Annak elismerése mellett, hogy nagyon fontos az alapfokú rendszer, véleményem szerint lehetőség van még lentebbről építkezni. Tapasztalatom szerint az első három év anya-gyermek kapcsolata adja a biztos alapot. Az érzelmi nevelés a születéstől kezdődik, az első években kialakult bizalom, nyitottság, a velünk született alkotóképesség megőrzése egy életre szól. Vekerdy Tamás pszichológusnak egy művészetpedagógiai fórumon elhangzott gondolata is erre utal, miszerint az érzelmi intelligencia nyolcvan százalékban határozza meg a későbbi boldogulást, míg az iskolákban belénk töltött ismeretanyag sikeres elsajátítása csak húsz százalékot vet a latba.

Ennek jegyében tartom fontosnak a Kerekítő projektet, mely célul tűzte ki a népi ölbeli játékok népszerűsítését. Az ötletcsomag nyert az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából, a Tempus Közalapítvány által szervezett Kreativitás és Innovációs pályázaton.
A projekt, melynek része ölbeli játékklubok létrehozása is, pár hónapos kortól nagyóvodás korig szerez örömet a gyermekeknek és családjaiknak. Az önfeledt játékos percek, az egymásra figyelés és a testközelség megélése a mindennapokban, melyeket az ölbeli játékok magukban rejtenek, kihatással vannak az érzelmi intelligencia alakulására, a művészeti nevelésre és számos áttételes hatása van az értelmi fejlődés különböző területeire.

A népi ölbeli játékok, melyhez hanganyag és selyemillusztrációk készülnek a jövőben, azt közvetítik, hogy a Világ kerek és élni jó!

A kreativitás bennünk van születéstől fogva, megőrzése viszont nem mindig sikerül. Fejlesztés ebben az esetben csak annyit jelent, hogy az ez irányban kialakult gátlásokat oldhatjuk. Szülői és pedagógiai feladatunk tehát az a kezdetektől fogva, hogy ne gátoljuk a gyermekek alkotóképességét, hanem adjunk teret és időt(!) a szabad játékra és az ötletek kiteljesedésére. A kreativitás az élet összes területét átszövi. Ma már a lexikális tudáshoz könnyű hozzáférni, a rugalmas gondolkozásmódot viszont utólag csak óriási befektetéssel lehet pótolni, pedig ez ma meghatározó szempont, szinte egyetlen kiugrási lehetőségünk, bármilyen szakterületen dolgozunk is. Szűkös időkben az emberek találékonyabbak, a felgyorsult élettempó pedig ellene hat.

Talán ezért is lehet az, hogy a népi ölbeli játékok, melyek nagy fantáziavilágról, sajátos képi és nyelvi világról tanúskodnak, mindenféle erőlködés nélkül születtek és mégis időtállóak. Kreatívak hiszen csak a gyermekre és egy felnőttre van hozzá szükség. Semmilyen tárgyi eszközt nem igényelnek, mégis összeér bennük ég és föld. Ez a legegyszerűbb egysoros höcögtetőre is igaz. Egyik pillanatban lovasok vagyunk, másikban a gyerekek karja a tarisznyában lévő hurka. A lehetőségek tárháza határtalan és egy-egy mondókát saját forgatókönyv szerint is játszhatunk, mint régen falun is ez megszokott volt. Általuk a felnőttek is ráéreznek a tempóváltások varázsára, hangjuk színes játékára és szunnyadó humorérzéküket is felébreszti, hiszen a végén mindig ott van a csattanó: csikizés, hanyatt döntés, magasba lendítés, lecsúszdáztatás vagy dögönyözés.