Ilyen Perlényi-Champman Eszter is, aki eredetileg Bölcsész Karon, francia-kulturális antropológia szakon végzett. Már mielőtt anyuka lett, kisebb nagyobb fordításokból élt, az évek múlásával és a gyerekszám növekedésével mára már nagy lélegzetvételű munkákat is el tud vállalni.
Mit is csinálsz pontosan?
Két könyvkiadónak dolgozom és egy honlap szakmai anyagának magyarra fordításával foglalkozom.
Ez nagyon komolyan hangzik, mind az idő, mind a feladat tekintetében. Két pici gyerekkel hogyan jutottál el ennyi munkáig?
2005-ben költöztünk végleg haza, akkor kezdtem kisebb fordításokkal. Még nem tudtam, hogy babát várok, lelkesen vágtam bele. Nem sokkal rá kiderült, hogy bővül a család, addigra már beleszerettem a fordításba végérvényesen. Amikor megszületett kisfiam, folytattam a megkezdett munkát. Ahogy kisfiam alakította ki a napirendjét, úgy dolgoztam én is, akkor, amikor aludt, illetve este. Mikor megszületett 2009 tavaszán a kicsi is, már volt tapasztalatom a gyerek melletti munkában, nem jelentett gondot további fordításokat elvállalni.
Hogyan zajlanak napjaitok?
Ahogy szoktam mondani, én korán „intézményesítettem” gyermekeimet, Frédi 2 évesen heti négy egész napot, Maxi pedig 21 hónaposan már háromszor fél napot tölt bölcsődében. Mivel a gyerekek minden reggel hétkor kelnek, ezért mindenre jut időnk kapkodás nélkül. Szerencsére a bölcsi közel van otthonunkhoz, így gyorsan fordulok, a délelőtti órákban tudok fordítani. Természetesen vannak határidők, így elő-előfordul, hogy nem elég a nappali munka, ilyenkor este dolgozom.
Ez nem kimerítő? Mikor pihensz?
Egyáltalán nem kimerítő, mert nálunk a gyereknek nyolckor ágyban a helye. Este hét órakor kezdjük az esti szertartást, vacsora, fürdés, mese és utána már nincs ránk szükségük. Természetesen nem mindig megy ilyen frappánsan, de már megtanulták, hogy mese után, ha nem is alszanak, csendben, az ágyban kell lenniük. Este nyolctól pedig még könnyedén dolgozik az ember két-három órát, hogy ne hajnalig kelljen kukorékolni.
Ha minden szabad órádban dolgozol, mikor takarítasz vagy főzöl?
Amikor a gyerekek itthon vannak. Meggyőződésem, ha örökké csak játszom velük, ha a szájukba adom a játék fonalát, keveset adok nekik. Fontos, hogy az élet praktikus dolgaira is megtanítsam őket. Ezért mi együtt takarítunk, együtt főzünk, tanulják meg ők is ideje korán, hogyan kell megfogni a seprűt vagy előkészíteni a hozzávalókat a leveshez. Körém kuporodnak a konyhaasztal körül és segítenek a fűszerezésben, vagy segítenek együtt elrámolni a szanaszét heverő dolgokat. Ahhoz, hogy rendben éljünk, egyedül kevés vagyok, nekik is meg kell tanulni, hogy hol a játék, a szennyes ruha vagy a könyvek helye. Úgy gondolom, hogy a rend és tisztaság, a finom ételek közös életünket szolgálják, így ezt együtt is kell megteremteni, ki-ki a maga képességei szerint.
Oké, munkát elvégezted, lakás tiszta, finom étel gőzölög az asztalon. Mi a helyzet a férjeddel? Ő mit szól ehhez a három műszakodhoz?
A férjem Angliában nőtt fel, teljesen más szemlélettel. Számára is a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nők dolgoznak, neki is ki kell vennie a részét a család feladataiból. Így előfordul, hogy ő főz, vagy ő megy a gyerekekért az oviba. Az ő kezében is láttam már porszívót és egyáltalán, amire nekem nem jut időm, abban kisegít. Ő is azon az állásponton van, hogy mindegy, hogy mit csinálok, de boldog legyek. Márpedig, ha boldogságommal még pénzt is keresek, nem fog útjába állni. Azzal, hogy a gyerekeken és a lakáson kívül mással is foglalkozom, én is szórakoztatóbb vagyok számára: tudok másról is beszélni, mint a vasalt ruháról - hát természetesen örül, hogy elfoglalom magam. Annak idején nem egy házi-rabszolgát vett feleségül, hanem egy érdekes lányt, aki azóta a gyermekei anyja.
Miért döntöttél a bölcsi mellett?
Azért, mert nem szeretek szívességet kérni. Természetesen a nagymama, nagynéni, barátok mindig örömmel állnak rendelkezésre, azonban úgy gondolom, nem gazdálkodhatok mások idejével. Ezzel szemben a bölcsődében azért vannak ott a pedagógusok, hogy akkor, amikor szükség van rájuk, akkor valóban rá is érjenek, ne érezzem, hogy szívességet kérek.
Eszter ezenkívül mással is foglalkozik, ha érdekel, klikk a fotóra!
Igazi otthoni munka: a fordítás! |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Veszélyben a hagyományos családmodell?
Önzés vagy önszeretet?
szzsu
#10
2011. március 15. 22:58:15 | kedd |
Kedves Eszter és Netti 66,
Amennyiben fordítani szeretnék, amit már régóta fontolgatok, esetleg tudnátok ötleteket adni, hogy milyen irányba menjek, milyen cégeket érdemes megkeresni? Eddig én is csak zárt ajtókba ütköztem fordítóirodáknál vagy kedvezőtlen feltételekbe. Üdv. Zsuzsa
|
|
|
|
bendzso
#9
2011. január 25. 14:27:09 | kedd |
szia brusselex
nálunk a gyerekek úgy vannak nyolckor az ágyban, hogy fél 6-hatkor már el kezdjük az esti szeánszot. kezdődik ott, h összeszedjük a rumlit, vacsora, fürdés, fogmosás, mese ágy - pontosabban ágyban mese. mosogatás: ez a kínos kérdés: ki és mikor, ez általában akkor történik, amikor a gyerekek már alszanak - sokat segít a háztartási alkalmazott a mosogatógép fürdetés: vagy apával vagy velem fürdenek, addig a másikunk vagy a konyhában uralkodó romokat számolja fel, vagy a legkisebb közös többszöröst magyarázza ágyba (momentán ő még a ringatós korszakát éli) vagy éppen azt csinálja, ami segítség a másiknak. ez igen: két- két és fél óra, rohanás nélkül. NEM AZ EGYÜTT TÖLTÖTT IDŐBŐL KELL FARAGNI, azt intenzíven együtt kell megélni - a napközbeni üresjáratokat tartalommal feltölteni. van aki apának segít előkészíteni a vacsorát (mert nálunk apa, a kaja-felelős), van, aki nekem segít elpakolni és közben a kicsit is gardírozni. nyolc óra nulla nullakor még nem alszanak, de ágyban vannak. ha a mesébe nem ájulnak be, akkor pedig jó éjszakát puszi után elbúcsúzunk és elalszanak maguktól. ahhoz, hogy másnap reggel ne rohanás legyen a reggeli készülődés, hogy mindenre és mindenkire jusson idő, a nap befejezését már korán el kell kezdenünk. másnap ovi, nem fekhetnek le későn, mert akkor nem tudnak felkelni reggel, márpedig legkésőbb hétkor már ébren kell lenni mindenkinek, h nyolcra beérjünk az oviba. reggel azért elég egy óra, mert a szomszéd kertben van az ovi, nem tart olyan soká a reggeli roham hát mi így csináljuk üdv rindt kata
|
|
|
|
brusselex
#8
2011. január 25. 14:08:02 | kedd |
Azért nem tudom, hogy lehet 7-8-ig megvacsoráztatni, elmosogatni, fürdetni, fogatmosni, átöltözni, mesét hallgatni, és mindezt rohanás nélkül. Én is próbálom, de 2 óra alatt még nem sikerült.
|
|
|
|
brusselex
#7
2011. január 25. 14:04:19 | kedd |
Én is próbálok fordítást vállalni 2 gyerek mellett, de eddig még semmilyet sem találtam. Az otthoni munkák hirdetései szinte mind kamuk, sorra próbamunkát kérnek, nem is keveset, majd nagy csönd. Még arra sem méltatják az embert , hogy megírják, kevés vagy. Persze, így ingyen van nekik a munka.
Egyébként nem értek egyet teljesen, szerintem a gyerekekkel igenis sokat kell játszani, mert a gyerek a játékból, játszásból tanul. Abból tapasztal. Mi is főzünk, segít rendet rakni, mosogatni stb., de soha nem utasítom rá, hanem magától jön. És rengeteget játszunk.
|
|
|
|
bendzso
#6
2011. január 21. 20:40:51 | péntek |
Sziasztok!
Igen, Eszterrel azért volt jó beszélgetni, mert olyan összhang van benne - anya, barátnő, dolgozó nő egy személyben. Igazán példaértékű NŐ (csupa nagybetűvel) mindenki számára, aki még nem gondolkozott el azon, hogy annak ellenére, hogy anya, miért nem érzi jól magát a bőrében! Szép estét mindenkinek
|
|
|
|
Kiszera
#5
2011. január 21. 13:26:50 | péntek |
Tanulságosak ezek a cikkek... sok anyuka elgondolkozhatna rajta, hogy gyerek(ek) mellett is lehet dolgozni úgy, hogy nem látja a család kárát!
Gratulálok Eszter!
|
|
|
|
bagik
#4
2011. január 21. 12:32:55 | péntek |
Erről beszéltem! Én is pont úgy érzek, és úgy cselekszem, mint Eszter, csak nekem más a munkám. Nekem a pici korai családi napközibe adása (26 hónaposan) azért történt meg, mert nagyon igényelte a gyerekek társaságát, és mindig cirkusz volt, amikor a nagyok elmentek iskolába, oviba. Tehát ez a pici lányom ajándéka számomra.
|
|
|
|
Netti66
#3
2011. január 21. 10:41:36 | péntek |
Kedves Eszter!
Gratulálok a jó gyakorlathoz, amit bevezettél a családban. Egyetértek a gyermekek bevonásával a mindennapi teendőkbe. Van mit tanulnom tőled, ami a szervezést illeti. A bölcsit kicsit korainak tartom. Én is otthon fordítok és sok örömet okoz a munkám. További sok sikert kívánok!
|
|
|
|
vikimami
#2
2011. január 21. 08:57:23 | péntek |
Szerencséje van annak aki otthon dolgozhat, ez még nem nagyon terjedt el kishazánkban.
|
|
|
|
sari_agi
#1
2011. január 18. 10:47:11 | kedd |
Jók ezek a családokról szóló írások.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)