Ma iszonyatos vihar volt. Félelmetes, ahogy csapkodtak a villámok, tépte a szél a fákat, szórta a szemetet, az eső vízszintesen esett, üvegtégla-szerűvé változtatva az ablakot...
A fiam mégis melegséget hozott ebbe a rémisztő helyzetbe, mert egyszer, amikor lecsapott egy ív és akkorát dörrnet az ég, hogy beleremegett az üveg is (hű, ez közel volt!), Márkus felállt az etetőszékében és határozott hangon ennyit mondott: CSÖND!
Mindehhez hozzátéve szombaton lesz 21 hónapos... Hát csak az én vérem... Uralni akarja még a természetfelettit is...