Szülő és gyermek kapcsolata egy elszakíthatatlan kötelék. De amennyit segíthet, legalább annyit árthat is az erős ragaszkodás. Ha válásra kerül a sor, a köteléket olykor maga a szülő szakítja el.
Azok a szülők, akik állandóan beszélgetnek gyermekeikkel, meghallgatják és megértik gyermekük válással kapcsolatos érzéseit, nagyban javítják gyermekük esélyét arra, hogy belőle a jövőben egy boldog és kiegyensúlyozott felnőtt váljék. Azzal, hogy megkönnyítik a helyzetet, egyben olyan légkört teremtenek, mely nem csak a gyermek "túlélését" segíti a válás idején, de a szülő-gyermek közötti bizalom kiépítését is nagyban megkönnyíti.
A szülő a gyermek meghallgatásával egyben csökkenti annak esélyét, hogy a gyermeknél később a válás okozta sérülések miatt lelki, vagy érzelmi problémák alakuljanak ki. Ha a szülő folyamatosan fenntartja ezt a bizalomra, őszinteségre és odafigyelésre alapuló kapcsolatát gyermekével, azzal nemcsak az összetartozást erősíti, de megelőzheti a későbbi vitákat és félreértéseket is.
Csak a szülőkőn múlik?
Természetesen egy gyermekkel megbeszélni olyan problémákat, melyeket talán még nem érthet, nem könnyű feladat. Főként, ha nem is próbál beszélni róla. A legnagyobb áttörést az jelentheti, ha a gyermek képes kifejezésre juttatni a válással kapcsolatos érzelmeit, akkor is, ha ez a szülő számára nagy megterhelést jelent. Egyes életkorokban a gyermek nem dacosan, vagy sírással reagál az új helyzetre, hanem a szülőket hibáztatja, mely csak tovább nehezíti az egyébként sem könnyű helyzetet.
Szülőnek lenni egyébként sem könnyű feladat, egy válás pedig az érzelmi terhek mellett más kötelezettségeket is ró a felnőttekre. A különköltözés olykor hosszas folyamata, az anyagiak egyeztetése, és egyáltalán, egy új élet kialakítása veszi el az időt a mindennapokban. Emellett az elvált szülő kénytelen szembesülni azzal a ténnyel is, hogy gyermeke ezentúl még nagyobb odafigyelést igényel. A gyermekek olykor nem képesek szavakkal kifejezni érzéseiket, így nem egyszer rajzaikon, teljesítményükön, vagy éppen viselkedésükön látható hatalmas változás.
Megváltozott magatartás - a büntetés nem jelent megoldást
Nem egyszer a szobában uralkodó rendetlenség, a sokatmondó rajzok, és a tanári figyelmeztetések hívják fel arra a figyelmet, a gyermek nem képes egyedül feldolgozni egy ekkora traumát- s ez természetes, hiszen még egy felnőtt számára sem könnyű feladat. A gyermek viselkedése, romló teljesítménye ellenére nem a szülői szigor a megoldás. Minden "rossz cselekedet" ellenére csupán figyelemre, törődésre van szüksége. Az élettől már kapott egy hatalmas büntetést (hiszen a szülők elválása számára szörnyű dolog), nincs szüksége arra, hogy rossz jegyei miatt a szülő is csak büntesse.
Legjobb kezelés a szeretet
Egy gyermeknek is szüksége van arra, hogy megértse a körülötte zajló eseményeket. Ha a szülő nem magyarázza el a válás okát, a gyermek saját fantáziája alapján kreál egy indokot. A felnőttek sokszor mondják azt, egy gyermek ezt úgysem érthetik. Pedig valójában a felnőttek nem értenek már a gyermekek nyelvén. Mielőtt a szülő beszélne a gyermekével a válásról, az alábbiakat kell figyelembe vennie:
ˇ Egy gyermek, ahogyan mi, felnőttek mondjuk, nem értheti a válás lélektanát. Éppen ezért a lényegre koncentrálva, érthetően kell elmagyarázni mindazt, ami körülötte történik.
ˇ A felnőttnek minden esetben a gyermek tudtára kell adni, hogy megérti amit most érez, akkor is, ha a gyermek dühös a szülőkre.
ˇ Ahhoz, hogy a jövőben ne érje több váratlan esemény a gyermeket, finoman tudatni kell vele, milyen hatással lesz a válás a család életére.
ˇ A szülőnek el kell képzelnie milyen kérdéseket tesz majd fel gyermeke, hogy pontos, érthető választ tudjon adni azokra.