Szerencsére ma már kutatási eredmények bizonyítják, hogy a gyermekkorban hallott nyelvek később visszahozhatók, így iskolában könnyebben emlékszik rá, vagyis könnyebben is tanulja a gyermek. Viszont az „ellentáborban” is többen vannak, köztük pszichológusok, logopédusok és nyelvtanárok is, akik azt hangoztatják, hogy a korai nyelvtanulás feleslegesen leterheli a gyermeket és inkább játsszon, majd az iskolában megtanulja a nyelvet.

Kinek van igaza?

Először is érdemes tisztázni a korai kezdés fogalmát. Az általános iskolában történő nyelvtanulással a többség egyetért, az ez előtti időszakra vonatkozik a korai kezdés.

Vannak olyan szülők, akik ferde szemmel néznek egy másik szülőre, ha a gyermekét óvodai nyelvi foglalkozásokra járatja, esetleg már babakorban elkezdi a nyelvet megismertetni vele.  Ez nem jelent „túl” korai kezdést, semmilyen megterheléssel nem jár a gyermek számára, ha a megfelelő szakember a megfelelő módszerekkel ad ehhez útmutatást.

Fontos megkülönböztetni a fogalmakat. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és 10 év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit tudatos nyelvtanulásnak nevezik. A korai nyelvtanulás, mint olyan, nem oktatás, tanítás vagy szó szerinti értelemben vett tanulást jelent, hanem nyelvelsajátítást. Én éppen ezért nem szeretem használni a tanulás/tanítás szavakat, mert ezek görcsösséget, kötelező iskolaszagú órákat takarnak a többség számára.

A nyelvtanulás sokszor verejtékes munka, szómagolás, szabályok bevésése, ami sokszor nem jár sikerélménnyel. Ezzel szemben a nyelvelsajátítás nem tudatos folyamat, hanem az anyanyelv elsajátításához hasonló, ahol a tanuló „érzi a nyelvet”, szivacsként magába szívja a szavakat, szabályokat és így észrevétlenül rögzül, egyszerűen „csak” használja a nyelvet.  A kisgyermek az anyanyelvét ösztönösen sajátítja el (tanulja meg) a szüleitől, így egy második nyelv „megtanulása” is ugyanilyen folyamat számára.   A gyerekek élményt nyújtó tevékenységek közben szereznek tapasztalatot, így alkalmuk van megismerni egy idegen nyelvet és ebből a saját tempójukban annyit elsajátítani, amennyit tudnak. Nem lehet többet a „fejükbe tölteni”, mint amennyire kapacitásuk van, ezért nem terheli őket túl, számukra ez is játék, nem veszi el a gyermekkorukat, sőt. Nekik teljesen természetes, hogy egy dolognak több neve van, ezért nem fog fennakadni, ha angolul is beszélsz hozzá.  Természetesen az iskolában is meg tudja tanulni a nyelvet, de mint említettem, ez már nem az ösztönös nyelvelsajátítás, hanem valóban tudatos tanulás lesz számára. Már az óvodás gyerekek is fordítgatnak, és kérdezik, hogy ez mi magyarul? A kisebb gyerekeknél természetesen rögzül a nyelv, neki nem furcsa, hogy máshogy hívod az adott tárgyat. Az iskolában akaratlanul is szabályokat fog keresni, és sajnos sok esetben szabályokat is fog kapni válaszul, ahelyett, hogy arra figyelne, hogy az üzenete célba érjen az idegen nyelven.

Magyar anyanyelvű apa és anya mellett felnövő gyermeket is be lehet vezetni egy második nyelvbe, így később a nyelvekhez való hozzáállása is pozitív lesz, nyitott lesz a nyelvekre!

A nyelvelsajátítással kapcsolatban a lényeg a hogyanon van!

• Nagyon fontos, hogy ahhoz, hogy a gyermekkori nyelvelsajátítás valóban élményteli legyen a gyermek számára, stresszmentes, szeretetteljes környezet vegye körül a gyermeket!
• Megfelelő szakembertől és megfelelő módszerekkel tanuljuk, hogy hogyan lehet otthon is sikeresen átadni egy nyelvet!
• Játékosan, ösztönösen, ahogyan az anyanyelvét is elsajátítja!
• Ujj-játékok, csiklandozók, lovagoltatók, hintáztatók és simogatók segítik az intim kapcsolatot a szülő és a gyermek között!
• Mondókákkal és dalokkal, amelyeket mozgással kísérve könnyebben rögzül a nyelv!
• Kreatív tevékenységek közben szintén rögzül a nyelv: rajzolás, gyurmázás, festés!
• A gyermek legfőképpen tevékenység közben tanul, ezért cselekvésbe ágyazott játékokat játsszunk! Beszélhetünk idegen nyelven étkezés, fürdés, pelenkázás közben, vagy az utcán, játszótéren, bevásárlásnál.
• Használjunk gesztusokat, fontos a testbeszéd, a mimika! Játsszunk a hangunkkal!
• Használjunk vizuális segédeszközöket: pl. báb, plüss, játék, kártya!
• Hallgassunk idegen nyelvű dalokat, nézzünk idegen nyelvű meséket! Ezek segítik a kiejtés rögzülését is, ha a szülőé esetleg nem tökéletes!
• Legfontosabb szempont a játékosság és hogy ne akarjuk görcsösen tanítani!

Vidám perceket kívánok Nektek egy második nyelven is!