változott azóta. Az a nő aki akkor a férjem szeretője volt, már régen a múlté. Utánna még volt neki kettő. Mindegyikőjük esetében volt olyan alkalom amikor párhuzamosan megkörnyékezett engem is, hogy nem olyan az aktuális kapcsolata mint amilyen velem volt. Mindig vissza akarta könyörögni magát, de sosem hagytam neki. Az első után talán még lett volna esélye, de semmit nem tett azért hogy újra bízni tudjak benne. Aztán jött a második, majd a harmadik. Az évelején megint bepróbálkozott, mondván hogy befejezte a csajozást, mert elege van a sok hülye libából. Persze azóta megint van vagy 5 új nője párhuzamosan. Amúgy a válásunk még mindig tart. Szeptemberben volt az első forduló, januárban lett volna a második, de azt elnapolták, mert beteg lett a bírónő. Remélem hogy hamar megkapjuk az új időpontot és végre pontot tehetek erre a kapcsolatra. A kisfiam már 2 éves, gyönyörűség, okos, aranyos, klassz kis fickó. Az egyetlen ajándék amit kaptam ettől a férfitől és ha belegondolok tulajdonképpen a legjobb részét adta nekem. A többi már régen nem érdekel.
|
|
|
|
aurelia1
#269
2011. február 04. 14:45:22 | péntek |
sziasztok!
Hát senki nem jár erre? Nos én is be álltam a sorba, igen magam is egyedül vártam és nevelem. Én döntöttem így s nem bánom egyetlen percre se. Egyszerűen így tökéletes
|
|
|
|
aurelia1
#268
2010. szeptember 08. 13:51:37 | szerda |
anaszti!
csupán egyet ne engedd hogy hatalmi harcba kergessenek. Ki a legfontosabb az életedben? provokácio mindig lesz és bár hosszú idő míg leszokik de előbbutóbb észre kell vennie feleslegesen pocsékoljaao idejét energiját. Kitartás! szoritok, drukkolok...
|
|
|
|
aurelia1
#267
2010. szeptember 08. 13:47:04 | szerda |
nos a kedves megíjedt a hírtelen jött felelősségtől.
Nem hibáztatom magam is akkor tudatosultam és fogtam amikor előszőr éreztem 'valaki él bennem és mozog is' Idő? Azt mondják az mindenre választ ad a türelem erény hát abból nekem sok van.... és én boldog vagyok igaz eleinte nem értettem miért mondja "sok a jóból ehhez neki idő kell, hogy fel nőjön" most van neki bőven.... jaaa ma voltam UH-n 768g és miden rendben van most ez a fontos. minden napnak meg van a maga feladata a többivel majd akkor foglakozom ha itt a ideje
|
|
|
|
anaszti77
#266
2010. szeptember 08. 10:07:10 | szerda |
Sziasztok!
Én is nagyon-nagyon régen nem írtam, de figyellek titeket Talán már el is felejtettetek... Hát, egy éves lett az én EgySzívem és a jövő héten megyünk apánkkal az első tárgyalásunkra. A helyzet közöttünk továbbra is csak romlik. Igyekszem, hogy távol tartsam magamtól a hülyeségeit és engedtem sokat (amikor akarta), hogy jöjjön a kicsihez. De ahelyett, hogy örülne ennek és visszafogná magát, csak erősebben piszkál. És nekem kezd végtelenül elegem lenni! Lassan eljuttat oda, hogy nem fogom engedni, csak a bíróság által kiszabott időkorlátban a láthatását. Most képzeljétek, az a remek ötlete támadt, hogy egyezkedjünk. Ő továbbra is a lecsalt jövedelméből tud csak adni (15 ezret), viszont 2 (kettő!!!) évesen szeretné elvinni a gyereket ottalvásra. Szerintetek, mit lehet kezdeni egy ilyen elmebeteggel??????? E-LE-GEM-VAAAAAAN! A.
|
|
|
|
kicsicsillag
#265
2010. szeptember 07. 15:05:28 | kedd |
Sziasztok!
Nehéz mindenkihez szólni, bár figyelemmel kísérem a fórumot, hiszen régóta itt vagyok... Kedves Aurélia! Nemrégiben még boldog párkapcsolatodról olvastam. Mi történt, mi az a felsőbbrendű erő ami ismét rád bíz egy komoly feladatot? Azt hittem legalább neked sikerült... Remélem "veszed" az akadályt és sok boldogságot hoz a pici. És a többiekkel mizujs? Én továbbra is azt mondom, hogy csodálatos dolog a terhesség a kisgyermek, de az nem igaz, hogy majd elfeledteti a fájdalamat. Nekem már 2 elmúlt a kicsi és akkor jelentkeztem be ide amikor 4 hónapos terhes voltam, de a fájdalmam a sebeim nem gyógyulnak, mert egyrészt van aki folyamatosan feltépi, másrészt nem tudom feldolgozni hogy hogyan lehet így magára hagyni valakit aki babát vár, a szerelmétől, aki szereti... csak épp nem akar felelősséget vállalni. Szóval kitartás, azért boldog vagyok mert ez a kis csöppség az életem.
|
|
|
|
aurelia1
#264
2010. szeptember 07. 13:53:26 | kedd |
nos felnőtt is akad aki velem együtt örül. Sok sok nagynéni, nagy bácsi jelőlt
és ami fontos felelős szülőként érdemes másolnivaló példát lásson. Szerelemről amit irsz szintén igaz a kicsi apjával érzem ezt két ember aki őszíntén szereti egymást rosszkor rossz időben futott össze. Mi más okból ajándékozott volna meg a jóisten ilyen csodával? Jelenleg Egerben élek de a korom miatt és a szívében valami papyllaris izomrol beszélnek ami miatt a I.női klinikára kell járnom. És ha már emiatt meg volt a 3D-s UH akkor már megnéztük alulrol is mi a helyzet és igen fiú jelenleg Alex Dániel név ami eszembe jutott 'férfi-férfias és Isten ajándéka' jelentéssel bír e nevek.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)