Az élettársi kapcsolat fogalma

Az élettársi kapcsolatra vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza.

A Ptk. meghatározása szerint akkor beszélhetünk élettársi viszonyról, ha

1. a felek házasságkötés, vagy bejegyzett élettársi kapcsolat nélkül együtt élnek,
2. közös háztartással rendelkeznek,
3. köztük érzelmi és gazdasági közösség áll fenn, 
4. egyik félnek sincs házastársa, bejegyzett élettársi kapcsolata,
5. egymással egyenesági rokonságban, tesvér, vagy féltestvéri kapcsolatban nem állnak.

Fontos tudni, hogy a fentiek közül minden feltételnek meg kell felelnie a pár együttélésének ahhoz, hogy a jog élettársaknak ismerje el őket. Ha a felek között vita alakul ki az élettársi viszony fennállásáról - ez a vagyon felosztásánál elég gyakori -, a bíróság valamennyi kritériumot vizsgálni fogja, és nem elegendő például az, ha a felek közötti szoros érzelmi kötelék, vagy a közös lakásban történő együttélés bizonyítottá válik.

Az Alkotmánybíróság egyik határozata egyértelművé tette, hogy élettársi viszony azonos neműek között is létrejöhet.

Az élettársak a Ptk. szerint hozzátartozónak - de nem közeli hozzátartozónak - minősülnek.

Az élettársak vagyoni viszonyai

Az élettársaknak az együttélésük alatti közös gazdálkodása eredményeképpen megszerzett ingóságok és ingatlanok közös tulajdonnak minősülnek, amelyből az élettársak tulajdoni hányada a szerzésben való közreműködésükkel arányosan alakul. Amennyiben a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. Érdemes tudni, hogy a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.

Az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett, illetőleg az együttélés megszűnésének időpontjában meglévő vagyonszaporulatot (ingó és ingatlan, pénz, stb.) a felek közös tulajdonának kell tekinteni, feltéve, hogy az nem tartozik valamelyik élettárs különvagyonába. Azt, hogy mi minősül valamelyik fél különvagyonának - vagyis ami nem vonható az élettársi közös vagyonba - annak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik.

Az élettársak különvagyonába tartozik az a vagyontárgy, amely:

   1. az élettársi viszony létesítésekor már megvolt,
   2. az élettársi viszony alatt öröklés vagy ajándék útján került az élettárs tulajdonába,
   3. személyes használatra szolgál és szokásos mértékű, mennyiségű,
   4. a különvagyon értékén szerzett (pl. a vagyontárgy eladásából kapott vételárból vásároltak).

A különvagyon haszna - ellentétben a házastársi vagyonközösségi szabállyal - nem számít az élettársak közös vagyonába. Ha az élettársi közös vagyon megosztása során a bíróságnak a közös vagyon természetbeni megosztására törekszik, vagyis például a közösen vásárolt autót a férfi, a műszaki cikkeket pedig a nő tulajdonába adja.

Az élettárs eltartása

A magyar jog szerint az élettársnak - a volt házastárssal ellentétben - nincs törvényen alapuló tartási kötelezettsége. Természetesen ez nem zárja ki, hogy valaki saját elhatározása alapján vállalja arra rászoruló élettársa tartását, de erre a jogviszonyra nem a családjogi törvény (1952. évi IV. tv., a továbbiakban: Csjt.) házastársi tartásra, hanem a Ptk. tartási, illetve életjáradéki szerződésre vonatkozó rendelkezései lesznek az irányadóak, feltéve, hogy az írásba foglalás megtörtént. Sokszor ugyanis az ingyenes tartásra írásbeli megállapodás nélkül kerül sor, ami kizárja az érvényes tartási szerződés létrejöttét.

A tisztán élettársi kapcsolat tehát a tartás szempontjából nem azonos a volt házastársak között - a házasság felbontását követően - fennálló élettársi kapcsolattal, amely utóbbinál a házasság felbontását követő élettársi kapcsolat önmagában még nem szünteti meg a házastársi tartásra való jogosultságot.

A tartási szerződés rendeltetése, hogy ellenszolgáltatás fejében vagy ingyenesen biztosítsa az eltartott élete végéig annak létfenntartását, megélhetését. A tartási szerződés a jogosult halálával megszűnik, míg a kötelezett halálával csak az ingyenes tartási szerződés szűnik meg. A Ptk. vonatkozó rendelkezése a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződés alapvetően ingyenes voltát mondja ki, de miután az élettárs a Ptk. meghatározása szerint csak hozzátartozónak minősül, így az ilyen tartási szerződések rendszerint ellenszolgáltatás fejében köttetnek.

Ha az élettársak között létrejött tartási szerződés megszűnik, az "eltartó" élettárs csak akkor tarthat igényt megfelelő kielégítésre, ha élettársát a különvagyonából tartotta el, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit (lásd: Bírósági Határozatok 2002/268. szám).

Öröklés az élettársak között

Amennyiben az elhalt végrendelkezett, a végrendelet alapján az élettárs minden külön feltétel nélkül örökölhet, viszont a törvényes öröklés szabályai alapján az élettárs nem lehet örökös.

A Ptk. törvényes öröklésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, ha az örökhagyónak nincs végintézkedése, vagy ha az vagyonának csak egy részére vonatkozik. Miután törvényes örökös csak rokon, illetőleg házastárs (ritkán az állam) lehet, az élettársak nem lehetnek egymás törvényes örökösei (lásd: BH. 1982/374. szám). Az élettárs özvegyi jogot sem szerezhet (az özvegyi jog azt jelenti, hogy az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl), és kötelesrészre sem válhat jogosulttá (kötelesrész: az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét illeti meg, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne).

Élettársi kapcsolat és gyermekek

A gyermekelhelyezés, a szülői felügyelet, a kapcsolattartás, valamint a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség szempontjából nincs alapvető különbség abban a tekintetben, hogy a gyermek házasságból vagy élettársi kapcsolatból született-e, így ezek rendezése érdekében a szülők által megkötött megállapodás, illetve a Csjt. rendelkezései értelemszerűen alkalmazandóak.

Szociális ellátások

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a családi pótlék tekintetében nincs különbség abban, ha a gyermek házasságból vagy élettársi viszonyból született. A családtámogatási törvény szerint egyedülálló az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben rögzített családi adókedvezmény igénybevételére élettársak is jogosultak, és a jogosult a vele közös háztartásban élő élettársával - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe - az adóév végén megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni). A megosztás további feltétele, hogy erről az adóbevallásukban (a munkáltatói elszámolásukban) mindkettejüknek nyilatkozatot kell adniuk.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény vonatkozó rendelkezése értelmében - meghatározott feltételek fennállása esetén - özvegyi nyugdíjat az élettárs is kaphat.

Alapvetően az az élettárs lehet özvegyi nyugdíjra jogosult, aki a másik élettárssal annak haláláig:

1. egy év óta megszakítás nélkül együtt élt, és gyermekük született, vagy
   
2. megszakítás nélkül 10 év óta együtt élt.
   
   Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki az együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
   
   A 16. életévét be nem töltött gyermek a szülő halálakor árvaellátásra jogosult, ha az elhunyt szülő a haláláig a rokkantsági vagy öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. E rendelkezés alkalmazását nem befolyásolja, hogy házasságban vagy élettársi viszonyban együtt élők által közösen nevelt gyermekről van-e szó.
   
   Az élettárs lakáshasználata
   
   A házastársakhoz hasonlóan az élettársak is élhetnek közös tulajdonú vagy közös bérleménynek minősülő lakásban, vagy kizárólag valamelyik élettárs saját jogán (tulajdonjog, bérlet, szolgálati lakás, stb.) szerzett lakásban.
   
   Amennyiben az egyik élettárs a másikat befogadja a saját lakásába, a befogadott élettárs szívességi lakáshasználónak fog minősülni, ezért lakáshasználata bármikor, indokolás és alakszerűség nélkül megvonható tőle (lásd: BH 2001/221.).
   
   Ha a lakás az egyik élettárs által bérelt ingatlan, úgy a bérleti szerződésnek eleve tartalmaznia kell, hogy a bérlő más személyt (pl. az élettársat) is jogosult a lakásba befogadni, így e befogadáshoz a bérbeadó írásbeli hozzájárulása is szükséges.