"Szia"- köszönt el az anyuka reggel a lányától és már indult is. Amikor látta, hogy Fannival hosszan megöleljük egymást, megjegyezte: "Az én lányom nem szereti, ha megölelik."

Néhány hét elteltével ugyanez a kislány 3 társával együtt minden áldott nap üdvrivalgással fogadott és csüngött rajtam. Fanni iszonyú féltékeny volt, és a maga 4 éves módján azon háborgott, hogy miért nem a saját anyukájukat ölelgetik a kis társai. 

Ez a jelenet az iskolában is megismétlődött. Amikor megérkeztem Fanniért, egy kisebb csapat gyerek rohant oda hozzám egy ölelésre. Fanni már jobban kezelte a helyzetet, mint az oviban, de amikor az egyik kislány "Mama!" felkiáltással ugrott a nyakamba, kiverte nála a biztosítékot. 

"Miért szólít mamának? Azt hiszi, hogy te vagy az anyukája?" fortyogott hazafelé.

Azt már megszoktam, hogy a gyerekek szeretnek és körém gyűlnek, de ez az érzelmi kitörés engem is meglepett. Mekkora fokú szeretethiány kell ahhoz, hogy egy iskoláskorú gyerek egy idegen nőt mamának szólítson? 

Sok gyerek még a rendelőbe is örömmel jár egy kis figyelemért

Néhány napja egy gyermekorvosi rendelőben asszisztensnőként dolgozó anyukával beszélgettem. Szomorúan mesélt a tapasztalatairól. Arról, hogy egyre több gyerek megy örömmel a rendelőjükbe, tudván, hogy ott őszinte odafigyelést és szeretet kapnak. Arról, hogy indulás előtt még vissza-visszaszaladnak egy ölelésre. 

Azt minden anyuka tudja, hogy a gyermeke számára az enni- és innivaló létfontosságú. Azt már kevesebben, hogy a testi kontaktus, az ölelés és a szeretet kimutatása ugyanennyire nélkülözhetetlen.

Kísérletek bizonyítják, hogy a háborúk idején árvaházakban nevelkedett gyerekek megálltak a fejlődésben, annak ellenére, hogy teljes ellátásában részesültek. Ott ugyanis csak a fizikai igényeiket elégítették ki: kaptak ételt, italt, tiszta ruhát. Az anyai gondoskodás és szeretet hiánya ijesztő változásokat produkált a gondozott babák állapotában. A csecsemők elvesztették az étvágyukat, levertek és kedvetlenek lettek. Minél tovább tartott a szeretet nélküli állapot, annál komolyabb károkat okozott a kicsik szervezetében. 

Egy Romániában folytatott kutatás arra mutatott rá, hogy a korai éveiket árvaházban töltő emberek agyszerkezete maradandóan károsodott. Minél tovább voltak árvaházban, annál kisebb volt az agyuk mérete. Hiába kerültek később szerető családba, a csecsemőkori szeretethiány okozta változásokat nem tudta semmi felülírni.

Harry Harlow 1950es években rhesus majmokon végzett kísérlete arra világított rá, hogy a testi kontaktus a táplálkozásnál is fontosabb lehet egy gyermek életében. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyermek táplálását el szabad hanyagolni - a szerk.)

Az ölelés ugyanis maga az élet a gyermekeknek. Az állatvilág még tudatában van ennek, a madarak a testükkel melengetik a fiókáikat, az emlősök összebújva alszanak a kölykeikkel. Sőt, sok állatfaj felnőve is igényli a szoros kontaktust a fajtársaival. 

Mi emberek sem működünk másképp. Szükségünk van arra, hogy érezzük a felénk áradó szeretetet, azt, hogy fontosak és értékesek vagyunk. A szakemberek szerint napi 8 ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

Öleljétek hát meg a gyermekeiteket minden áldott nap és éreztessétek velük, hogy mennyire fontosak számotokra!

Forrás: Lányomnak az életről 
Kép: Depositphotos.com